Új edző, új módszerek

Mindenkinek újra bizonyítania és harcolnia kell, s ha más nem, már ez is rengeteget ér a csapatnak. De az ízig-vérig profi szakember alig néhány napos munkája azt sugalja, ez csak az első lépés a pozitív változások sorában. Ferber, aki edzősködött már a Djurgarden csapatánál, a svéd női válogatottnál, s nem mellesleg A-csoportos játékvezető is, a következő két idényre írt alá szerződést, s az utánpótlással zajló munkát is felügyeli majd.
– Hatalmas szakmai kihívásnak tekintem, hogy Magyarországon dolgozhatok – kezd bele mondanivalójába a svéd szakember. – A magyar jégkorong nagyon jó úton halad, tudom, hogy a divízió–1-ben az utóbbi években rendre remekül szerepel a válogatott. Sőt, azt is elárulhatom, hogy a tévében végignéztem a legutóbbi vébén a norvég–magyar összecsapást, és nagyon tetszett a magyarok játéka, csak a végére pukkadtak ki. Közel van az A-csoport, de bizonyos szempontból mégis messze. Rengeteg még a tennivaló. Ennek a nagy élménynek ígérkező, de kemény munkának szeretnék jómagam is a részese lenni.

– Mit tapasztalt eddig Dunaújvárosban? Milyen munkakörülmények és milyen csapat vár önre?
– Új együttest építek. Kezdték nekem mesélni, melyik játékosnak mi az erőssége. Nálam azonban egyik játékosnak sincs múltja, s ez általában jót tesz minden csapatnak, hiszen ismét bizonyítania kell mindenkinek. Az első edzést például tizenegy helyett fél kilencre rendeltem el, ismerkedésként rögvest egy csemegével, Cooper-teszttel kezdtünk. Fel kellett kicsit rázni a fiúkat.
– Ha szabad érdeklődnöm, mi lett a teszt eredménye?
– Erre nem akartam kitérni, de ha már kérdezi, egyetlen játékos tudta teljesíteni az előírt távolságot.
– Éspedig?
– Nincs jelentősége, még el sem kezdődött az új évad, jegünk sem lesz augusztusig, úgyhogy csak szárazedzéseket tartunk, de ha önnek ez érdekes információ, Tokaji Viktor volt az, de a többieknek is csak száz-kétszáz méter hiányzott. Az viszont már a szint alatt van. A mérkőzésen is, ha csak még pár egységnyi energia kellene, hogy utolérjen a játékos egy korongot, vagy beüsse a kapuba, de hiányzik tíz centi, az már éppen elég, hogy ne sikerüljön.

– Bizonyára tudja, hogy a nagy riválisnál, az Alba Volán csapatánál egy kanadai edző, Pat Cortina dolgozik. Megnézte már videón a legutóbbi bajnoki döntő valamelyik mérkőzését? Készül az ellenfélből?
– Dolgozzon csak a másik csapat is a terve alapján, mi meg dolgozunk a mi módszerünkkel, és a saját együttesünk építésével törődünk. Egyelőre a feladat az, hogy összerakjuk a sorokat, és ha már lesz csapatunk, akkor majd ráérünk elemezni az ellenfelet. Most még a munka legelején tartunk. De remélem, jót tesz a magyar hokinak, hogy egy svéd és egy kanadai edző dolgozik a két legjobb csapattal.
– Mi az ön jégkorong-filozófiája? Milyen felfogású csapat lesz az új Dunaújváros?
– Egyelőre csak annyit ígérhetek, hogy agresszív, támadójellegű játékkal rukkolunk elő, hiszen ez vonzó a nézők számára, s nem a bunkervédelem. Rengeteg korcsolyázást, gyors, kombinatív játékot szeretnék megvalósítani a csapattal, s ha a fiúk továbbra is ilyen keményen dolgoznak, hiszem, hogy ez sikerül is.