Kikaptunk Ausztriától is, utolsók lettünk Miskolcon

1. HARMAD

A pénteki, álmos kezdés volt jellemző csapatunkra, így cseppet sem csodálkozhattunk, hogy a harmad végére kétgólos hátrányba kerültünk. Előbb az első hátrányunkból mindössze 12 másodpercet kellett volna még kibekkelnünk, de nem sikerült, így a 6. perc végén a kapu elé belőtt korong után Stefan Ulmer szerzett vezetést az ellenfélnek. A folytatásban a semmi különöset nem mutató osztrákok azzal is mezőnyfölényt tudtak kiharcolni, hogy picit gyorsabban játszottak és pontosabban passzoltak.

A felvonás utolsó percében aztán öt az öt ellen is úgy nyomoztuk a korongot, mintha kevesebben lettünk volna a jégen, és azt végül csak a gólvonalon túl találtuk meg. Ismét egy belőtt korongból tudtak gólt szerezni az osztrákok – ezúttal Markus Pirmann –, szombaton Olaszország ellen két hasonló gólt kaptunk, azokból mintha ellenfelünk tanult volna, nem mi (0–2).

2. HARMAD

A harmad osztrák góllal kezdődött: a 21. percben a kapuvasról visszapattanó korongot az őrizetlenül hagyott Mario Fischer tette be a kapunkba közelről. A háromgólos hátrányba került magyar csapat végre összeszedte magát, és egy szombati, jó tempóra pörgött fel. Emberhátrányban Sofron István ziccert vitt – sajnos kihagyta –, majd négy a négy ellen Sikorcin Ladislav is hasonlót cselekedett kisvártatva. A 26. percben aztán megérdemelten szépítettünk, igaz, kellett hozzá a kettős emberelőny. Tokaji Viktor lekészített passzát – csakúgy, mint az olaszok ellen – Vas Márton vágta be a kapuba.

Első számú centerünk ezúttal a hátvédsorban szerepelt, előtte Sofron társa így Azari Zsolt és Hári János volt. Kiegyenlített volt a küzdelem, de pechünkre ezt a harmadot sem tudtuk legalább iksszel lehozni. A 40. percben ugyanis egy vendég támadásból a második hullámban érkező Alexander Pallestrang vágta be a korongot Rajna Miklós kapujába. Ebben a játékrészben már voltak fellángolásaink, játékunk inkább a szombatihoz hasonlított, de csapatként keveset dolgoztunk, mezőnyben nem ütköztünk, ritkán szereltünk, ami behatárolta felzárkózási esélyeinket a szintén nem túl acélos osztrákokkal szemben (1–4).

3. HARMAD

Rajnát a kapunkban Bálizs Bence váltotta, na nem, mintha bármit is a magyar hálóőr nyakába lehetett volna varrni. A záró felvonásban kicsit összekapta magát csapatunk, de nem volt kellő átütőerő már a játékban – az erő és a motiváció is egyre jobban fogyott –, így nem tudtunk közelebb kerülni a kapunkra akkor már semmilyen veszélyt nem jelentő osztrákokhoz. A tornára amúgy egyáltalán nem jellemző apróbb kakaskodások fértek bele a hajrá perceibe, az eredmény azonban nem változott. De mitől is változott volna? (1–4)

Nem sikerült tehát túl jól a Volán mesterének, a fehérváriakkal ősszel remek EBEL-szereplést produkáló Kevin Primeau szövetségi kapitányként történő bemutatkozása a mieink élén. Ez a csapat, amelyből majd' két sorra való stabil ember hiányzott, ezúttal ennyire volt képes, ami azért a még így is várakozásokon aluli szereplésnek nevezhető.

A magyar együttes decemberben lép jégre legközelebb egy hasonló torna keretében. Csíkszeredán a házigazda románok mellett az ukránok és a lengyelek lesznek az ellenfeleink.

A torna legjobb kapusának a japán Narisawa Jutát választották meg, a védők közül az osztrák Stefan Ulmerre, míg a csatárok közül az olasz Rob Sirianira esett a választás. A mieink legjobbja Hári János lett.