Mintha csak megrendezték volna: az Atlanti-csoport két ismerős társulata, az Islanders és a Pittsburgh emberei egyazon nap alakítottak nagyot a jégen ünneplésben.
Sportszakmai elveket követve a New York-i Jason Blake bemutatója vitte el a pálmát, minthogy a csatár karrierjének második mesterhármasával a "szigetlakók" továbbra is az első számú várományosai a nyolcadik playoffhelynek. Blake produkciójában volt minden, ami kell: négy a négy elleni akciógól, emberhátrányos találat, sőt, bónuszként még egy üres kapus is… "A célunk mindössze annyi volt a meccs előtt, hogy hozzuk ki magunkból, amit csak lehet. Az első gólomnál először passzolni akartam, csak láttam, hogy a kapus kimozdul, ezért lőttem. Aztán egy tripla lett belőle" – tréfálkozott a végén Blake. Mindenesetre a Nassau Coliseum közönsége megadta, ami járt neki: repkedtek a baseballsapkák vég nélkül – nem úgy, mint Blake első mesterhármasánál, 2002. november 3-án, amikor boxeralsók lepték el a jeget… És akkor a másik exhibicionista hokisról: a Mellon Arena népét Alekszej Morozov bűvölte el. Miután a Penguins Sim kapufás bombagóljával megnyitotta az estét, az idén szintén vergődő Carolina felvette a kesztyűt, és az adok-kapok a rendes játékidő végén 3–3-ra állt. Ekkor jött Morozov, és a kapu előtt sertepertélve bevágta Rick Jackman kipattanó lövését. Aztán elérkezett a nap pillanata: az orosz a győztes találattól felhevülve megragadta a mezét, és vadul rángatta rajta a Penguins-címert, miközben rohant a hazai keménymag elé… "Csak meg akartam mutatni a szurkolóinknak, hogy mit jelentenek nekünk. Nagyon jók vagyunk mostanság, csupa vigyorgó embert látni az öltözőben" – mondta Morozov, arra utalva, hogy a "pingvinek" a legutóbbi tíz meccsükből hatot megnyertek, kettőn ikszeltek. Igaz, a hosszú ideje sérült Mario Lemieux gárdája még ezzel a rekorddal is ligautolsó (49 pont), de már lőtávolon belül van a Columbus (52), Washington (54), Chicago (55) trió. Zárásként pedig emlékezzünk meg az Edmonton igencsak góldús előadásáról: a Nashville Predators elleni 5–4-es siker egyrészt azt jelenti, hogy az Oilers kapaszkodik a rájátszás felé, másrészt pedig, hogy cseppet nosztalgiázhatott a Wayne Gretzkyn felnőtt albertai közönség. Nemhiába jegyezte meg az Edmonton mestere, Craig MacTavish, hogy: "Komolyan, mintha a nyolcvanas években jártunk volna…"
