Lesz-e címvédés kapus nélkül?

1.Ottawa Senators

Utolsó szezon: keleti 4.
Érkezett: Dany Heatley, Dominik Hasek
Távozott: Radek Bonk, Patrick Lalime, Marian Hossa, Greg de Vries, Curtis Leschyshyn, Todd Simpson, Martin Prusek, Todd White.
A 2004-es rájátszásból többek közt azért esett ki az Ottawa Senators, mert hiányzott a kiemelkedő kapusteljesítmény is, amely nélkül az elmúlt huszonöt évben csak a Detroit Red Wings tudott kupát nyerni 1998-ban. Ezért a Senators túladott a nem rossz Patrick Lalime-on, és a kilencvenes évek legjobb hálóőrében, a már 40 esztendős Dominik Hasekben vélték megtalálni a megoldást. A Dominátor azonban az elmúlt három évben mindössze tizennégy meccsen szerepelt, és két végignyaralt szezon mellett egy súlyos ágyéksérülésen is túl van - kétséges tehát, hogy végigbír-e még egy teljes, rájátszással súlyosbított szezont. Előtte viszont igen jó a védelem, még ha Wade Redden, Chris Phillips és Zdeno Chara mögött a fizetési sapka szorításában kicsit vékonyodott is a gárda. A támadósorba Dany Heatley érkezett Atlantából Marian Hossa helyére, és rajta kívül az ifjú szupersztár Jason Spezza, valamint Martin Havlat és Daniel Alfredsson alkotja a liga egyik legfélelmetesebb támadóalakzatát. A kispad mögött pedig egy igazi nagyágyú foglal majd helyet: a több, mint ezer NHL-meccsen edzősködő Bryan Murray az Anaheim Mighty Ducks általános igazgatói posztját hagyta ott a papíron alacsonyabb presztízsű pozíció kedvéért. Ő pedig nem hagyta volna el a kényelmes irodát, ha nem hinne abban, hogy a nagydöntőbe viheti a Senatorst.


2. Philadelphia Flyers

Utolsó szezon: keleti 5.
Érkezett: Peter Forsberg, Jon Sim, Turner Stevenson, Mike Knuble, Eric Chouinard, Derian Hatcher, Mike Rathje, Chris Therien.
Távozott: Jeremy Roenick, Mark Recchi, Alexei Zhamnov, Danny Markov, Tony Amonte, Sean Burke, John LeClair, Todd Fedoruk
A vélemények tökéletesen megoszlanak abban a kérdésben, hogy a zseniális és érthetetlen húzásokra egyaránt képes Bobby Clarke, a Philadelphia Flyers általános menedzsere a legszemfülesebb vagy a legostobább módon alkalmazkodott az új kollektív szerződés teremtette pénzügyi feltételekhez. Clarke ugyanis seperc alatt túladott egy gyengébb csapat első két során: John LeClair, Tony Amonte, Jeremy Roenick, Alekszej Zsamnov és a korábban távozó Mark Recchi szállította tavaly a pontok nagyjából felét a gárdánál, de ma már egyikük sem Flyers-játékos. Clarke azonban egyúttal lecsapott a világ talán legjobb játékosára, a visszavonulását sokáig lebegtető Peter Forsbergre, és remek zongoracipelőket hozott mellé Mike Knuble, Brian Savage és Turner Stevenson személyében, valamint feljebb léptette az eddig a harmadik-negyedik sorban veszteglő, elöl-hátul megbízható Michal Handzust, Keith Primeau-t vagy Sami Kapanent. A védelem is szó szerint hatalmas erősítést kapott, Derian Hatcher, Mike Rathje és Chris Therien személyében ugyanis félelmetes erejű, ráadásul nem is kimondottan ügyetlen vademberek várják az ellenfelek támadóit a már eddig is flyerses, a koronggal igencsak jó barátságban lévő Kim Johnsson és Eric Desjardins mellett. A kapuban Robert Esche és Antero Niittymaki a liga egyik legjobb és legkevésbé elismert kapus-tandemjét alkotja, a kispad mögött pedig egy kiváló edző, a biztonságos védekezésre alapozó Ken Hitchcock áll. Egy szó, mint száz: a Flyersben minden adott a kupagyőzelemhez, de egy esetleges Forsberg-sérülés, vagy az újonnan érkezett védők (elsősorban az erre igencsak hajlamos Hatcher) egyenetlen teljesítménye, vagy akárcsak a Philadelphiát rendszeresen sújtó rájátszásbeli érthetetlen összezuhanás keresztülhúzhatja a számításokat.


