Képes Sport
POZSONYI SZILÁRD 2022.07.10 13:08 Frissítve: 2022.07.10 13:35

Szeretett, szeret kajakozni, de ennyi volt! – Lucz Dóra 27 évesen visszavonult

Véget ért a kaland: mindössze 27 évesen visszavonul a kajakozástól az Újpesti Torna Egylet versenyzője, a tokiói olimpián K–1 200 méteren hatodik, háromszoros Európa-bajnok Lucz Dóra. Jelenleg Németországban él, gazdasági informatikát tanul, és a jövőben civil életet képzel el magának. Szeretett sportágától azonban nem szakad el teljesen: a hobbiszintű edzések mellett az idén mindkét hazai válogatóversenyt megnyerő húga, Lucz Anna, valamint férje, a kétszeres olimpiai bajnok Tom Liebscher révén az élsporttal is szoros kapcsolatban marad.

A háromszoros Európa-bajnok Lucz Dóra a jövőben civil életet képzel el magának – jelenleg Németországban él és gazdasági informatikát tanul (Fotók: Tumbász Hédi)

 

 NÉVJEGY: LUCZ DÓRA
Született: 1994. szeptember 26., Budapest
Nemzetisége: magyar
Sportága: kajak
Klubjai: Dunakeszi Kajak Club (2004-2016), UTE (2016-2021)
Edzői: Rasztotzky János, László Gizella (mindketten Dunakeszi KC), Almási Nándor, Homoki Tamás, Somogyi Béla (mind UTE)
Legjobb eredményei: olimpiai 6. (K-1 200 m: 2021), 3x Európa-bajnok (K-1 200 m: 2017; K-4 500 m: 2017, 2021), Európa-bajnoki ezüstérmes (K-1 200 m: 2021), 2x U23-as világbajnok (K-1 200 m és K-1 500 m: 2016)

– Hogyan indult el a kajakos pályafutása?
– Tizenhét és fél éve kezdtem el kajakozni, a szüleim hoztak el engem és Mimi – Noémi – húgomat a Dunakeszi Kajak Clubhoz. Először csak kipróbáltuk, milyen, aztán itt ragadtunk. Megfogott a közeg, jól éreztük magunkat, kisgyerekeknél pedig ez a legfontosabb szempont.

– Korábban sportolt valamit?
– Sokáig hetente kétszer-háromszor úsztunk a testvéreimmel a BVSC-ben, de nem versenyszerűen – azt inkább csak úszásoktatásnak hívnám. Nagyon fontos volt, hogy kialakuljon a vízbiztonságunk, ami kajakosként is jól jött, a későbbiekben is sok úszóedzésünk volt. Ezenkívül kosárlabdáztunk is, Mimi és a másik húgom, Anna egészen ügyesen is játszott, ami nem meglepő, mert édesanyánk kosaras volt. Az atlétikába is belekóstoltunk, végül mégis a kajaknál kötöttünk ki mindhárman.

A 2017-es plovdidi Eb-n K–1 200 méteren és K–4 500 méteren nyert aranyérmével (Fotó: MTI/Kovács Tamás)


– Mi döntött mellette?

– Nem valami jó a labdaérzékem, úgy pedig nehéz kosárlabdázni... Az tehát kiesett. Ha pedig úszók akartunk volna lenni, el kellett volna kezdenünk hajnalban edzésre járni, ami nem volt annyira vonzó, nem éreztük a kellő motivációt. A kajakozásba pedig csak belecsöppentünk, eleinte heti három edzésre jártunk, a jobbak négyre-ötre. Talán már az első évben is elindultunk Dunakanyar-kupán, amelyen belekóstolhattunk a versenyzés világába is, bár akkoriban jó, ha egyvalakit megvertünk... Az edzőink, Rasztotzky János és László Gizella sohasem akarták, hogy magasabb korosztályban versenyezzünk, gyerekként csak a gyerek korosztályban szerepeltünk, nem várták el, hogy már a kölykök között jussunk a válogatottba. Kis lépésekkel haladtunk előre.

