Kis magyar hokitörténelem
A kezdet (1927)
"Alig egy éve még azt sem tudta a magyar sportközösség nagy része, hogy mi fán terem a korong. (…) Szigorúan véve mindössze pár hónapja csak, hogy a jéghokkit (így, két k-val - a szerző) a magyar játékosok megismerték (…) az ifjú magyar jéghokki nem diadalokra, babérra pályázni, hanem tanulni ment ki Bécsbe, az Európa-bajnoki mitingre" - olvasható a Nemzeti Sport 1927. január 24-i számának első oldalán.
Bár a sportág tényleg gyerekcipőben jár mifelénk, a szerző alaposan körbejárja a nemzeti csapat előtt álló viadalt, s arra a megállapításra jut, az Eb favoritja az osztrák válogatott.
Ezek után nem is meglepő, hogy a nyitó mérkőzésen a mieink sima, hatgólos vereséget szenvednek a sógoroktól, akiknél négy góljával a korábbi sokszoros százas és négyszázas síkfutóbajnok, Lederer vitte a prímet, míg Sell kétszer mattolta a magyar ketrec óvásával megbízott Ordódyt, aki előtt az Oláh-Weiner bekkpár és a Krempels doktor, Lator, Minder csatártrió tevékenykedett - csereként szóhoz jutott még Révay gróf és Bethlen István gróf is.
Az első válogatott gólra tehát még várni kellett, s az óhajtott találat nem született meg a belgák (0:6), a németek (0:5) és a csehek (0:5) ellen sem, pedig a sportlap szerint "a magyar csapat meccsről meccsre fejlődik". A zárónapon a lengyelek következtek, de a mieink, akik "érezték az előző napok kimerültségét", ezúttal is vereséget szenvedtek (0:6), így az utolsó helyen végeztek. Az ínyencek kedvéért, az Eb-t az osztrákok nyerték a belgák és a németek előtt. ---- A bécsi Eb - előre várható - kudarca nem szegte kedvét a sportág hazai apostolainak, akik gőzerővel készültek második nagy tornájukra, a St. Moritz-i olimpiára. "Hokkizóink kétszer is treníroztak, délelőtt is, délután is, de egyáltalán nem mutattak jó formát" - jelentette egy nappal a torna kezdete előtt Arató Géza, a Nemzeti Sport kiküldött munkatársa. Nos, mint kiderült, a sajtó jeles képviselője sajnos nem tévedett, a mieink ugyanis a nyitómeccsen 2:0-ra kikaptak a franciáktól. A magyar csapat kapuját némi meglepetésre a második számú portás, Heinrich védte, míg a mezőnyben Lator, Barna, Minder, Barcza, Weiner, Krempels és Révay gróf kapott lehetőséget. Az orkánszerű szél hófúvással párosult a derbi idejére, így folyamatos játék nem igazán tudott kialakulni. A második harmadban a gallok kapták hátukba a szelet, s ezt kihasználva előbb de Rauch, majd Simmond is beköszönt Heinrichnek, míg a mieink hiába válaszoltak még ugyanebben a játékrészben, a belga bíró érvénytelenítette a találatot. A második napon Belgium várt a magyarokra, akik remekül kezdték az összecsapást, Weiner már a negyedik percben felavatta J. van Reisschootot. A második felvonásra aztán öszszekapta magát a rivális, és Peltzer duplájával fordított, melyre ugyan Minder még válaszolni tudott, de F. van Reysschoot egy szabálytalan góllal eldöntötte a meccset - a kiugró csatárt Lator ütötte el, de a belga a földön fekve is bekotorta a pakkot, pedig a kor szabályai szerint már nem avatkozhatott volna játékba. Az utolsó fordulóban az angolok ellen már nem maradt tét a mieink számára, akik az erős napsütésben - a találkozó végére bokáig érő víz állt a pályán - ugyan többet támadtak a szigetországiaknál, de a végre lehetőséghez jutó Ordódy elnézte Carruthers lövését, így válogatottunk ismét nulla ponttal zárt. ---- Nem sokat kellett várni az első hazai rendezésű világversenyre: a Városliget adott otthont az 1929-es Eb-nek. A torna előtt, amolyan felvezető meccsen a magyar válogatottal szinte megegyező BKE Minder góljával legyőzte az angolokat, így némileg hidegzuhanyként érte a közönséget a nyitó napon az olaszok elleni 1:2. A mieink Lator góljával ugyan az első