3. Tampa Bay Lightning

Utolsó szezon: keleti 1.
Érkezett: Vaclav Prospal, Rob DiMaio, Sean Burke.
Távozott: Nikolai Khabibulin, Cory Stillman, Brad Lukowich, Andre Roy, Ben Clymer
A 2004-es Stanley-kupagyőztes Tampa Bay Lightningot elkerülte a nagycsapatok átka, és sikerült többé-kevésbé egyben tartaniuk a bajnoki címig menetelő társaságot. A legjobbakkal, Martin St. Louis-zal és Vincent Lecavalier-vel ráadásul hosszú távú megállapodást sikerült kötniük, ez azonban némi véráldozattal járt: Nyikoláj Habibulint, a kiváló kapust el kellett engedni Chicagóba. Eddigi cseréje, John Grahame nincs híján a képességeknek, és láttunk már megtáltosodó és csapatát címvédésig vezető hálóőrt: még 1998-ban Chris Osgood is eljuttatta a Red Wingst az újabb kupasikerig, miután Mike Vernonon túladtak egy esztendővel korábban. Ezzel együtt ha valahol, akkor ezen a poszton mehet el a Lightning szezonja. A védelem szilárd és stabil, bár egy-két sérülés megingathatja a tartalékokkal szűkösen álló alakzatot, a szűkebb csatársor viszont egy talán még némi javulást is jelentő Cory Stillman-Vinnie Prospal cserét leszámítva érintetlen maradt. John Tortorella edző ötödik idényét kezdi a gárdánál, ismeri csapata minden rezdülését, és nem véletlenül kapta meg az Év edzője-díjat tavaly. A Lightninggal tehát idén is számolni kell: a címvédés sem kizárt.



4. Boston Bruins

Utolsó szezon: keleti 2.
Érkezett: Alexei Zhamnov, Shawn McEachern, Brad Isbister, Dave Scatchard, Tom Fitzgerald, Brian Leetch.
Távozott: Martin Lapointe, Andy Delmore, Sean O'Donnell
A Boston Bruins összesen öt szerződéssel rendelkező játékossal vágott neki a holtszezonnak, de előnyt tudott kovácsolni a hátrányból a macicsapat. Elég helyük volt a fizetési sapka alatt ahhoz, hogy komoly tárgyalások árán megtartsák legértékesebb támadóikat, Glen Murray-t, Szergej Szamszonovot és elsősorban is Joe Thorntont. Emellett a tavalyi év újoncát, a kiváló kapust, Andrew Raycroftot is sikerült
öghöz kötni", és a szabadügynök-igazolásokat akkor még nem is említettük: Alekszej Zsamnov remek kiszolgáló, a még fiatal Brad Isbister és Dave Scatchard karrierje legjobb évét futhatja a megváltozott környezetben, az eddig kissé középszerű védősorba pedig a kétszer az NHL legjobb hátvédjének címét elnyerő Brian Leetch hozhat stabilitást. Mögötte azonban továbbra is kissé sovány a felhozatal a hátsó sorban, különösen mivel a tehetséges Nick Boyntonnal még nem sikerült megállapodnia Mike O'Connell csapatvezetőnek. Thornton, akitől régóta várják, hogy valódi vezéregyénisége legyen a Bruinsnak, kijelentette, hogy részéről nincs akadálya a kupagyőzelemnek, ehhez azonban nagyobb választék kellene a védelemben, és hogy ő maga is csináljon végre valamit a rájátszásban is tavalyi nulla pontja után.


