Vajon kinek mire futja a keretből?

Nem meglepő módon az amerikai és a kanadai keret csupa NHL-játékosból áll, és mivel most először játszanak majd a játékok történetében az észak-amerikai ligában honos méretű pályákon – amelyek 61x26 méteresek, ellentétben a nemzetközi mérkőzéseken használt 61x30 méteres pályákkal –, ez a két válogatott némi előnyt élvezhet a többivel szemben. Persze a finn, a svéd, a cseh, a szlovák és az orosz csapat is szép számmal felvonultat NHL-es sztárokat, így valószínűleg nem (csak) ezen múlik majd az érmek sorsa.

Kanada 2002-ben a végső győzelemig menetelt, négy éve Torinóban viszont nem jutott medália a juharleveleseknek, akik így hazai pályán valószínűleg már csak ezért is bizonyítani szeretnének. Egyik kulcsemberük Sidney Crosby lehet, aki Torinóban nem volt jelen, míg a csapatkapitány Scott Niedermayer lesz. Ő csakúgy tagja volt a 2002-es aranycsapatnak, mint az utóbbi időben mindenféle csúcsokat megdöntő Martin Brodeur, aki Roberto Luongóval és Marc-André Fleuryvel együtt parádés „kapustriót” alkot.

„Hosszú órákon át vitáztunk a keretről, és több nagyon jó játékost ki kellett hagynunk. Úgy gondoljuk, erre a csapatra büszke lehet az olimpián minden kanadai drukker, nagyon bízunk a játékosokban" – nyilatkozta Steve Yzerman szövetségi kapitány a választás nehézségeiről. Az persze nem vigasztalja a kimaradókat (Mike Green, Bouwmeester, Regehr, St. Louis, Lecavalier, Fisher vagy Jordan Staal, hogy csak néhány nevet említsünk), hogy Yzerman szerint ők is remek játékosok...

Kanada legnagyobb ellenfele Oroszország lehet, amely 14 NHL- és 9 KHL-hokissal küzd majd azért, hogy a világbajnoki trón után az olimpiait is elfoglalja. Az Ovecskin, Malkin, Dacjuk hármas sokak szerint már önmagában garancia lehet a sikerre, ám mellettük ott lesz még többek között az örökifjú Szergej Fjodorov is, aki 40 évesen már „csak” a Metallurg Magnyitogorszkban kergeti a pakkot, de vélhetően kitesz majd magáért utolsó (?) olimpiáján is.

A címvédő svédek elsősorban rutinjukban bízhatnak. Az idősebb játékosok között ott lesz Peter Forsberg is, a ma már hazájában játszó 36 éves centerben ugyanis annak ellenére bízik Bengt-Ake Gustafsson, hogy az utóbbi években állandóan kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódik. A sárga-kék vikingek 19 NHL-ben edződő hokissal vágnak neki a vancouveri kalandnak.

Tapasztalatban a finnek oldalán sem lesz hiány, elég csak Teemu Selänne és Saku Koivu nevét említeni, előbbi ötödik, utóbbi negyedik olimpiájára készül. A torinói ezüstérmes csapatból tizenöten maradtak. „Még sosem volt ilyen bő merítési lehetősége a mindenkori kapitánynak, rendkívül erős kerettel utazunk az olimpiára. Nem volt könnyű dolgom a válogatásnál, Jukka Holtari és Teppo Numminen segítségével minden játékos formáját részletesen elemeztük" – nyilatkozta néhány napja Jukko Jalonen szövetségi kapitány.

A cseh és a szlovák válogatottat ugyancsak a mindenkori esélyesek között kell említeni. Előbbiből Vancouverben hiányozni fog Milan Hejduk, Jíri Hudler, Václáv Prospal, a 2009–2010-es NHL-szezonban eddig 24 pontot elért Michál Frolik is, a kiváló képességű védők közül pedig Roman Hamrlik, Jarosláv Spácek és Michal Rozsival. Ennek ellenére Vladimír Ruzicka kapitány csak éremszerzés esetén lenne elégedett. 1998-ban ez sikerült a cseheknek, akik akkor a legfényesebb medállal távoztak Naganóból. Abból a csapatból viszont már csak Jaromír Jágr maradt hírmondónak.

A szlovák keretben a kihirdetés pillanatában még csak 12 NHL-játékos szerepelt, azóta azonban a Boston Bruins szerződtette a csapat nélküli Miroslav Satant, bár ő nem ettől vált világklasszissá.

Az amerikaiak legutóbb 1980-ban örülhettek végső sikernek. Az akkori aranycsapatnak tagja volt bizonyos Bob Suter is, akinek most a fia, Ryan gyarapíthatja a család olimpiai éremgyűjteményét. Az Egyesült Államok keretében mindössze három olyan jégkorongos (Chris Drury, Brian Rafalski és Jamie Langenbrunner) található, aki részt vett már korábban olimpián, a többiek most debütálnak ilyen téren.

Az érmekért valószínűleg az eddig felsorolt csapatok harcolnak majd, bár a volt Szovjetunió utódállamait sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni – erről a 2002-ben a fehéroroszok elleni negyeddöntőben elbukó svédek tudnának mesélni. A fehérorosz keretet alkotó 23 játékos többsége hazai vagy orosz csapatban keresi a kenyerét, míg a lettek nagy része a KHL-résztvevő Dinamo Rigát erősíti, így az összeszokottság hiányára ők nem panaszkodhatnak.

A német válogatottat otthoni, illetve tengerentúli klubok hokisai alkotják, a norvégok számos svédországi légióssal utaznak Vancouverbe, míg a svájciak döntő része saját hazája bajnokságában edződik.