harmad végén vezetést szereztek, de Roncarelli duplájával fordított a korabeli tudósítások szerint igencsak durva azzurri egylet. A folytatásban a belgákkal ikszeltek a magyarok (Lator, illetve Collon vette be a kapukat), majd az osztrákok következtek, akik Tatzer, Lederer és W. Brück találataival lelépték a mieinket. Egy évvel később világbajnokság következett Chamonix-ben, ahonnét eredetileg Davosba akarták vinni a tornát, ám mivel jó néhány válogatott így bejelentette visszalépést, így a szervezők lemondtak a helyszínváltoztatásról. A magyar csapaton azonban ez sem segített, az Imrédy - Lator, Barna, Jeney, Weiner, Minder, Barcza, Bikár összeállítású társulat ugyan visszavágott az olaszoknak az egy évvel korábbi, budapesti zakóért (gólszerzők Minder és Lator), de a németek a három találatig jutó Jänecke, valamint Schröttle vezérletével hamar hazaküldték a mieinket, akik közül csak Lator tudta bevenni az ellen ketrecét. ---- Új év, új világbajnokság: 1931-ben a lengyelországi Krynicában randevúztak a legjobbak, köztük a magyarok. Sajnos, a viadal normál szakasza nem sokáig tartott a mieinknek, a Monostori - Lator, Bethlen gróf, Jeney, Weiner, Minder, Barna, Miklós II, Bikári összeállítású társulat az első mérkőzésen a nem sokkal korábban a kanadaiakkal remiző csehszlovákokkal került szembe. Az északi szomszéd meglehetősen nagyképűen állt a meccshez - tucatnyi gólt ígért szurkolóiknak -, de a sűrű ködben a mieink jobbára tényleg csak keresték a pakkot: Dorazil duplázott, s mellette Tosicka és Hromatka is betalált a rendkívül indiszponált Monostori ketrecébe, részünkről viszont csak az újonc Miklós II volt eredményes, így máris a vigaszágon találtuk magunkat. Ahol aztán hengerelt a magyar egylet, Minder, Jeney és Weiner találataival leverte az angolokat, utóbbi triplájának köszönhetően kiütötte a románokat, végül Minder utolsó percben lőtt góljával a franciák ellen is diadalmaskodott, s így megnyerte a vigaszág küzdelmeit. Egy év múlva így nagy reményekkel utaztunk Prágába, ahol aztán - hiába zúgott a "Tempó, magyarok!" és a "Hipp, hipp!" - balszerencsés vereséggel kezdtünk a svájciak ellen (a találat Torriani érdeme). A lettek legyőzése viszont nem okozott gondot (Miklós II duplázott és Minder is betalált), így továbbléptünk a középdöntőbe. Ahol az osztrákoktól háromszori hosszabbítás után kaptunk ki - Trauttenberg 30 méteres lövése Bethlenről pattant a kapuba -, majd a németek gázoltak át a mieinken (0:4), viszont a torna során Margó révén gólt elsőként lőttünk Kanadának (1:3)! Végül az ötödik helyen zártunk, a helyosztón ugyanis egy békés 1:1 következett a lengyelekkel. ---- "Szeszélyesebb csapat aligha akad a magyar jéghoki válogatottnál! Tíz nappal ezelőtt egymásután két súlyos vereséget szenved a közepes klasszisú Spartától, hogy aztán ragyogó játékkal, remek teljesítménnyel döntetlent csikarjon ki a világbajnoki címre törő Saskatoon Quakerstől" - lelkendezett 1934. január 28-án a sportlap, miután a mieink - igaz, csak barátságos mérkőzésen - 1700 néző előtt a Városligetben gól nélküli döntetlent játszottak a kanadai válogatottal. A siker elsősorban Csák érdeme volt, aki minden lövést hárított a hazai ketrec előtt, nem hiába jegyezte meg a meccs után a juharlevelesek kapitánya: "A magyar kapus wonderful!" Csák jó formája szerencsére kitartott az egy héttel később kezdődő milánói vb-ig. A nyitó meccsen ugyan a Csák - Farkas, Barcza, Jeney, Miklós, Báthy, Háray, Érdy, Gergely összeállítású társulat Miklós duplájával legyőzte az angolokat, ám a hátralévő három összecsapáson már nem sikerült bevenni az ellen ketrecét, így a csehektől és a svájciaktól egyaránt egy góllal kaptunk ki, míg az olaszokkal megosztoztunk a pontokon, ám kiestünk.