5. Atlanta Thrashers

Utolsó szezon: keleti 10
Érkezett: Marian Hossa, Bobby Holik, Peter Bondra, Greg de Vries, Niclas Havelid. Mike Dunham.
Távozott: Dany Heatley, Randy Robitaille, Daniel Tjarnqvist
Az Atlanta Thrashers hatéves története során minden szezonban egyre több és több pontot szerzett, de a rájátszásról mindezidáig lemaradt a gárda. Idénre azonban sikerült betömködni a lyukakat. Kari Lehtonen, a 2002-es draft második választottja személyében rendkívüli képességekkel rendelkező, bár még fiatal kapus áll Bob Hartley, az NHL egyik legjobb edzőjének rendelkezésére. A védősor még mindig nélkülözi a korszakos zseniket, de a tavalyi, harmatos hatosból csak két legény, Andy Sutton és a tehetséges, kőkemény Garnet Exelby maradt meg, a többiek helyett megbízható szabadügynököket igazolt a Thrashers, A támadósorban idén már nem lesz ott 2002 legjobb újonca,Dany Heatley, aki csendben elkéredzkedett Atlantából, de az érte kapott Marian Hossa valószínűleg tökéletes helyettese lesz. A veterán szlovák Peter Bondra ugyan túlvan pályafutása zenitjén, de a Thrashersbe minden bizonnyal remekül beilleszkedik majd az ötszörös All-Star gólvágó. Egy nagy kérdőjel még van a csapatnál, Ilja Kovalcsuk, a tavalyi idény holtversenyes gólkirálya ugyanis jó orosz hokishoz méltóan több pénzt követel, és azzal fenyegetőzik, hogy Oroszországban marad (bár lehet, hogy mire ezt a beharangozót olvassák, már jobb belátásra tért). Vele mindenképp rájátszás-esélyes az Atlanta, de nélküle sem áll rosszul a georgaiak szénája, főleg mivel a Délkeleti-csoport nem tartozik a legacélosabbak közé.


6. Montreal Canadiens

Utolsó szezon: keleti 7.
Érkezett: Radek Bonk,Mathieu Dandenault,
Távozott: Patrice Brisebois, Stephane Quintal, Mathieu Garon, Joe Juneau
A Montreal az utóbbi években rendre a negyedik helyen végez a bivalyerős Északkeleti-csoportban, már amikor nem előzi meg még a Buffalo is a Canadienst. Az Ottawa, a Boston és a Toronto most is kemény ellenfélnek ígérkezik, de a legtöbb, 23 kupagyőzelemmel büszkélkedő Montreal idén biztosan nem adja majd olcsón a bőrét, sőt. A nyáron a csapat megszabadult a védelem két kerékkötőjétől, Patrice Briseboistól és Stephane Quintaltól, és elhozták a megbízható, szélsőként is bevethető, de a sztárokkal megrakott detroiti védelemben kilenc szezonon át csak epizódszerepet kapó védőt, Mathieu Dandenault-t, valamint a védekezésben és támadásban is kiváló centert, Radek Bonkot. Emellett szoros versenyben sikerült aláíratniuk Alekszej Kovaljovot is, az orosz szélső pedig ki is jelentette, kupát akar nyerni régi-új csapatával. Mellettük a finn kapitány, Saku Koivu, valamint Richard Zednik és a fiatal Mike Ribeiro illetve Michael Ryder alkotják a támadóalakzat veszélyes részét. A kapuban 2002 alapszakaszának legértékesebb játékosa, José Theodore hajlamos elkényelmesedni, de képességei alapján érdemes arra, hogy a nagydöntőig jusson a csapattal, a kispad mögött viszont a fiatal Claude Julienről csak idén fog kiderülni, a legnagyobbak közé tartozik-e, vagy csak a jó edzők népes táborát erősíti.



