Három a magyar igazság, egy a ráadás. Tartja a mondás, és most, a magyar férfi jégkorong-válogatott esetében is igaz lett. A mieink negyedszerre szerepeltek a legjobbak között, azaz az A-csoportban, és ezúttal sikerült elérni a csodát, a magyar hoki történelmében először bennmaradt a válogatott az elitben. Majoross Gergely együttese hét mérkőzésből egyet nyert meg, igaz, azt az egyik legfőbb riválisa, Kazahsztán ellen érte el a gárda, és mint utólag kiderült, Szentpétervárral és Tamperével ellentétben ez a három pont ezúttal elég volt a bennmaradáshoz. A magyarok a kazah csapat legyőzése mellett Norvégiával is nagyon szoros mérkőzést vívtak, de Németországot és Dániát is meg tudták szorongatni időszakosan.
Kedden reggel azonban még nem volt biztos a bennmaradás, ugyanis, ha Kazahsztán pontot szerzett volna Svájc ellen, a mieink ismét búcsúztak volna a legjobbaktól. Bár a papírforma egyértelműen Svájc felé billentette a mérleget, Kazahsztán még a második harmadban is vezetett, ám szerencsére a svájciak helyzetkihasználása feljavult, és végül 4–1-re nyertek. Ezeket az eseményeket a magyar válogatott már Amszterdamban izgulhatta végig, ugyanis Hári Jánosék már reggel hazaindultak, mire a találkozó kezdődött, már Hollandiában várták az átszállást. Budapesten elmondták, különböző készülékeken követték a mérkőzést, és bár kezdetben „megfagyott a hangulat”, a svájciak fordítása végül magabiztos sikert és egyúttel megkönnyebülő magyar játékosokat hozott magával. Így a válogatottunk abban a tudatban szállhatott már fel a Budapestre tartó repülőgépre, hogy jövőre is a legjobbak között mérettethetik meg magukat.
A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre egy óra csúszással érkezett meg a különítmény, de ez nem zavarta se a csapatot, se a válogatottra váró szurkolókat, hozzátartozókat, előbbiek közül volt, aki éppen a játékosok megérkezése előtt jött ki a kapun, így még egyszer üdvözölhette a herningi hősöket.
„Elképesztő élmény volt az egész világbajnokság, nagyon boldog vagyok, hogy a csapat tagja lehettem és végül sikerült bennmaradnunk. Kiváló csapategységünk volt ebben az évben, minden pillanatát élveztem, a karrierem szempontjából hatalmas löketet és motivációt ad ez a torna. Azt gondolom, sikerült értékes rutint szereznünk ebben az évadban, mindenki láthatta, jómagam is, miben kell még fejlődnünk – mondta a Nemzeti Sportnak a landolást követően Szongoth Domán, aki 16 évesen, A-csoportos tornán mutatkozhatott be a válogatottban világbajnokságon. –„Szerintem a top csapatok ellen mindig maradt bennünk egy kicsi, nyilván nem reális, hogy ellenük nyerni tudjunk, de jobban meg lehetett volna őket szorítani. Sajnos belefutottunk nagyobb zakókba is, ez benne van egy ilyen világbajnokságon. Tíz nap alatt hét mérkőzést játszottunk, nem lehet minden harmadban száz százalékot teljesíteni, de egy-egy játékrészben a nagyokat is szoros eredménnyen tudtuk tartani. Ezeket a pozitívumokat kell tovább vinnünk a következő idényre is.”