Egy évvel később, Davosban előbb Miklós triplájával, valamint Gergely II két és Blazejovsky egy találatával lemostuk a hollandokat, majd ikszeltünk a házigazdával - Farkas, illetve Cattani II voltak eredményesek -, ám a svédek már ekkor is túl nagy falatnak bizonyultak: Johansson mesterhármasára nem tudtunk válaszolni, és kiestünk. A vigaszdíjért előbb kiütöttük a belgákat - Miklós és Blazejovsky kétszer-kétszer, Gergely II és Sztoits egyszer köszöntek be -, majd remiztünk a lengyelekkel (1:1), akik jobb gólkülönbséggel elvitték előlünk a díjat. ---- A magyar csapat álomszerűen kezdett az ötkarikás játékokon Garmisch-Partenkirchenben: a nyitó meccsen a Csák - Barcza, Róna, Jeney, Miklós, Magyar, Háray, Szamosi, Gergely II összeállítású társulat 11:2-re lépte le a belgákat úgy, hogy az utolsó játékrészt 8:1-re hozta. Az attakot Miklós és Háray vezették három-három góllal, míg Magyar kétszer, Róna és Gergely egyszer-egyszer bizonyultak eredményesnek, s az ellen részéről Bureau is a mieinket segítette egy öngóllal. A magabiztos győzelemnek köszönhetően a második csoportmeccs, melyen a csehszlovákok néztek farkasszemet legjobbjainkkal, csak formalitásnak bizonyult, hiszen a magyar csapat már biztosan bejutott a középdöntőbe. Ennek megfelelően az északi szomszéd Kucera, Jirotka és Malecek góljaival könnyedén győzött, ám az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. Jött ugyanis Kanada, mely rendkívül komolyan vette a találkozót, azaz nem elégedett meg a sima győzelemmel, hanem végighajtotta a meccset. Ennek eredménye a 15 bekapott gól, ám sokkal fájóbbnak bizonyult, hogy Csák kapust egy életerős löket arcon találta, s mivel a kapusmaszk ekkor még nem létezett, a hálóőr el is ájult, nem tudta folytatni a találkozót. Mint ahogyan az angolok elleni sorsdöntő összecsapásra sem jött tökéletesen rendbe, agyrázkódással küszködve próbálta védeni ketrecét, ám a szigetországiak a német kancellár, Adolf Hitler jelenlétében még inkább bizonyítani akartak, s egy ötöst rámoltak be a magyar kapuba, míg a mieink részéről csak Miklós volt eredményes, így kiestünk. ---- "Egyetlen dugóval kaptunk ki a kupagyőztes kanadai korongcsapattól" - hirdette öles betűkkel a Nemzeti Sport 1937. január 11-i címlapja. A Városligetben 4500 (!) néző előtt lejátszott összecsapáson az előző évi ötkarikás játékokon a mieinknek tizenötöt vágó juharleveles alakulat csak Kemp góljával tudta legyűrni a magyar válogatottat. Hogy a remeklés nem kiszaladt eredmény volt, a londoni vb-n elsőként a románok tapasztalhatták. Legjobbjaink a Harringay Rangres sárga mezében - csak a meccs előtt derült ki, mindkét gárda fehérben óhajtott játszani, s a sorsolás után a románok maradhattak eredeti dresszükben - Miklós két, valamint Gergely II és Margó találataival verte a keleti szomszédot (ott Anastaziu volt eredményes), majd igaz, hogy kikapott a házigazdától (7:0), de ikszelt a németekkel, s így továbbjutott a középdöntőbe. Ahol aztán úgy tűnt, összeomlottak a mieink, hiszen előbb a lengyelek (4:0), majd ismét az angolok (5:0), végül a svájciak is átgázoltak rajtuk, így természetesen nem jutottak az elődöntőbe. Az 5-8. helyért vívott találkozókon aztán ismét magára talált a társulat, szinte kivégezte a franciákat (5:1), így - mivel a lengyelek visszaléptek - a csehszlovákokkal az ötödik helyért meccselhetett. Néhány órával a kezdési idő előtt az ellenfél bejelentette, visszalép, ám az utolsó pillanatban mégis hajlandó volt játszani. Az előzmények azoban rányomták bélyegüket a derbire, a kapuk szinte nem is forogtak veszélyben, így nem meglepő, hogy gól nélküli döntetlennel zárult az összecsapás. Ezzel viszont a magyar csapat az ötödik helyen zárt a vb-n! ---- "Kanada