7. Pittsburgh Penguins

Utolsó szezon: keleti 15.
Érkezett: Ziggy Palffy, John LeClair, Andre Roy, Sergei Gonchar, Steve Poapst, Lyle Odelein, Jocelyn Thibault.
Távozott: Martin Strbak, Michal Rozsival, Kris Beech
A Pittsburgh az elmúlt évek pénzügyi nehézségei közepette elvesztette szinte minden valamirevaló játékosát, korábbi bajnokaspiránsból a liga leggyengébb csapatává süllyedt, és már a megszűnés szélén egyensúlyozott, amikor a hoki istenei a kezüket nyújtották Mario Lemieux csapatának. A fizetési sapka rendszere lehetővé tette, hogy a Penguins, ha szerényen is, de építkezhessen a csőd veszélye nélkül, és a játékosbörze előtti sorsolást megnyerve (hat százalék esélyük volt…) az elmúlt húsz esztendő legnagyobb tehetségét, Sidney Crosbyt draftolhatták a Pingvinek. A következő Lemieux-nek kikiáltott Crosby pedig vonzotta a nézőket a bérletpénztárakhoz és az új játékosokat a csapathoz, így a Pittsburgh a liga egyik leggólerősebb támadójával, Zigmund Palffyval, és vitán felül a legponterősebb védővel, Szergej Goncsarral erősíthetett. A két idősebb, de megbízható öt- illetve hétszeres All-Star-gálarésztvevő szélső, John LeClair és Mark Recchi, illetve a Chicagóban létszámfelettivé vált remek kapus, Jocelyn Thibault már csak hab a tortán, ahogyan a tavalyi év egyik legjobb újonc csatára, Ryan Malone, és az állítása szerint élete legjobb formájában lévő", az idénynyitó napján negyvenedik életévét betöltő Mario Lemieux is. Az első két sor mögött azonban lehetne masszívabb a támadóalakzat, az idősebb csatárok ráadásul elég sérülékenyek is, a védelemben nincs igazi védekezés-specialista, a kispad mögött pedig Ed Olczyk a csapat nagy részével még játszott egy csapatban - pedig a vasfegyelem gyakrabban eredményez sikert a hokiban, mint a családias hangulat. A rájátszást ettől függetlenül illene megcsípniük a Pingvineknek, a fantasztikus egyéniségeket felvonultató első két sor játékát pedig élmény lesz nézni, mivel a Pittsburgh várhatóan inkább a nyolcvanas évek stílusára épít majd: mindegy, hány gólt kapunk, csak lőjünk eggyel többet!


8. Florida Panthers

Utolsó szezon: keleti 12.
Érkezett: Jozef Stumpel, Chris Gratton, Martin Gelinas, Gary Roberts, Joe Nieuwendyk
Távozott: Mathieu Biron, Christen Berglund, Lyle Odelein
A Florida Panthers négy siralmas szezonon van túl, de a rengeteg szenvedésnek megvannak a maga előnyei is: a rengeteg előkelő draftjogot sikerült beváltani kiváló fiatalokra, akik most aztán hármasával-négyesével dörömbölnek az NHL kapuján. Rostislav Olesz és Anthony Stewart az elmúlt két junior-vébé sztárja volt, Stephen Weiss, Nathan Horton, Niklas Hagman és Kristian Huselius pedig már a nagyligában is letette a névjegyét. Az ifjú támadók mellé sikerült a legtapasztaltabb (vagy a legöregebb, nézőpont kérdése) veteránokat leigazolni mentornak: Joe Niuwendyk és Gary Roberts már 39 éves, de Jozef Stümpel és Martin Gelinas is megért már sok csatát. Ha azonban az öregek és a fiatalok elegye összeáll, négy veszélyes támadósorral rohamozhat a Panthers. A védelem talán lehetne jobb: Jay Bouwmeester és Mike Van Ryn óriási tehetség, de eddig nem hozták ki magukból a maximumot, mögöttük pedig többé-kevésbé megbízható keménylegények várnak bevetésre. A kapuban egy vérig sértett Roberto Luongo áll: az újabb generáció legjobb hálóőrének fizetési igényeit túlzottnak minősítette a már edzőként is vasszigoráról híres Mike Keenan csapatfőnök, és az NHL történetében először a csapat citálta választottbíróság elé játékosát - ez eddig mindig fordítva történt és a játékos követelt több pénzt. A kétes dicsőség sovány és csak egyéves szerződést eredményezett Luongo számára, aki minden bizonnyal veszi is a kalapját év végén. Azt azonban csak ő tudja, hogy addig kivárásra játszik-e, vagy mindent beleadva próbálja felsrófolni az árát jövő nyári kérői számára - a Panthers sikere pedig ezen áll vagy bukik, amin a kiváló edző, az Ottawából csodacsapatot csináló Jacques Martin sem igen tud majd segíteni.