– Gyerekkorban többnyire a sikerélmény adja a motivációt a folytatáshoz. Önnek viszont ezek szerint nem jutott ebből sok?
– Nyilván négy-öt hónapnyi kajakozás után az is jó, hogy egyáltalán célba értünk! De végig megfelelően kommunikáltak velünk az edzőink, évről évre állítottak elénk egyre nagyobb kihívást, a következő esztendőben például már az első hatba jutás volt a cél. Nem sokkal később elutazhattunk Savonába, és óriási élmény volt ilyen fiatalon Olaszországban rajthoz állni. Aztán 2009-ben már az olimpiai reménységek versenyén vehettem részt. De persze minden évben tartottak országos bajnokságot, kicsiként még az volt a fő verseny, az év csúcspontja. Ezekre konkrét célokkal érkeztem, amiket nagyrészt elértem.

Úgy érzi, a lehetőségeihez képest sokat kihozott a sportolói pályafutásából


– Aztán szépen megmászta a szamárlétrát, az első jelentős megméretés a már említett olimpiai reménységek versenye volt.

– Akkor húzhattam magamra először a nemzeti melegítőt, kaptunk felszerelést is, Magyarországot képviselhettem. Aztán 2011-ben az ifjúsági korosztályban életem első világbajnokságára is kijutottam, az is emlékezetes nekem, mivel ifiben már úgy éreztük, ez egy igazi magyar csapat. Úgy éreztük, már nagy a tét. Persze a felnőttmezőnyt is megjárva, visszatekintve azért van különbség. Aztán a 2016-os minszki U23-as világbajnokságon két aranyérmet nyertem, ezt követően érkeztem meg a felnőttek közé.

 NÉVJEGY: TOM LIEBSCHER
Született: 1993. augusztus 3., Drezda
Nemzetisége: német
Sportága: kajak
Klubja: Kanu Club Dresden
Edzői: Jens Kühn (klub), Arndt Hanisch (válogatott)
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (K–4 1000 m: 2016; K–4 500 m: 2021), 6x világbajnok (K–1 500 m: 2013, 2019; K–1 1000 m: 2017; K–4 500 m: 2017, 2018, 2019), 5x Európa-bajnok (K–1 500 m: 2014, 2016; K–2 200 m: 2014, 2015; K–4 500 m: 2021)

– Ahova egyenesen berobbant, már az első évében Európa-bajnoki címet nyert. Milyen élmény volt?
– Plovdivban egyesben kétszáz méteren és négyesben ötszázon is versenyeztem, két teljesen más műfaj, de mindkettőnek megvan a maga varázsa. Nekem hatalmas élmény volt a négyessel, Medveczky Erikával, Takács Tamarával és Vad Ninettéval nyerni úgy, hogy előtte nem gyakoroltunk sokat, majdhogynem az Európa-bajnokságon ültünk össze először. Senki sem gondolta volna, hogy lehet bármi esélyünk, még az edzőink sem. Megleptük őket is. Tavaly a poznani Eb-n ugyanez volt a helyzet, már a dobogós helyezéssel is elégedettek lettek volna. Mondjuk, egy fehérorosz négyessel szemben, amelyik évek óta ugyanabban a felállásban megy, ez jelentős hátrány, legutóbb nagyjából tizenöt századmásodperccel vertük meg. Visszakanyarodva a 2017-es esztendőre, az Eb előtt volt egy világkupafutam-győzelmem Szegeden, az is óriási szenzációnak számított. S bár ott a dán Emma Jörgensen nem indult, tudtam, hogy így sem egyértelmű a siker, meg kell érte küzdenem, de jó az esélyem. Aztán júliusban a kontinenstornán Emma ellen célfotó kellett hozzá, hogy megtudjuk, melyikünk nyert. Nem írnám a szerencse javára, de azért nagy kő esett le a szívemről, amikor nekem kedvezően dőlt el a párharc.

A Dunakeszi Kajak Club első olimpikonja, Lucz Dóra párja, Tom Liebscher oldalán


– Mi kavarog ilyenkor az emberben, ahogy ott ül a hajóban, nem tudva, nyert-e vagy sem?

– Szerencsére a parton a kijelzőn hamar láttuk, nem kellett sokat várni. Igazából tudtam, hogy vagy első, vagy második helyen értem be – nyilván jobb elsőnek lenni, de a második hely is teljesen rendben lett volna.

