Trónvédő jugoszláv gárda

DöntőJugoszlávia–Argentína84–77(24–19, 17–20, 11–18, 23–18, 9–2)Conseco Fieldhouse, 17 079 néző. V: Picil-kasz (görög), Mercedes (dominikai)JUGOSZLÁVIA: Vujanics (7/3), SZTOJAKOVICS (26/6), Gurovics (3), Koturovics (3), Divac (3). Cs: BODIROGA (27/6), Tomasevics (6), Rakocsevics (–), JARICS (9/3). Szövetségi kapitány: Szve-tiszlav PesicsARGENTÍNA: Sanchez (3/3), Nocioni (5), Sconochini (3), Wolkowyski (11/3), OBERTO (28) . Cs: Montecchia (4/3), SCOLA (11), PALLADINO (10/6), Victoriano (–), Fernandez (2), Ginóbili (–). Szövetségi kapitány: Ruben MagnanoAz eredmény alakulása. 3. p.: 6–8. 7. p.: 16–16. 11. p.: 27–21. 13. p.: 27–29. 17. p.: 34–32. 23. p.: 43–49. 28. p.: 49–55. 32. p.: 54–59, 35. p.: 61–64. 36. p.: 61–69. 38. p.: 66–74. 39. p.: 71–74Kipontozódott: Tomasevics (40. p.), Scola (40. p.), Montecchia (45. p.)A végeredmény. Világbajnok: Jugoszlávia (Dejan Bodiroga, Zsarko Cabarkapa, Vlade Divac, Predrag Drobnjak, Milan Gurovics, Marko Jarics, Dejan Koturovics, Vladimir Radmanovics, Igor Rakocsevics, Predrag Sztojakovics, Dejan Tomasevics, Milos Vujanics, szövetségi kapitány: Szvetiszlav Pesics), 2. Argentína (G. Fernandez, E. Ginóbili, L. Gutierrez, A. Montecchia, A. Nocioni, F. Oberto, L. Palladino, J. Sanchez, L. Scola, H. Sconochini, L. Victoriano, R. Wolkowyski, szövetségi kapitány: Ruben Magnano), 3. Németország (S. Arigbabu, M. Demirel, P. Femerling, S. Garris, J. Lütcke, R. Maras, M. Nikagbatse, D. Nowitzki, A. Okulaja, M. Pesic, H. Rödl, P. Roller, szövetségi kapitány: Henrik Dettmann), 4. Új-Zéland, 5. Spanyolország, 6. Egyesült Államok, 7. Puerto Rico, 8. Brazília, 9. Törökország, 10. Oroszország, 11. Angola, 12. Kína, 13. Kanada, 14. Venezuela, 15. Algéria, 16. Libanon

A kosárlabda-történelem első és legutóbbi világbajnoka került szembe a 14. férfi-vb zárónapján a Conseco Fieldhouse-ban. Aki az elmúlt tíz nap során vasárnap tévedt először az Indiana Pacers arénája környékére, aligha foghatta fel, miért is terít mostanság jeges borogatást a homlokára az amerikai szervezőbizottság pénztárnoka. A Pennsylvania Streeten ugyanis már órákkal a döntő előtt kisebbfajta népvándorlás zajlott, s ennek láttán a gyanútlan járókelőnek okkal támadhatott az az érzése, hogy a 800 ezres lélekszámú város lakosságát csakis szerb polgárok alkotják. A többség ugyanis piros-kék-fehér, koronás címerrel ékesített zászlókba burkolódzott, de volt, aki úgy érezte, még inkább nyomatékosítania kell hovatartozását, ezért a párás, fülledt meleg ellenére a partizánfilmekből mifelénk is jól ismert csetniksapkát csapott a fejébe.