9. New York Islanders

Utolsó szezon: keleti 8.
Érkezett: Miroslav Satan, Michael York. Alexei Zhitnik, Brent Sopel, Brad Lukowich
Távozott: Adrian Aucoin, Michael Peca, Roman Hamrlik, Dave Scatchard, Mariusz Czerkawski
Az Isles első két védőpárjából mindössze Janne Niinimaa maradt hírmondónak, a támadásban kiváló Adrian Aucoin, Kenny Jönsson és Roman Hamrlik helyére érkezett Brent Sopel, Brad Lukowich és Alekszej Zsitnyik pedig nem tökéletes helyettesek: felépítésükkel és gyorsaságukkal sem keltenek félelmet az ellenfelekben. A támadósorra Alekszej Jasin árnyéka vetül: az anno kilenc évre, 79 millió dollárért leszerződtetett orosznak még hat esztendeig kell a maximumfizetést adni. Jasin ráadásul nem csak hogy hatalmas szeletet szakít ki a fizetési keretből, de emellé a rájátszásban rendszeresen észrevehetetlen: utolsó 25 playoff-meccsén összesen öt gólt szerzett. Mellette a gólokat megbízhatóan termelő új szerzeményeknek, Miroslav Satan-nak és Mike Yorknak, valamint az újoncévében 25 gólig jutó Trent Hunternek kell majd szállítania a pontokat, miután a remek védekező csatár, Mike Peca Edmontonba távozott. A kapuban a kiváló képességű, de korábban eléggé egyenetlen teljesítményt nyújtó Rick DiPietrónak végre bizonyítania kell, hogy érdemes volt rááldozni a 2000-es draft első választását.


10. New Jersey Devils

Utolsó szezon: keleti 6.
Érkezett: Alexander Mogilny, Richard Matvichuk, Dan McGillis, Vladimir Malakhov
Távozott: Scott Niedermayer, Jan Hrdina, Scott Stevens, Jeff Friesen
A Devils jó ideje most várhatja a legkevésbé kedvező előjelekkel a szezont. 2003 bajnokától ugyanis visszavonult a betonkemény védő, Scott Stevens, a liga egyik legjobb hátvédje, Scott Niedermayer pedig 13 év után hagyta ott New Jersey-t és költözött Anaheimbe. A félelmetes hátsó alakzat két oszlopát pedig csak megbízható, de a nagyokkal össze nem mérhető veteránokkal sikerült pótolni. Amíg azonban a liga legjobb kapusa, Martin Brodeur áll a ketrec előtt, a Devilsnél nincs ok a pánikra, bár ezúttal a kitörő lelkesedésre sem. A támadósornak sincs miért örülni: a már jól ismert John Madden, Jay Pandolfo, Viktor Kozlov, Szergej Brilin vagy Jamie Langenbrunner továbbra is hozza majd a lockout előtti Devilsre is jellemző hajtós, kaparós hokit, olyan támadó azonban, aki hátára tudná venni a csapatot, nem igazán van. Jeff Friesen keresetét nem sikerült betuszkolni a fizetési sapka alá, így ő bagóért távozott Washingtonba, Patrik Elias a szezon első részét még a hepatitisből való lábadozásnak kénytelen majd szentelni, a már 36 esztendős Alexander Mogilny pedig csipősérülései óta egy csapatnál jóval kisebb súlyú holmikat sem igen tud a hátára venni - hogy mást ne mondjunk, az idénynyitót is kihagyja. Ráadásul fiatal szupertehetségek sem tolonganak játéklehetőségért a Devilsnél, mindössze a 21 esztendős Zach Parise szárnybontogatásában reménykedhetnek New Jerseyben. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Atlanti-csoportban igencsak megizmosodtak a riválisok, máris kiderül, milyen nehéz dolga lesz a newarki csapatnak.


