NHL-bíró fújja a sípot a magyar bajnokságban

736 mérkőzés az NHL-ben. Hihetetlen szám a profi jégkorong csúcsát jelentő ligában. Szinte felfoghatatlan. Ahogy az is, hogy ez az úriember Magyarországra jön. Az illető nem más, mint Lyle Seitz. A most 42 esztendős kanadai sípmester 1992 és 2010 között vonalbíróként közreműködött az NHL mérkőzésein, befújt tilos felszabadítást többek között All Star-gálán, és lest jelzett a 2009-es Winter Classicon. Személyében azonban nemcsak egy rutinos „zebramezest" tisztelhetünk, hanem egy felkészült szakembert is, akitől az edzősködés sem áll távol. A jövő héttől pedig Magyarország sem, hiszen Lyle Seitz február 7–13. között hazánkban vendégeskedik. A kitűnő játékvezető azonban nem turistáskodni jön Budapestre.

A programjában edzés- és mérkőzéslátogatás is szerepel, továbbképzést tart magyar kollégáinak, illetve egy bemutatóedzésre is vállalkozott. Sőt, a február 8-i Vasas HC–Dab.Docler ob I-es mérkőzésen ő fújja majd a sípot a káposztásmegyeri Jégpalotában! Persze joggal vetődik fel mindenkiben: hogyan sikerült a jégkorong őshazájából Magyarországra csábítani egy ilyen felkészült és sokoldalú játékvezetőt?

– A Magyar Jégkorong-szövetségtől érkezett a meghívás – adott magyarázatot a magyar szövetség érdeklődésére az előbbi kérdésre Lyle Seitz, miután felvette a telefont. – Ráadásul az egyik jó barátom, Glen Williamson, aki a tavalyi szezonban a Vasas Budapest Stars vezetőedzőjeként dolgozott önöknél, rengeteg jót mesélt az országukról és Budapestről, valamint dicsérte az itteni hokit is. Nagyon lelkes vagyok, és izgatottan várom az utazást.

– Glen Williamson információin túl mennyire tájékozott a magyar hokival kapcsolatban?
– Tudja, az internet kiváló szövetséges abban, hogy az ember kedvére nyomozhasson – monda nevetve Seitz. – Tudom például, hogy több kanadai edző és játékos is dolgozik Magyarországon, azzal is tisztában vagyok, hogy a szövetségi kapitányukat Ted Satornek hívják; és van egy jégkorongozójuk, aki Chicagóban született, de az ő neve most nem jut eszembe.

– Így van, ő az! A hokis társadalom nem túl nagy közösség, szóval ebben a családban jó eséllyel mindenki ismer mindenkit. Visszatérve a magyar hokira: a tervek szerint több előadást is tartok majd Budapesten, szeretnék mérkőzéseket és edzéseket megtekinteni, illetve hallottam a főtitkáruktól, hogy az országban egyre nagyobb teret kap a női hoki is. Ennek nagyon örülök, mert én nagyon sokat foglalkoztam a női jégkoronggal, és szeretnék segíteni azzal, hogy átadom a tapasztalataimat.

– Azért igazán a férfiak mezőnyében szerzett hírnevet magának. Emlékszik még arra az NHL találkozóra, amikor először öltötte magára a vonalbírók csíkos mezét?
– Hogyne! 1992. október 2., egy Calgary Flames–Los Angeles Kings derbi volt ez a jeles esemény. Nem lehet szavakkal kifejezni, hogy mit érzel akkor, amikor elérkezel az NHL kapujához. Észak-Amerikában több tízezer játékvezető közreműködik, és rettentő nehéz bekerülni a legmagasabb ligába, éppen ezért óriási megtiszteltetés, ha rád esik a választás. Az NHL egyértelműen a világ teteje – játékosnak, edzőnek és játékvezetőnek egyaránt.

– Az említett több tízezer sporit még mindig ízlelgetem, nálunk ugyanis...
– ...ne folytassa, a magyar szövetségtől tudom, hogy jelenleg tizenhét fedett jégpálya működik Magyarországon. Nos, viszonyításképp mondom, hogy csak nálunk, Calgaryban van kilencven! De képzelje el, hogy én tulajdonképpen egy farmon nőttem fel, egy eldugott kanadai településen, ahol összesen nyolc ház volt. Ott még fű is alig nőtt, iskolába is a szomszédos kisvárosba jártunk át, de jégcsarnokunk még nekünk is volt! A legkisebb városokban is legalább kétszáz utánpótláskorú gyerek hokizik, szóval Kanadával nehéz versenyre kelni.

– Azért egy Winter Classic levezénylése még egy rutinos vonalbírónak is különleges élmény lehetett...
– Bizony, az volt. Évekig Bostonban éltem, itt születtek meg a gyerekeim is, így aztán örömmel tértem vissza a városba. A srácok ráadásul hatalmas Red Sox-drukkerek, így nekik pláne nem mindennapi volt, hogy az imádott csapatuk stadionjában láthatnak egy Boston Bruins–Philadelphia Flyers jéghokimeccset. Egyébként hamarosan újra a szabad ég alatt kell fújnom a sípot, ugyanis a február 20-i, Calgary–Montreal NHL-meccs előestéjén a két csapat öregfiúk együttesei csapnak össze, és ezen én leszek az egyik vonalbíró. A hírek szerint teltház várható, hiszen már most alig lehet rá jegyeket kapni. És ha lehet is, már csak nagyon drágán (nevet).

– Ha az értesüléseim nem csalnak, a játékvezetés mellett az edzősködés a másik nagy szerelme.
– Valóban dolgoztam az Alberta Junior Hockey League-ben szereplő Okotoks Oilers edzőjeként, de a nyáron lemondtam erről a posztról. Az NHL játékvezetés rengeteg utazással jár, én pedig közel két évtizedig csináltam ezt, most viszont azt mondtam, hogy több időt szeretnék tölteni a gyerekeimmel.