farkasai nem birtak a magyar csikókkal" - hirdette öles betűkkel a prágai Zet című újság címlapja az 1938-as vb középdöntőinek utolsó fordulóját követően, míg belül a csehszlovák szövetség főtitkára szerint "…ha még egy hétig itt játszanak a magyarok, tán ők nyerik a világbajnokságot". Pedig úgy tűnt, ritka sikertelen viadal vár a mieinkre, hiszen néhány nappal a torna előtt hazai környezetben csak szerény 2:2-re futotta a lettek ellen. Sőt, a vb első fordulójában csak Csák kapusnak köszönhettük, hogy a legendás svájci "-ni" csatársor - Cattani I, Torriani, Cattani II - mindössze egyszer vette be a magyar ketrecet. A litvánok ellen aztán magára talált a társulat: Miklós és Róna vezérletével - mindketten négyszer köszöntek be - leléptük a baltiakat (a remeklő duó mellett Margó és Szamosi, míg az ellen oldaláról Bacinkas volt eredményes), így simán továbbmentünk a középdöntőbe. Ahol viszont a lengyelek ellen semmi sem sikerült - a kilencezer néző előtt Urson, Wolkowski és Burda mattolta Csákot -, majd a németek nyertek ellenünk egy szabálytalan góllal, így sok jóra nem számíthattunk a juharlevelesek ellen. Küzdeni tudásból viszont jelesre vizsgázott a gárda, s világraszóló 1:1-gyel zárult a derbi, igaz, így sem jutottunk a négy közé. Csakúgy, mint egy évvel később, amikor Bázelben ugyan Róna vezérletével kiütöttük a belgákat (8:1), ám ezek után nem sok babér termett számunkra: zakó az angoloktól (1:0), a lengyelektől (5:3, Wolkowski ezúttal duplázott), az amerikaiaktól (1:0) és a svájciaktól (5:2, többek közt Torriani triplájával). A svájci sajtó szerint a magyarok csupán durvaságukkal ríttak ki a mezőnyből… ---- Bizonyára feltűnő, hogy igencsak hosszú intervallumot foglal magába sorozatunk újabb része: a magyar válogatott 1939 után húsz évig nem szerepelt világbajnokságokon és olimpiákon, csak barátságos meccseket játszottak legjobbjaink - pedig ezen idő alatt is akadtak kiváló eredményeink, 1940-ben például idegenben vertük meg a németeket (3:2), míg a világháború utáni első hivatalos meccsen, 1946. január 27-én 3500 néző előtt a Városligetben Miklós három és Bán két találatával, valamint Szamosi, Tele és Elek góljaival 8:1-re ütöttük ki az osztrákokat. A következő vb-szereplésig mégis újabb 13 évet kellett várni, s a visszatérés remekül sikerült: az Andorka - Patócs Gy., Babán, Lőrincz, Palotás, Boróczi, Martinuzzi, Havas, Kenderesi, Kertész, Zsitva, Zima, Grimm, Simon összeállítású társulat ismét a sógorokkal találkozott, s Palotás duplájára és Lőrincz találatára Moritzer csak kétszer tudott felelni. A folytatás már kevésbé sikerült szépre, előbb - versenyen kívül - a csehszlovák juniorválogatott rámolt tizenhetet a ketrecünkbe, majd a románok vették be hétszer a magyar kaput, s ezzel a keleti szomszéd nyerte a B-vb-t. Négy év múlva Svédországban már csak a C-csoportban jutott hely a mieinknek, akik fergetegesen kezdtek Belgium ellen (25:1) - Rozgonyi 8, Balogh, Lőrincz és Grimm 3-3, Schwalm 2, Raffa, Babán, Zsitva, Boróczi, Horváth és Bánkuti 1-1 gólt szerzett -, ám utána az osztrákok győztek ellenünk (3:1). Az olimpiai szereplést célba vevő magyar csapat a folytatásban már nem hibázott: fölényes siker előbb a dánok (10:3), majd a hollandok (13:2), s végül a bolgárok (8:1) ellen, s ezzel a mieink kvalifikálták magukat a '64-es olimpiára. ---- "Minden kezdet nehéz" - vezette fel az innsbrucki olimpia nyitónapján a mieinkre váró megpróbáltatásokat a Népsport kiküldött tudósítója. Nem mondhatni, hogy túlzott, hiszen a torna első meccsét éppen a szovjet válogatott ellen vívta a magyar csapat. Az ellen a szbornaja ellen, melyben olyan sztárok terelgették a pakkot, mint Almetov, Alekszandrov, Loktyev, Firszov, Davidov, vagy