11 Toronto Maple Leafs

Utolsó szezon: keleti 3.
Érkezett: Jeff O'Neill, Jason Allison, Eric Lindros, Mariusz Czerkawski, Alexander Khavanov
Távozott: Joe Nieuwendyk, Tom Fitzgerald, Gary Roberts, Alexander Mogilny, Brian Leetch, Owen Nolan
Pat Quinn, a Toronto Maple Leafs edzője - és időnként általános menedzsere - már zsinórban hetedik éve irányítja a playoffba általában tapasztalt, de kissé sérülékeny hokisokból összerakott gárdáját. A csapatra a kemény, kissé alattomos, sok fogásra, bottal akasztásra építő stílus a jellemző egy ideje, a liga új szabályai azonban épp az ilyesmit tiltják, ami nem sok jót ígér a Leafs más összevetésben nem éppen zseniális védőinek. A nyári veszteséglista is elég jelentős Torontóban, de talán a remek védő, Brian Leetch az egyetlen, akit nem sikerült jobb-rosszabb helyettessel pótolni. A támadósort a költséghatékonyság jegyében rakta össze a szakmai stáb: olyan játékosokat szedtek össze, akiknek a képességeire nem lehet panasz, de másirányú problémáik miatt olcsón alá lehetett íratni őket. Jason Allison és Eric Lindros remek, ponterős játékosok, de ketten együtt sérülések miatt egy szerényebb karriernyi meccset hagytak már ki, a Carolinából érkezett Jeff O'Neillnek nem lehet a kedvére tenni, a lengyel Marius Czerkawski pedig be van oltva egyenletes teljesítmény ellen. Ráadásul a Leafs támadói félelmetesen erősek, de villámléptűnek nem sokukat lehetne nevezni, így kérdéses, az új, felgyorsított ligában mennyire tudnak majd helytállni. A kapuban Ed Belfour sokadvirágzását élte az elmúlt szezonokban, de ő is elmúlt már 40 esztendős, nem valószínű, hogy a fiatal Mikael Tellqvist hathatós közreműködése nélkül a rájátszásba tudja vinni a gárdát. Pat Quinn persze épp arról nevezetes, hogy a kiégni látszó veteránokból még ki tud csiholni egy-két jó szezont, utolsó információink szerint azonban kézrátétellel gyógyítani ő sem képes - márpedig a playoffhoz valószínűleg erre is szükség lenne Torontóban.