Persze, hogy ez a meccs a jugoszlávok számára több egyszerű sporteseménynél, azt a plávik játékosai sem titkolták. "A vébé előtt mindenki azt tippelte, hogy mi vívjuk majd a finálét az amerikaiakkal. Ám már a negyeddöntőben legyőztük őket, ami nagy öröm, és elégtétel a mi országunk, a mi népünk számára. Most már nagyon csalódottak lennénk, ha nem vihetnénk haza az aranyéremeket” – magyarázta a találkozó előtt, diszkrét politikai utalást téve a Jugoszlávia NATO-bombázása óta nem éppen felhőtlen amerikai–szerb barátságra is, Dejan Koturovics, a német Alba Berlin 30 éves légiósa.
A Koturovics és társai által oly nagyon áhított medálok a nemesfém alapanyagát egyébként Kanadából hozatták, a vb-résztvevő országok zászlaival ékesített nyakba való szalagokat Kínában varrták, magukat az érmeket pedig egy indianapolisi cég műhelyében formázták meg. A Broad Ripple Trophy által gyártott téglalap formájú érmek közül az aranyozott darabokat végül tényleg a jugoszlávok vehették át, így a brazilok után – akik 1959-ben és 1963-ban is első helyen végeztek – az övék a második olyan csapat, amely duplázni tudott. Tegyük persze gyorsan hozzá: a döntőig veretlenül menetelő (ám a korábbi vb-ken a jugoszlávokkal megvívott mindhárom találkozójukat elveszítő) argentinok győzelmi esélyeit látványosan rontotta, hogy a németekkel vívott meccsen bokasérülést szenvedett klasszisuk, a San Antonio Spurs együtteséhez készülő Emanuel Ginóbili nem lehetett ott a kezdő ötösben. Pedig a Kinder Bologna légiósát rögtön az elődöntő után kórházba vitték, ám a gondos kezelés ellenére Ruben Magnano szövetségi kapitány nem mert kockáztatni, csak a 29. percben küldte be először a 198 centis hátvédet, aki nem egészen 12 percet töltött a parketten, de valljuk meg: ez alkalommal csupán gyenge mellékszereplő volt (pontot nem szerzett, lepattanót is csak egyet). Ginóbili helyén így az az Andres Nocioni jutott szóhoz, és kapta feladatul Predrag Sztojakovics őrzésének csöppet sem hálás feladatát, akinek az 1999-es olimpiai kvalifikáció során a két amerikai NBA-klasszis, Kevin Garnett és Tim Duncan feje fölött bemutatott zsákolása máig emlegetett mozdulatsor.
A 2002-es vb-döntőt Koturovics büntetője nyitotta, majd jött a dél-amerikai bajnok, de érdemi fölénybe egyik fél sem került: az argentinok öt, a jugoszlávok négy pontnál nagyobb előnyt nem tudtak kiverekedni.

A második felvonásban viszont tempót váltott Magnano együttese, egy ragyogó 8–0-s rohammal 21–27-ről 29–27-re fordított, ám a félidőben két ponttal már megint a címvédő állt jobban. A harmadik felvonásban öt perc alatt 14 argentin ellenében csak két szerb pont született, s noha kapaszkodtak a plávik, az Egyesült Államok elleni ütközet egyik hőse, Vlade Divac csak a 30. percben tudott először – akkor is büntetőből – feliratkozni a kosárszerzők közé… Nem ment a játék a Sacramento Kings centerének (a mezőnyből 1/10-es dobásmutatóval zárt), de a már a vasárnapi nap előtt is egy világbajnoki- és három Európa-bajnoki elsőségben részes 34 esztendős center azért nem töltötte hiába az időt; folyamatosan provokálta az ellenfél legjobbját, a végül 28 pontig és 10 lepattanóig jutót Fabricio Obertót, és megállás nélkül presszionálta a játékvezetőket, elsősorban a dominikai üzemmérnököt, Reynaldo Mercedes Sanchezt. Ennek ellenére is elúszni látszott a hajó a szerbek számára, hiszen a 38. percben 74–66-ra még Argentína vezetett.