a Majorov-ikrek. A sarló-kalapácsos alakulat tagjai egyébként a derbi előtt kedélyesen elbeszélgettek a mieinkkel, ám amint elkezdődött az összecsapás… "Alighogy a két svéd bíró a sípjába fújt, valósággal szélvészként vették ostrom alá Vedres kapuját. (…) …támadásaikat csak az első harmad húsz perce alatt huszonnyolc ízben fejezték be jól irányzott, közvetlenül a kapura tartó lövésekkel Majorovék.." S ebből a 28-ból nyolc be is akadt… A folytatás sem hozott kellemesebb pillanatokat, a következő két harmadban még tizenegy alkalommal rezdült meg a magyar háló - Alekszandrov 3, Almetov, Loktyev, Firszov, Jakusev, Volkov, J. Majorov 2-2, Davidov, Kuszkin, Starsinov, Pjetuhov 1-1 gólt vállaltak -, míg tőlünk csak Zsitva tudott válaszolni, s ezzel a magyar csapat az alsó ágra került. Nyitásként hiába vezetett Bánkuti találatával a társulat Olaszország ellen, a következő magyar gólig négyszer is beköszönt az ellenfél, s ez el is döntötte az összecsapást. Jöttek az osztrákok, akik közül csak az exkanadai Del John tudta bevenni Vedres ketrecét, igaz ő háromszor is, majd a lengyelek és a norvégok rámoltak be fél tucatot (6:2, illetve 6:1). A jugoszlávok Schwalm és Rozgonyi találataira a duplájával feleltek, s hiába állt a gárda előbbi és Balogh góljaival ikszre a japánok ellen, a végére megint megkaptuk a "szokásos" hatost. A búcsúmeccsen 3:3-ig - Zsitva duplájának és Rozgonyinak köszönhetően - együtt mentünk a románokkal, akik viszont igencsak megnyomták a meccs végét, a hátralévő időben ötször örülhettek - ebből kettő öngól! -, így a magyar csapat pont nélkül zárt mind ez idáig utolsó ötkarikás fellépésén. ---- Az innsbrucki olimpiát követő évben Finnországban randevúzott a világ, ahol a mieink a B-csoportba kaptak besorolást. Nyitásként a mezőny egyik legerősebb tagja, Lengyelország várt a legjobbjainkra, akik a Vedres - Koutny, Kertész, Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V., Losonczi, Raffa, Ziegler, Leveles, Bikár, Boróczi, Zsitva B., Jakabházy, Schwalm összeállításban léptek jégre - kevés sikerrel. "Hatalmas iramot diktált a lengyel válogatott, játékosaink alig győztek védekezni" - írta a Népsport tudósítója. Ennek megfelelően a meccs felére már 6:0-ra vezetett az ellen, s a végére úgy lett négy a differencia (9:5), hogy a rivális jócskán kiengedett. A sokkból lassan tért magához a magyar csapat, egy újabb zakó következett Svájctól (3:1) - pedig Boróczi góljával vezettünk -, ám a jugoszlávok ellen már összeállt a társulat (3:0), mely remekül muzsikált az NSZK (4:4) és az osztrákok ellen is (5:3 ide), a végén viszont jókora pofonba szaladtunk bele az addig nyeretlen britektől (5:1). Egy év múlva Jugoszláviában viszont sikerült visszavágnunk a szigetországiaknak (8:1), ám ez volt az egyetlen sikerünk, ugyanis a mezőny simán átgázolt a mieinken: a jugók 6:4-re, az osztrákok 7:2-re, a románok 4:2-re, a norvégok 5:2-re (0:2-ről…), az NSZK 1:0-ra, míg Svájc 6:1-re verte a magyar válogatottat, mely így csak éppen hogy az utolsó előtti helyen zárva maradt benn a második vonalban. ’Ezután, 1967-ben, Ausztriában viszont már nem volt kegyelem, menthetetlenül kizúgtunk a C jelű osztályba, igaz, ritka balszerencsés sorozat után. Kezdetnek bravúros ikszet játszottunk a plávikkal úgy, hogy a négy gólig jutó Horváth remeklésének köszönhetően három másodperccel a vége előtt még 6:5-re vezettünk… Szintén előnyös pozícióból - 4:3-as vezetésről - buktunk el minimális különbséggel a svájciak ellen, s a jugóhoz hasonló koreográfia alapján remiztünk az olaszokkal (4:4). A lengyelek és a románok ellen esélyünk sem volt (7:3, illetve 5:2), ám a norvégokkal szemben már kétgólos fórt adtunk le az utolsó