12. Buffalo Sabres

Utolsó szezon: keleti 9.
Érkezett: Teppo Numminen, Toni Lydman
Távozott: Alexei Zhitnik, Miroslav Satan, Eric Boulton, Brad Brown.
A Buffalo Sabres az elmúlt három évben jobb-rosszabb teljesítménnyel ugyan, de mindig lemaradt a rájátszásról, bár ebben nagy szerepe van a szempontjukból nem szerencsés csoportbeosztásnak is. Ám a szomorú helyzet az, hogy az NHL új rendszerében 20 helyett már 32 meccset kell játszaniuk az Ottawa, Boston, Toronto, Montreal-izomnégyessel, de a Sabres riválisaival ellentétben inkább gyengült, mint erősödött a nyáron. Legjobb csatárát, a szlovák Miroslav Satant, és legjobb védőjét, az orosz Alekszej Zsitnyiket sem tudta megtartani a klub, másik tizenhárom szabadügynöknek készülő kezdőemberét viszont igen. A védelem még egy kicsit javult is a veterán Teppo Numminen és a kupadöntős Calgaryból hozott Tony Lydman révén, a csatársorban viszont házon belülről kell pótolni a hiányt. Satant az újonc osztrák Thomas Vaneknek kellene feledtetnie, de hogy belőle már idén elődjéhez hasonló, stabil harmincgólos támadó lesz, arra nem érdemes sok pénzzel fogadni. Chris Drury és Daniel Briere legalább jó centerek, a széleken azonban J. P. Dumont-nak és Makszim Afinogenovnak ideje lenne megráznia magát és kilépni a középszerűségből, ha a csapatnak a tisztes helytállásnál magasabb céljai vannak. Kapusposzton is vannak gondok: egyrészről irigylésre méltó mennyiségű tehetség halmozódott itt fel Martin Biron, Mika Noronen és az elképesztően ígéretes, fiatal Ryan Miller révén, de közülük az első nem elég megbízható, a második csak beugróként képes jó teljesítményre, a harmadik pedig zöldfülű, még ha a legjobb fajtából való is. A nyolc éve a Sabrest szolgáló Lindy Ruffnak, a liga jelenleg leghűségesebb edzőjének tehát lesz idegeskednivalója bőven, ahogyan a Buffalo drukkereinek is.


13. Carolina Hurricanes

Utolsó szezon: keleti 11.
Érkezett: Ray Whitney, Cory Stillman. Oleg Tverdovsky, Martin Gerber.
Távozott: Jeff O'Neill, Arturs Irbe, Kevin Weekes, Jaroslav Svoboda
A sok nagy névből még nem lesz nagy csapat" - bölcselkedett Peter Karmanos, a Carolina Hurricanes tulajdonosa látva, hogy a riválisok egymás után húzták be a nagy neveket. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy a nagy nevek hiánya sem eredményez valami nagy sikert. A Canes pedig évek óta nagyrészt közepesnél nem jobb játékosokból tevődik össze, bár velük is eljutottak a nagydöntőig három éve - valószínűleg maguk sem tudják, hogyan. Tavaly sem voltak különösen rosszak, de a riválisok idénre nagyon feljavultak, míg a Hurricanes-nél inkább finomhangolás folyt. Legkarakteresebb támadójukat, Jeff O'Neillt el kellett engedniük, és a kapus Kevin Weekes is távozott, bár őt az Anaheimből, Jean Sebastian Giguere árnyékából kikerült Martin Gerber pótolhatja - egyikük sem világszám, az ifjú Cam Ward pedig idén még nem robban majd be a ligába. Ray Whitney és Cory Stillman személyében azért érkezett két jó második soros szélső - épp csak az első sorba. Mellettük a megbízható, kemény Rod Brind'Amourra, valamint egy sor fiatalra, Eric Staalra, Erik Cole-ra, Josef Vasicekre, Radim Vrbatára és Justin Williamsre vár a feladat, hogy a csapatra jellemző agresszív, ütközős játék mellett a kapuba is találjanak egyszer kétszer. A védelem sok rutinos, megbízható, de sérülékeny veteránból áll, akik között nincs kiugró egyéniség, így Peter Laviolette edzőnek a torinói olimpián az amerikai válogatott edzőjeként valószínűleg több sikerben lesz része, mint a Carolina kispadja mögött.

