Tokaji Viktor: Fontos, hogy elég információt adjunk át, de ne túl sokat

–  Játékosként és edzőként is tudja, milyen világbajnokságon nyerni Kazahsztán ellen. Van különbség a kettő között?     
– Más megélni edzőként, mint sportolóként. Amikor a pályán vagy, sokkal jobban szabadjára lehet engedni az érzelmeket, most azért higgadtabbnak kellett maradni. De persze mind a kettő nagyszerű érzés volt – válaszolta Tokaji Viktor, a magyar jégkorong-válogatott edzője. – A két mérkőzés képe ugyanakkor nagyon különbözött egymástól. Kedden nagyon feszesen, fegyelmezetten játszottunk végig, és biztosan állíthatom, hogy mi játszottuk a jobb játékot, míg 2013-ban inkább a szívünk és a lelkünk vitt, akkor minden sikerült, ami akkoriban nagy szenzáció volt. Ahogyan egyébként a mostani siker is, csak már másképp élem meg, hiszen kilenc éve edzői fejjel gondolkodom. Örülök, hogy aki itt volt Herningben, már most kapott valami különlegeset ettől a világbajnokságtól, ettől a magyar csapattól. Jó visszajelzés ez a válogatottnak is, de tudjuk, semmi sem tart örökké, a mostani euforikus érzések is csak átmenetiek. Majd az idő eldönti, mennyit ér ez a siker.

– Ön edzőként már higgadtan kezeli az eredményt, de hogyan oldják meg, hogy a játékosok is a helyén kezeljék a bravúros győzelmet?     
– Nagyon sokat beszéltünk és beszélünk arról, hogy mi a célunk a válogatottnál. Egy éve sulykoljuk, hogy mostanra megértsük: nekünk nem egy meccsből áll a világbajnokság, sőt nem is csak az aktuális világbajnokság áll a középpontban, hanem egy fejlődési folyamat részesei vagyunk. Jégkorongkultúrát építünk, és igyekszünk távlatokban gondolkodni. Elég csak a felkészülési időszakra visszatekinteni, amikor megtehettük volna, hogy, mondjuk, a dánok elleni találkozót nevezzük ki a legfontosabbnak, de akkor biztosan máshogy alakult volna minden. Ehelyett azt mondtuk, fontos az összes edzőmérkőzés, és ennek eredménye volt, hogy Dániát is legyőztük. Ennek az útnak a része az elit-világbajnokság is. Természetesen ez az út nem lehet folyamatosan felfelé ívelő diadalmenet, láttuk a szlovénok elleni edzőmeccset vagy a németek elleni első harmadot a vébén, de amikor kevésbé megy jól a játék, az sem tartós állapot. 

– Ezek szerint a csapat ott tart az ön által említett úton, hogy megteremtette a lehetőséget arra, hogy a papíron erősebb kazah válogatottat is legyőzze a vébén.      
– Igen, de egyáltalán nem biztos, hogy ez tízből tízszer megtörténne. Annak a lehetőségét viszont, hogy megtörténhessen, igyekszünk minél nagyobbra növelni. Ebben segítenek az eddigi mérkőzések, a soron következők pedig az utána következő erőpróbákra készítenek már fel. Ez máshogy nem működhet. Eljutottunk egy szintre, de az a cél, hogy a léc egyre magasabbra kerüljön.

– Van olyan, amivel tökéletesen elégedett a világbajnokságon, és ami mindenképpen javításra szorul?     
– Mindig van mit csiszolni ezen a szinten. Nehéz összehasonlítani két meccset is, mert ami a németek ellen működik, nem biztos, hogy az Egyesült Államokkal vagy Kazahsztánnal szemben is menni fog. Azok az alapelvek, amelyekről sokat beszélünk a csapattal – hogy megingathatatlanok legyünk, csapatként harcoljunk, szervezetten védekezzünk és gyorsan váltsunk át védekezésből támadásba –, nagyjából rendben voltak az eddigi összecsapásainkon. Természetesen voltak hibáink, főleg Németország ellen, de aztán az amerikaiak ellen már sokkal zártabban védekeztünk. Kedden kaptuk a tornán az első emberhátrányos gólt, de az tökéletes lövés után született meg, ettől eltekintve jól működtek a speciális egységeink. Semmit sem akarok elki­abálni, de önmagunkhoz képest jól játszunk, és a kapusaink teljesítménye biztos alapot ad, hogy jó játékkal legyen esélyünk szép eredményt is elérni. Sokat fejlődött a játékrendszerünk az elmúlt hónapokban, de persze még nem értük el a célt. 

– Van olyan játékelem, amelyért egy személyben felel?     
– Kidolgoztunk egy tervet, amelyre a védekezőjátékunkat felépítettük, ezen belül a csapat saját védőharmadában nyújtott teljesítményéért felelek. Nyilván rengeteget egyeztetünk, beszélünk Majoross Gergellyel erről is, de ez minden egyes játékelemmel kapcsolatban így van, legyen szó emberelőnyről, emberhátrányról vagy a bulikról. A feladatok elosztásának a lényege, hogy minél részletesebben belemenjünk az adott játékhelyzetbe, olyan mélyen, mint például, hogy bizonyos helyzetekben hogyan tartsuk az ütőt, vagy hogyan álljanak a korcsolyák.