harmadban, s vesztettünk újfent (6:5). A bennmaradásról döntő derbin a svájciakkal szemben viszont összeomlott a csapat (7:3), így készülhettünk a C-csoportra… ---- Miután 1967-ben a mieink Bécsben elbúcsúztak a B-csoporttól, ’69-ben Szkopjéba kellett utazniuk, itt randevúzott egymással ugyanis a világ harmadik vonala. A C-csoportos premier gyengébbre nem is sikerülhetett volna: Rajkai László kapitány a Vedres - Palotás II, Galambos, Schwalm, Rozgonyi, Horváth, Losonczi Gy., Enyedi, Gogolák, Koutny, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva V., Menyhárt, Póth, Bálint összeállítású csapatot küldte harcba a svájciak ellen, s a helvétek Türler - aki pedig a meccs előtt a magyarokat tartotta a legveszélyesebb riválisnak - és Henry vezérletével 11:1-re ütötték ki legjobbjainkat (nálunk Zsitva volt eredményes). A folytatásban aztán a bolgárokat, a hollandokat és a dánokat legyőzte a magyar gárda, ám a feljutástól igen messze járt. Csakúgy, mint a következő években, amikor is stabil középcsapattá vált a C-csoportban. Persze egy-egy kiugróan jó eredmény azért ekkor is becsúszott, 1971-ben Hollandiában például 31:1-re (!!!) győztünk a belgák ellen - mind ez idáig ez a magyar válogatott legnagyobb különbségű sikere világversenyen -, míg ’75-ben, a szófiai vb-n a Boróczi Gábor kapitány által jégre küldött Balogh - Németh, Farkas, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Kovács A., Bálint, Kovács Cs., Búzás G., Búzás Gy., Pék, Hajzer, Menyhárt, Póth, Palla, Muhr, Pápai, Földi összeállítású társaság - Póth és Palla 3-3, Búzás G. és Menyhárt 2-2, Kereszthy, Pék, Mészöly, Havrán, Földi, Bálint, Pápai 1-1 gólt vállalt - 17:3-ra ütötte ki a dánokat, ám ez a siker sem volt elég a feljutáshoz. ---- A korábbi évekhez hasonlóan, az 1976-os gdanski vb-n is a C-csoportban próbálkozhatott a magyar csapat, mely azzal a titkos céllal utazott a lengyel kikötővárosba, hogy odaverekedje magát a B-osztályt jelentő első két hely valamelyikére. Nos, ehhez első lépésként a briteket kellett legyőznie a Boróczi Gábor és Kertész József irányította gárdának, mely meglehetősen tartott a szigetországiaktól. Ehhez képest nem sokat vacakolt a Balogh - Farkas, Palotás, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Kovács A., Kovács Cs., Flóra, Fodor, Buzás Gy., Pék, Szeles, Németh, Palla, Muhr, Bálint, Gregor, Zsitva B. összeállítású társulat, hiszen tizenegyszer mattolta az ellen kapusát, míg Balogh hálója érintetlen maradt. A jó kezdés lendületet adott a csapatnak, Kereszthy vezérletével - hármat vágott - kiütötte a franciákat is (6:1), s bár kikapott az osztrákoktól (6:3) - pedig Buzás és Muhr góljaival kétszer is vezettünk… -, a dánok sem tudták elhappolni előle a második helyet (10:2), így tíz év után ismét B-vb-re készülhettek legjobbjaink. Méghozzá a távoli Tokióba, ahol ráadásul a házigazda ellen kezdett a csapat, s Pék és Buzás ugyan betaláltak, a japánok viszont ötször is beköszöntek, elrontva ezzel a premierünket. Bezzeg a folytatás! Következtek a sógorok, akik nem bírtak a szenzációs napot kifogó Menyhárttal - trilpa! - és az elképesztő formában védő Baloghgal, így óriási meglepetésre nyertek legjobbjaink (7:4). A lendület a hollandok ellen is kitartott, Menyhárt újabb hármasával, no meg Palla duplájával az Oranje is meghajolt előttünk (8:2), így az is belefért, hogy a csoport két nagyágyúja, az NDK és a lengyelek ellen tartalékosan álljon ki a Boróczi-gárda - két zakó: 9:2, illetve 10:0 -, sőt a norvégok is átgázoljanak rajtunk (8:2). Az igazi kihívás a jugók ellen következett ugyanis, igazi ki-ki meccs a bennmaradásért, s mivel Palla, Bálint és Mészöly góljaira csak egy válasz érkezett, a gárda meghosszabbította