14. Washington Capitals

Utolsó szezon: keleti 14.
Érkezett: Andrew Cassels, Chris Clark, Miroslav Zalesak. Ivan Majesky, Jeff Friesen
Távozott: -
A Washington Capitals vezetősége valamikor 2003 elején határozta el magát a csapat újjáépítésére, és ennek megfelelően szakítva az addigi eredménycentrikus hozzáállással szemérmetlenül be is áldozták az elmúlt két idényt a minél jobb draftpozíció megszerzése érdekében. Erőfeszítéseik jutalma Alekszander Ovecskin, a 2004-es játékosbörze első választottja lett, aki Sidney Crosby mellett az év legfigyelemreméltóbb újonca lehet. Rajta kívül is tapasztalatlan fiatalok és más csapatoknál nem sok vizet zavaró zsoldoskatonák sorjáznak a Capitals keretében, bár a center Andrew Cassels és a szélső Jeff Friesen megszerzésével egy ha nem is félelmetes, de versenyképes első sort azért ki tud majd állítani a Washington, és a Calgaryból elhozott Chris Clark, a litván Dainius Zubrus valamint a legutolsó alapszakaszhét játékosa, Jeff Halpern révén még a második csatárhármas sem teljesen reménytelen. A védelemben is csupa zöldfülű és középszerű pakktologató várja a lehetőséget, kivéve az egyszem Brendan Wittet, aki maga sem egy félisten, de messze kilóg felfelé a jelenlegi termésből - ő viszont kis túlzással hetente könyörög George McPhee általános igazgatónak, hogy cserélje már el egy playoff-esélyes csapathoz. A kapuban Olaf Kölzig személyében egy igen jó portás várja sorsát - az igencsak temperamentumos német hálóőr valószínűleg minden meccsen rekedtre üvölti majd magát tapasztalatlan, bár kétségtelenül tehetséges védőivel. A kispad mögött a Washington fiókcsapatával viszonylag sikeres (ezért a jelenlegi gárdát nagyon jól ismerő) Glen Hanlon ideje is valószínűleg csak addig tart majd, míg ki nem neveli a keze alatt formálódó játékosokat. Idén azonban nem sok babér terem majd neki és csapatának.

15. New York Rangers

Utolsó szezon: keleti 13.
Érkezett: Martin Straka, Martin Rucinsky, Ville Nieminen, Steve Rucchin, Marek Malik
Távozott: Mark Messier, Bobby Holik, Eric Lindros, Mike Dunham,
Nyolc és fél éve rendeztek utoljára rájátszás-meccset a New York Rangers részvételével, és idén sem valószínű, hogy bekerülnek-e a playoffba a Parkőrök. A fizetési sapka végre gátat szabott Glen Sather általános menedzser esztelen költekezésének, és szép lassan egy-két fiatal játékos is kezd beérni (elég ha a védő Fedor Tyutyinra, a csatár Jozef Balejre és Hugh Jessimanre vagy a kapus Henrik Lundqvistre gondolunk). A csatársorban még ott van a kilencvenes évek pontkirálya, a cseh Jaromir Jagr, akinek frissen igazolt honfitársaival, Martin Rucinskyvel és Martin Strakával igyekeznek otthonosabbá varázsolni az öltözőt. A Rangers megszabadult a hatalmas fizetést akasztó centerektől, Bobby Holiktól és Eric Lindrostól, és helyettük a pénzügyileg szorongatott Anaheimből és Calgaryból hoztak két kupadöntőt is megjárt, megbízható játékost Steve Rucchin és Ville Nieminen személyében, de a harmadik és negyedik sorok egyelőre inkább gyakorlótérként szolgálnak majd a számos bizonyítani akaró fiatal számára. A védősor azonban lassú, és nem túl kemény játékosokból áll, ráadásul Tom Poti még nem igazolta azokat az elvárásokat, melyek szerint alkalmas lenne valódi elsőszámú hátvédnek, a kapuban pedig a tapasztalt Kevin Weekes inkább csak a helyet tölti ki, amíg a két tehetséges fiatal, Henrik Lundqvist és Alvaro Montoya készen nem áll a rendszeres NHL-szereplésre. Összességében a Rangers egy átalakulási folyamat közepén tart, így az erős Atlanti-csoportban szinte semmi esélye nincs a rájátszásra.