Ami ezután következett, az a már sokszor megcsodált jugoszláv csoda volt – igaz, némi bírói rásegítéssel… Már csak 17 másodperc volt hátra a rendes játékidőből, amikor a vb során nem remeklő, ezen az estén azonban főszerepet vállaló Dejan Bodiroga – aki a negyedik negyed utolsó szakaszában egymaga gyártotta le a kékek kilenc pontját – értékesítette a javára megítélt két büntetőt, így 75–75 lett az állás. Az ellenakció során a San Antonio által idén nyáron draftolt Luis Scola labdát vesztett, majd jobb híján szabálytalankodott, de az indiszponált, mellesleg a jugoszláv válogatottól ezzel a találkozóval búcsúzó Divac mindkét dobásnál rosszul célzott (1/6 lett a büntetőmutatója); a 216 centis óriás ennek kapcsán utóbb azt mondta, "nem voltam ideges, csak nagyon fáradt”. Az argentinoknak 5.9 másodpercük maradt, hogy döntésre vigyék a dolgot, ám Hugo Sconochinit Milan Gurovics kitakarította a jugoszláv gyűrű alól. Az argentinok őrjöngve követelték a büntetődobásokat (egyetlen jellemző adat: a dél-amerikaiak összesen 23, míg a szerbek 40 büntetőhöz jutottak a mérkőzés során…), de alighanem Mercedes bíró és görög kollégája, a buszvállalkozásban érdekelt 44 éves Nikolaosz Picilkasz is tudta, hogy valahol a színfalak mögött a FIBA nagyhatalmú főtitkára, a posztjától hamarosan búcsúzó Boriszlav Sztankovics már készülődik, hogy karrierje utolsó díjátadásán részt vegyen. S ugye nem nehéz kitalálni, kiknek óhajtotta a nyakukba akasztani az aranyérmeket a jugoszláv sportdiplomata…
A ráadásra nem érdemes sok szót vesztegetni, az ekkor nyolc büntetőhöz jutó (s abból hatot értékesítő) címvédő e periódusban már csak két pontot engedélyezett a kilenc mezőnykísérletet rontó ellenlábasának; a 38 százalékos mezőnybeli dobóteljesítménnyel (25/66) és 22 százalékos triplahatékonysággal (6/27) kicsikart 84–77-es győzelem azt jelenti, hogy Jugoszláviának immár öt világbajnoki aranya van (s mellette három ezüstje, valamint két bronza), és továbbra is vezeti az örökranglistát.
"Csodálatos meccs volt egy csodálatos csapat ellen. Talán a töretlen lelkesedésünknek és a több tapasztalatunknak köszönhetjük a sikert. Fantasztikus, hogy éppen a sportág őshazájából térhetünk haza győztesen, ahol sikerült bizonyítanunk az európai kosárlabdázás versenyképességét. Gratulálok a németeknek is a harmadik helyezéshez, abból a csapatból korábban tizenegy játékossal együtt dolgoztam. Annak külön is örülük, hogy Marko fiam is bronzérmes lett” – magyarázta a meccs utáni tájékoztatón Szvetiszlav Pesics, a jugoszlávok kapitánya, míg kollégája, Ruben Magnano azt mondta: "Remek riválissal szemben maradtunk alul, de azt hiszem, Argentína így is büszke lehet erre a csapatra. A negyedik negyed végén valósággal sokkolta a játékosaimat, hogy noha már a markunkban érezhettük az aranyérmet, mégsem sikerült megtennünk az utolsó lépést. Tudtuk, hogy életveszélyesek a jugoszláv középjátékosok, próbáltuk őket duplázva őrizni, ami olykor sikerült, máskor meg nem…”
A torna álomcsapatába Sztojakovics és Ginóbili mellett a kínai Jao Ming, az új-zélandi Pero Cameron és a vb legjobb játékosának is megválasztott német Dirk Nowitzki került be. Az is eldőlt, hogy világbajnokként Jugoszlávia ott lehet a 2004-es olimpián, míg a szerbeket követő öt csapat kvótát szerzett saját földré-szének. Mivel a rendező görögök helye eleve biztos, egy-egy hely pedig hivatalból megillet minden kontinenst (ez további öt pozíció), az amerikai földrésznek és Európának – a jugoszlávok mellett – további két-két, Óceániának pedig egy hely jut az athéni tizenkettes mezőnyben.