B- csoportos tagságát. Még az is belefért, hogy az utolsó öszszecsapáson a svájciak ellen már nem igazán harapott a csapat (7:3, oda), mely végül a hatodik helyen zárt. ---- "Nehéz, küzdelmes sorozat vár ránk, célunk a bennmaradás - vezette fel az 1978-as belgrádi B-vb-t Boróczi Gábor szövetségi kapitány. - Ehhez számításaim szerint öt pont kellene." Az első kettő már a nyitónapon a mieink ölébe pottyant, ugyanis a Balogh - Hajzer T., Farkas, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Hajzer J., Németh, Flóra, Kovács Cs., Szigetvári, Póth, Muhr, Palla, Buzás Gy., Menyhárt összeállítású csapat ragyogó játékkal - Buzás, Havrán, Kovács és Kereszthy góljaival - 4-2-re verte a házigazdákat. Sőt, a következő körben a norvégok is meghajoltak legjobbjaink előtt - 4-3, Kereszthy, Muhr, Buzás és Mészöly talált be -, azaz a terv nyolcvan százaléka már zsebben volt. "Csárdás a jégen" - hirdette öles betűkkel a belgrádi Politika Expressz, ám a japánok ellen megtorpant a gárda (2-1 az ázsiaiaknak, pedig Kiss révén vezettünk), majd a lengyelek (7-2), a románok (8-0) és a svájciak (12-5) is átgázoltak rajtunk. Zárásként ki-ki meccs következett az olaszokkal, s mivel Havrán, Hajzer J., Muhr, Pék és Kereszthy góljaira csak két válasz érkezett, így a mieink az 5. helyen végeztek, azaz simán bennmaradtak. Nem úgy egy év múlva Romániában. Nyitásként a favorit NDK vágott egy tizest, melyre csak Palla és Muhr tudott válaszolni, majd háromgólos előnyről buktunk el az osztrákok ellen ("Nagyszerű kezdés!" írta a Népsport lapzártakor, mikor még csak Muhr, Gogolák és Szajlai neve szerepelt a góllövők között…). Következtek a hazaiak, akik hasonlóan a belgrádi derbihez, ezúttal is nyolcszor köszöntek be (8-4), így a dánok ellen ismét kiesési rangadó várt a mieinkre. Az északiak első góljára Kereszthy még válaszolni tudott, ám az 53. percben Nilsen, majd az utolsó előttiben Thomsen is betalált… Irány a C-csoport! ---- A ’79-es kiesést követően ismét a legalsóbb osztályban, azaz a C-csoportban találta magát a magyar válogatott, melynek ráadásul "a világ végére", Pekingbe kellett utaznia. A nagy menetelés első állomásaként a britek vártak a mieinkre, és laza csuklógyakorlatnak bizonyult az összecsapás (8-0) - az is igaz, az osztrákok ellen mi sem fejtettünk ki nagyobb ellenállást (7-0). Következett Észak-Korea, s egy újabb nagyarányú siker: a négy gólt szerző Palla vezérletével a Boróczi-banda kivégezte az ázsiaiakat (10-3), majd Kovács triplájának és Szajlai, valamint Bodor duplájának köszönhetően a franciák is megemelték kalapjukat (11-6). Jöttek a házigazdák. A 18 ezer néző fanatizálta a kínaiakat, s bár Bálint találatával még partiban voltunk, végül szertefoszlatták feljutási álmainkat (3-1). Ennek ellenére a dánok ellen kilencezren (!) ücsörögtek a lelátón, s konstatálták, hogy nem bír egymással a két gárda (2-2), majd búcsúzóul a bolgárok kaptak fél tucatot (6-1), ám ettől még megragadtunk a harmadik vonalban. "B=Bravúr, C=Csalódás" vezette fel a Népsport a következő évben a jacai vb-t, míg Boróczi mester ehhez még hozzátette, hogy a célok eléréséhez az első két körben minimum három pontot kell kasszírozni. Ehhez képest csapatunk 1-0-s vezetésről kikapott a dánoktól, majd 3-2-es előnyt - Kiss, Mészöly és Buzás volt eredményes - bukott el a franciákkal szemben. A sportlap által idézett "B" tehát máris ugrott, hiába táltosodott meg a gárda a jugók (5-4), a házigazda spanyolok (8-1), a KNDK (18-2) és a bolgárok (7-3) ellen, a japán pöröly zárásként ismét lesújtott - 10-1. Pedig ha nyertünk volna… ---- "Feljutást várunk, de az ötödik hely sem kudarc" - vezette fel némileg talányosan a Népsport az 1983. évi BS-beli C-vb-t. A Boróczi-csapat