Ancsin László búcsút intett

- Eldöntöttem magamban, hogy az első osztályban már biztosan nem folytatom a jégkorongozást. Elég következetes embernek tartom magam, ezért legfeljebb már csak egy búcsúmérkőzés erejéig lépek pályára - jelentette ki Ancsin László. - Harminckilenc éves vagyok, és három és fél éves koromban húztak először a lábamra korcsolyát. Azóta nagyon sok idő eltelt.
- Most, hogy úgy döntött, befejezi az aktív játékot, biztosan számba vette, hogy pályafutása során mi mindent élt meg. Melyik a legkedvesebb élménye?
- Nagyon-nagyon sok szép emlékem van. Bár voltak nekem is hullámvölgyeim, lényegében az egész pályafutásom során sok öröm ért. Például amikor a válogatottal feljutottunk a C-csoportból a B-be, az nagyon emlékezetes volt, ráadásul én ezt két alkalommal is átélhettem. Aztán bajnokságot nyerni is nagyon jó dolog, az Újpesttel ötször adatott ez meg nekem. Bár a Ferencvárosban játszottam az utóbbi években, és nagyon szerettem ezt a légkört, a csapattársaimmal jó közösséget alkottunk, nem titok, hogy az Újpesthez kötődöm inkább.
- Tervezi, hogy jégközelben marad még a jövőben?
- Az jó lenne. Öregfiúk-mérkőzéseket biztosan fogok játszani, de szeretném a magyar jégkorongot segíteni. Nem klubszinten gondolkodom, hanem egészében a hazai hokiról. A legkisebbekhez már volt szerencsém, taníthattam őket, és tudom, itt is végig kell járni a ranglétrát. Bánt, hogy Magyarországon áldatlan állapotok uralkodnak a jégkorongban. Szerintem ez a sportág minden szempontból sokkal többet érdemelne. Szép eredményeket érünk el válogatott szinten ahhoz képest, hogy alig van fedett jégpálya. De minden siker alapjaként az utánpótlás fontosságát szeretném hangsúlyozni, az elengedhetetlen. Ezért szívesen dolgoznék a fiatalokkal.
- A jégkorong kemény sportág. Van még ép porcikája?
- Hála Istennek, a hosszú évek során nem volt súlyosabb sérülésem. Igaz, balesetmentes sem volt a pályafutásom, már tizennyolc éves koromban becsavarozták a gerincemet. Tavalyelőtt elszakadt a keresztszalagom, ami néha még szokott sajogni, de nagyobb gondjaim nincsenek. Aztán lehet, hogy a javát még nem érzem, és majd később jelentkeznek a problémák.
- Szóval a későbbiekben halljuk még a nevét a jégkorongsportban?
- Nagyon szeretném, hogy így legyen. Tenni fogok érte, mert ahol segítségre van szükség, ott szeretnék hasznossá válni.