– Mivel telt a szerdai szabadnap a csütörtöki újabb mérkőzés előtt?
– Nekünk, edzőknek kis túlzással a meccs­nap a szabadnap, mert csak olyankor van igazán időnk elemezni a történteket, amikor nem kell a jégen lennünk. A keddi késői mérkőzés után sok játékos nem tudott gyorsan elaludni, ezért náluk elsősorban a regenerációra kellett figyelni. A szakmai stáb viszont már készül a csehek és a dánok elleni összecsapásra is, hiszen a kettő között megint nagyon kevés időnk lesz. Meg kell találnunk az arany középutat, hogy mennyi információt adjunk a srácoknak az előző meccs­ről és hogy mennyi újdonságot osszunk meg velük a következőkről. Fontos, hogy eleget adjunk át, de ne túl sokat. Alapvetően tehát munkával telt a szabadnap is. 

– Milyen mérkőzésekre számít Csehország és Dánia ellen?     
– Annak ellenére, hogy egyelőre a csehekre kell összpontosítanunk, valamennyire muszáj előre is dolgoznunk, és már a dánokra is készülni, különben nem jutna mindenre idő. Csehországé a világ egyik, ha nem a legjobb csapata, erős, gyors, virtuóz játékosai vannak. Kulcsfontosságú, mihez kezdünk a koronggal, amikor éppen nálunk van, illetve hogy mennyire tudjuk „elvenni a terüket” a jégen. A felesleges kiállítások nem férnek bele, de azt is tudjuk természetesen, hogy messze nem mi vagyunk az esélyesek, ráadásul itt van a csehek legnagyobb sztárja, vezéregyénisége, a Boston Bruins csatára, David Pastrnák. Jó erőfelmérő lesz, akárcsak az amerikaiak elleni volt, és reméljük, fel is készít majd valamennyire a pénteki, dánokkal szembeni összecsapásra. 

Önmagában az is elég lenne, arról, hogy milyen erősségű ellenféllel találkozik a magyar férfi jégkorong-válogatott csütörtökön, ha leírnánk: Csehország a címvédő az elit-világbajnokságon. Ezzel persze nem elégszünk meg, hiszen a két csapat közti különbség ellenére a mieinknek eszük ágában sincs feltett kézzel jégre lépni.  A csehek mindhárom eddigi találkozójukat megnyerték Herningben, a tavalyi döntő visszavágójaként Svájcot 5–4-re intézték el hosszabbításban, Norvégiával a vártnál szorosabb összecsapást játszottak, csak 2–1-re nyertek, majd a házigazda dánok ellen meggyőző játékkal, fölényes, 7–2-es sikert arattak.  Nemcsak a cseh csapat, egyelőre a világbajnokság pontkirálya is a Boston Bruins csapatkapitány-helyettese, David Pastrnák, aki 2 gólt lőtt és 4 asszisztot osztott ki, de rajta kívül is bőven vannak világklasszis támadói és védői a riválisnak. A cseh Extraliga meghatározó csapata, a Dynamo Pardubice is delegál számos játékost a világbajnoki keretbe, például Roman Cervenkát (2 gól, 3 gólpassz) és Lukás Sedlákot (2 gól, 2 gólpassz), és nem szabad elfeledkezni a Colorado Avalanche, a Vancouver Canucks vagy éppen a Calgary Flames légiósairól sem.  Egy szó, mint száz, csapat legyen a talpán, amelyik megszorongatja ezt a cseh válogatottat.

Jó néhány kilométert meg kell tenni a főúttól, hogy az onnan még csak néhány centiméteresnek tűnő Bovbjerg világítótornyot valódi méretében lássa az ember. Nem voltunk restek, meg is tettük, és rá kellett jönnünk, az impozáns építmény nemcsak hasznos, hanem szép is. Hogy valóban funkcionál-e még iránymutatóként, arról nincs biztos információnk, bár a radarok és GPS-ek korában inkább arra tippelnénk, hogy nem, de hogy a zord tengerparti tájnak különleges hangulatot ad, az nem kétséges.  Az Északi-tenger irányából szinte folyamatosan fújó sós szél még csak ki sem kezdte (vagy ha igen, nagyszerűen helyreállították), az épületbe bemenni viszont csak délelőtt tíz és délután öt óra között lehet – tudtuk meg fél hatkor szerda délután. Azért így sem távoztunk csalódottan, hiszen a toronytól néhány méterre terül el a zord, tajtékos tenger, amely megállás nélkül mossa a partot, és csak elképzelni lehet, mekkora erővel tenné ezt, ha nem lennének a nagyjából százméterenként épített hullámtörő gátak. A nyers, szinte érintetlen természet teljesen más hangulatot áraszt magából, mint a forró, homokos tengerpartok Európa déli részén, ám legalább annyira különleges és szép.

JÉGKORONG
FÉRFI ELIT-VILÁGBAJNOKSÁG, CSOPORTKÖR 
4. FORDULÓ
A-CSOPORT (STOCKHOLM)
16.20: Finnország–Szlovénia (Tv: Sport1)
20.20: Kanada–Ausztria
B-CSOPORT (HERNING)
16.20: Svájc–Németország
20.20: Csehország–Magyarország (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!