
Fotó: Czagány Balázs
Palkovics Krisztián (jobbra) ezúttal is bizonyított

Fotó: Czagány Balázs
Palkovics Krisztián (jobbra) ezúttal is bizonyított
Megtört a jég: hetven év után újra a világelitben a hokiválogatott! – ÖSSZEFOGLALÓ CIKKÜNK AZ UKRÁNOK ELLENI 4–2-ES GYŐZELEMRŐL„Még nem hisszük el mi sem, hogy sikerült a feljutás. A nagy álom volt ez mindenkinek, évek óta ezért dolgoztunk. Egész egyszerűen eszméletlen, ami történt” – mondta a mérkőzés után a magyar csapat 24-es számú játékosa, Palkovics Krisztián.
A csatárnak egyébként, ahogy az egész menetelésben, úgy az ukránok elleni sikerben is hatalmas érdemei vannak, az első harmad végén elképesztő szólót bemutatva, három ukránt megbolondítva szerzett gólt.
De nemcsak az ellenfél kapuja előtt, hanem a sajátja előtt is hasznosan játszott, ha kellett szerelt, ha kellett messze vágta a pakkot a magyar harmadból, és még bot nélkül is folyamatosan korcsolyázva próbálta blokkolni az emberelőnyben lévő ukránok próbálkozásait.
Hogy hogyan sikerült elérni a bravúrt, és visszaverni az ukránok egyre erősödő támadásait, a támadó egyszerű magyarázatot adott.
„Erőt adott az a tudat, hogy a nagy siker kapujában vagyunk. Tíz éve vártunk erre a pillanatra, erre a nagyszerű érzésre, úgyhogy az összes erőnket összeszedtük. Mi igazán akartuk ezt a győzelmet!”
Palkovics Krisztián végül hat góllal és két gólpasszal zárt a tornán, és ezzel második lett a pontlistán.
A torna pontkirálya egyébként Ladányi Balázs lett 9 egységgel (2 gól, 7 gólpassz), Vas Márton pedig a japán Darcy Mittanyval holtversenyben a harmadik 6 ponttal (4 gól, 2 gólpassz).
A védési százalékot tekintve Szuper Levente lett a torna legjobb kapusa 93,97 százalékkal, 116 lövésből 109-et fogott az elsőszámú magyar kapus. Váltótársa, Hetényi Zoltán nem kapott gólt, a horvátok ellen lehetőséghez jutó fiatal kapus mind a húsz kapura érkező lövést hárította.
NSO-VÉLEMÉNY
A szív diadala Palkovics Krisztián azt mondja, igazán akarta a csapat a sikert. Igen, láttuk, a válogatott minden tagja rettentően szomjazta a győzelmet, vágyta a feljutást, és nyugodtan mondhatjuk, az ukránok elleni siker a szív diadala volt. Mert vajon ki korcsolyázna vissza a jégre néhány perccel azután, hogy a korong iszonyatos erővel orrcsonton találta? Szélig Viktor megtette… Vajon ki brusztolna tovább a kapuja előtt tíz perccel azután, hogy egy bivalyerős korong "elvitte" a térdét? Svasznek Bence megtette… És vajon kinek lenne ereje a kis magyar valóság mindennapjaiban a sorozatos „kudarcok” (már ha a divízió-I-es vb második avagy harmadik helyét annak lehet nevezni) után is ahhoz, hogy fejlődjön, hogy egyre jobb és jobb legyen? Csak az igazi sportembereknek… Márpedig az elmúlt jónéhány évben válogatott mezt húzott jégkorongozóink azok. Sportemberek, akikről példát lehet venni. |
Sz. N. T. |
ÜNNEPEL A MAGYAR VÁLOGATOTT