 A SPORTÁGNAK KÖSZÖNHETŐEN TALÁLT RÁ A SZERELEM
„Különböző versenyeken találkoztunk már, aztán 2017 őszén egy szingapúri edzőtáborban lettünk partnerek. Akkor ismerkedtünk meg jobban. Ezt követte négyévnyi távkapcsolat, mindkettőnknek megvoltak a céljaink a sportban, de a párkapcsolatot is nagyon komolyan vettük, igyekeztünk minél többet találkozni – két-, három-, négyhetente azért sikerült is, vagy Magyarországon, vagy Németországban. Arról is gondoskodtunk, hogy ilyenkor is mindketten edzésben maradhassunk. Hittünk benne, és akartuk is, hogy működjön a kapcsolat, és mi ilyenek vagyunk: ha valamit akarunk, akkor az úgy is lesz. A tokiói olimpia után kiköltöztem Tomhoz Drezdába, a barátaival is jóban vagyok, és a saját társaságom is kezd kialakulni, nem érzem magam egyedül. Április végén összeházasodtunk, bár még nem igazán tudtuk kiélvezni, szinte rögtön utána Tom elutazott edzőtáborozni, majd Racicébe és Poznanba világkupaversenyre, június elején érkezett Dunakeszire. Közben négy-öt hétig nem is találkoztunk, csak akkor, amikor elmentem Racicébe megnézni a vk-futamait. Ezek egyben válogatóversenyek is voltak a német csapatnak, és nagy örömömre Tom indulhat az idei Európa- és világbajnokságon is.”


– Aztán 2021-ben ismét Európa-bajnoki címet ünnepelhetett, viszont abban az évben részt vett a tokiói olimpián is, amelyen hatodik lett. Közvetlenül utána elégedetlenségének adott hangot a nyilatkozataiban – azóta más a véleménye, vagy még mindig csalódott?
– Változó, hullámzó. Ha az ember elutazhat az olimpiára, nem azért megy ki, hogy hatodik legyen. Amikor viszont ez megtörtént, és még időm sem volt felfogni, mi, miért és hogyan alakult így, már tereltek is a sajtó, a média elé, és mindenki erről faggatott, ez nehéz helyzet volt... Ilyenkor az ember csak próbál nem hülyeséget mondani. A futam alatt én mindig csak magamra koncentrálok, nem tudom, hogy a többiek mit csinálnak... És Tokióban is kis különbségek döntöttek... Egyébként a mai napig nem vagyok elégedett, de visszagondolva, már az is hatalmas tett volt, hogy ilyen erős magyar mezőnyből kijutottam az olimpiára.

– Mégis, éppen a 2021-es Európa-bajnoki arany és ezüst, valamint az olimpiai szereplés után vonul vissza... Nehéz volt eldöntenie, hogy ennyi volt, nincs tovább?

– Igen, hosszú folyamat végén jutottam erre a döntésre. Mérlegeltem, hogy mi lesz nekem a legjobb, de azt mondhatom, nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Vannak nehéz időszakok, például amikor versenyek zajlanak. Imádtam versenyezni. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen periódusok, például ha a civil életben valami éppen nem úgy megy, ahogyan szeretném. Viszont sportolni bármikor lehet, akár egy futás is fel tud vidítani. Egyébként máris érzem az előnyét annak, hogy elmondhatom magamról, olimpikon vagyok. Például munka- vagy gyakorlatkeresésnél az önéletrajzomba beírtam, és a jelenlegi pozíciómban nagyon értékelték.

Dóra a parton, Tom a vízen – a versenyszerű kajakozást kettejük közül csak a német klasszis folytatja


– Hol végzi most a gyakorlatát?
– Németországban, egy chipgyártó cégnél, a szakdolgozatomat is náluk fogom írni – jelenleg gazdasági informatikát tanulok. Tapasztalatszerzésnek is kiváló, és érdekes belekóstolni a civil életbe is.

– Éles váltás az élsport után...
– Nem akartam csak otthon ülni és semmit sem csinálni, és ez jó kihívás.

– Nem akart a sportban maradni, akár edzőként?
– Rövid távon nem. Olyan szempontból benne vagyok továbbra is, hogy a férjem, Tom Liebscher is profi kajakos, és még Anna húgom is aktív, tehát tisztában vagyok a napi történésekkel. Illetve én is edzek, csak nem naponta kétszer, és nem olyan intenzitással, mint az elmúlt tizen-egynéhány évben. Élvezem, hogy mást is látok a világból. Ráadásul a főnököm tökéletesen érzi, mennyire vagyok terhelhető az új szerepemben.

A hatszoros vb-első Tom Liebscher (jobbról a 2.) Tokióban nyert másodszor olimpiát (Fotó: AFP)


– Annával szokott a kajakozásról beszélgetni?

