Az amerikaiak másodszor szerezték meg az aranyérmet a junior-világbajnokságok története során, 2004-ben ugyancsak Kanadát szorították a második helyre.
A döntő úgy kezdődött, ahogyan azt a házigazdák várták: Kanada Adam góljával már a 3. percben előnybe került. A meccs aztán nem a hazaiak ,,ízlése" szerint alakult. A 14. és a 15. percben az amerikaiak bepakoltak kettőt, és innentől kezdve irányítottak a mérkőzésen. 2–2, majd 3–3 után elhúztak 5–3-ra, ám ekkor kétszer villant a torna legjobbjának megválasztott Jordan Eberle: előbb az 58. perc elején emberelőnyből visszaadta a reményt csapatának, majd másfél perccel a vége előtt egyenlített, ezzel a juharlevelesek hosszabbításra mentették a mérkőzést.
Itt viszont az amerikaiak csikarták ki a győzelmet, gyors ellentámadás után John Carlson talált a kapuba. A kanadaiak támadásánál Jack Campbell védett, a leforduló amerikaiak pedig három az egyben vihették a korongot Martin Jonesra – ki is használták a lehetőséget. A döntőben kétszer is betaláló Carlson volt az elődöntő hőse is, hiszen ő lőtte a fináléba az Egyesült Államokat – nem rossz egy hátvédtól...
„Biztosan vezettünk, de a kanadaiak csodás feltámadással leptek meg minket. Azt hittem, ezzel el is úszott a hajó, de a végén tudtunk egyet kontrázni, és Carlson belőtte" – nyilatkozta az amerikaiak trénere, Dean Blais.
A harmadik helyért folytatott csatát Svédország nyerte, miután gólzáporos meccsen 11–4-re kiütötte Svájcot.
A kanadai táblázat élén az amerikai Derek Stepan végzett (4 gól, 10 gólpassz), a torna MVP-je, Eberle 13 ponttal (8+5) zárt. A legjobb kapus a svájci Benjamin Conz, a legjobb védő a kanadai Alex Pietrangelo, a legjobb csatár pedig Eberle lett.
| DÖNTŐ |
| Kanada–Egyesült Államok 5–6 (2–2, 1–1, 2–2, 0–1) – h. u. |
| A 3. HELYÉRT |
| Svédország–Svájc 11–4 (5–0, 5–4, 1–0) |