– Próbálom éreztetni vele, hogy ha bármire szüksége van, ott vagyok neki, de nem akarom ráerőltetni, hogy márpedig jöjjön és beszélgessünk róla. Nemrég például ki akarta próbálni a Sete hajót, s én oda tudtam adni a régi hajómat. Ha valamiben kell, segítek neki, de szakmázni nem szoktunk – bár most új helyzetbe kerültünk, ki tudja, talán majd mostantól. Eddig egymás ellen is mentünk a versenyeken, olyankor elsősorban mindenki magával van elfoglalva. Így feltétel nélkül mögötte állhatok, csak neki szurkolok.

– Ugyanakkor bármikor visszatérhet, hiszen még van ideje... Kammerer Zoltán még negyvennégy évesen is elindult az idei válogatókon!
– Amúgy ezt nagyon bírom Zoliban, szeret kajakozni, ezért csinálja. Lehet, hogy már nem nyer, és nem ő a topversenyző, de azt csinálja, amit szeret. Szerintem örömteli, hogy ennyi év után is élvezi.

– Ezek szerint ki lehet szeretni a kajakozásból?

– Hát, én például háromszor voltam evezni a héten... Szerettem és szeretem a mai napig, nyilván nehezebb, amikor éppen minden nagyon fáj, de az is hozzátartozik. Szóval, ha ki is lehet belőle szeretni, nálam nem ez a helyzet.



– Németországban elkezdte a felkészülést a következő olimpiai ciklusra. Mi történt, miért maradt félbe?
– Sok kérdőjel maradt bennem az olimpia után, és hiába vágtam bele, teljesen egymagam voltam. Idehaza is nehéz lett volna egyedül, de külföldön, ahol teljesen kilógok a sorból, nem mondom, hogy lehetetlen küldetés, mégsem éreztem magamban az erőt és a motivációt. Túl magas akadálynak láttam ahhoz, hogy átugorjam.

– Nem csatlakozhatott volna egy csapathoz?
– De, viszont a németek teljesen másképpen edzenek, sokat táboroznak. Persze ha láttam volna esélyét annak, hogy bekerülök, mondjuk, egy négyeshajóba, véghez lehetett volna vinni, de sokat csalódtam az elmúlt években. El szoktam játszani a „mi lett volna, ha” gondolattal, de végül mindig oda lyukadok ki, hogy jobb ez így.

Lucz Dóra háromszoros Európa-bajnok, kétszeres U23-as világbajnok (Fotó: MTI/Kovács Tamás)


– Akkor a sportolói karrierje így kerek egész?

– Nyilván mindig minden lehetne, lehetett volna jobb, de úgy gondolom, a lehetőségeimhez képest sokat kihoztam belőle. Nem csak az érmek és helyezések számában gondolkodom róla, inkább azt tartom szem előtt, hogy mennyi mindent kaptam a kajakozástól, és mennyi mindent elértem a tizenhét és fél év alatt.

Már csak látogatóban a dunakeszi csónakházban, amelyhez gyerekkorától rengeteg szép emlék fűzi


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 9-i lapszámában jelent meg.)

2022.07.10 09:53:07

Kajak-kenu POZSONYI SZILÁRD

A sportágnak köszönheti a szerelmét is: férje a kétszeres olimpiai bajnok német Tom Liebscher.

2021.10.02 21:01:28

Kajak-kenu MTI/ CS. B.

Az ifjúságiaknál Sellyei Csanád győzött, míg az ezüstérmet Kolozsvári Brúnó szerezte meg.

2021.09.19 08:24:44

Kajak-kenu V. Á.

Csipes mellett a Hajdu, Fekete páros, a női kenu négyes, valamint a női kajak négyes is ezüstérmes lett • Aranyérmes a kajak kettes vegyes páros.

2021.09.06 23:05:42

Kajak-kenu CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Ez a vérre menő rivalizálás a legnagyobb román-magyar sportbarátságot szülte. A legendás Wichmann Tamás, Ivan Patzaichin duettet, olyan kapcsolatot, amelynek hőfoka az aktív pályafutás befejezése után sem csökkent.

2021.08.27 19:56:55

Kajak-kenu CS. B.

Bodonyi Dóra kihagyja a versenyt, s a kvartettben Gazsó Alida Dóra fogja helyettesíteni.