ennek megfelelően igencsak belekezdett, Kereszthy és Kiss Tibor vezérletével - előbbi négy, utóbbi három találatig jutott - lemosta a spanyolokat (17-2), majd óriási csatában a franciákon is túljutott (3-1). A KNDK ellen igazi örömhokit láthatott a nagyérdemű (14-1), ám ekkor a három kanadai sorral felálló hollandok következtek, és meg is állították a nagy menetelést (5-12). Sokkal nagyobb pofonnak bizonyult a dánok elleni betli (0-4), amellyel távolodni látszott a feljutást érő második hely. A társaság azonban összekapta magát, leverte a bolgárokat (7-2), így a döntés az utolsó napra maradt, amikor is Kína ellen feltétlenül győznie kellett, ellenkező esetben az ázsiaiak léptek volna feljebb. Nos a mieink 4-3-ra nyertek és ezzel feljutottak a B-csoportba. Két év múlva így Svájcba, a B-vb-re utazhatott a válogatott, ám mindenki tudta, bravúr kell a bennmaradáshoz. Nos, nem sikerült. A házigazda átgázolt a mieinken (1-9), majd az osztrákok (0-2), a lengyelek (3-5 - "Arasznyira a csodától" írta a sportlap, hiszen 3-2-re még vezettünk), az olaszok (1-6) és a hollandok (4-12) is legyőzték legjobbjainkat. A norvégokat így mindenképpen meg kellett volna verni a bennmaradásért, nem sikerült (6-9), tehát a japánok elleni vereség (2-11) már nem számított. ---- Egy évvel a fribourgi B-vb-t követően, 1986-ban ismét a harmadosztály következett: a spanyolországi Puigcerdába látogatott a magyar válogatott. Ahol rögtön hatalmas pofont kaptak a piros-fehér-zöldek, hiszen a KNDK-tól kikapni nem mindennapi "bravúr"volt (4-2), és bár az ausztrálok ellen a jobbik arcát mutatta a gárda (11-3), a bolgárok is kínos zakóban részesítették a csapatot.
Egy újabb hullámhegy következett, Kiss Tibor és Pék találataival meglepő remi Kínával (2-2), ám a dánok ellen csak kerestük a pakkot (8-4), így a hazaiak ellen csak a hatodik helyért játszhattunk - és nyertünk (10-5).
A ’87-es dániai világbajnokság is a C-osztályban találta a mieinket, akik - fájdalom - már az első két kör után letehettek a feljutásról, előbb a jugoszlávok (6-2), majd a hazaiak múlták felül legjobbjainkat (6-4), utóbbiak a tetejébe úgy, hogy Pék, Pápai, Farkas és Scheiber góljaival 4-0-ra mentünk.
"Fényár után áramszünet" - kommentálta felettébb kijózanítóan a "bravúrt" a korabeli Népsport. A társaság aztán revánsot vett az észak-koreaiakon (9-3), majd legyőzte a belgákat (9-4, Mayer triplázott), igaz, közben kikapott a japánoktól (3-1), majd a románoktól is (4-2). Az ötödik helyért a bolgárok és egy újabb visszavágás következett (6-2). A calgary-i olimpia miatt csak két év múlva rendezték a következő világbajnokságot, amikor is az út Sydneybe vezetett, és rég nem látott parádés kezdéssel párosult. Farkas és Hudák dupláival lenyomtuk a KNDK-t (6-3), majd Ancsin János mesterhármasával az auszikat, ám a kínai átok ismét fogott (5-3), és lendületből a pláviktól is kikaptunk (3-0). A bolgárok legyőzése (7-4) és a holland zakó (8-2) papírformának bizonyult, végül Ancsin négyesével iksz a dél-koreaiak ellen (5-5), s így a negyedik helyen zártunk. ---- 1990-ben ismét a BS-ben randevúzott a harmadik vonal, ám a Boróczi-gárda hatalmas csalódást okozott: előbb Ancsin J. triplájával, Ancsin L., Leleszi és Kiss duplájával, no meg Pápai és Dobos találataival kiütötte a belgákat (11-0), majd a következő körben Ancsin L. (3 gól), Orbán és Pápai (2-2) vezérletével lemosta a dél-koreaiakat (10-2). Sőt, a banda Pápainak és Hudáknak köszönhetően Kína ellen is vezetett 2-0-ra, ám az ázsiaiak fordítottak (3-2), majd a románok mentettek pontot ellenünk (2-2). S ezzel ki is fújt a társaság, előbb a bolgárok szomorították el a nagyérdeműt (5-3,), majd a Koreai NDK (!) javította a mérlegét ellenünk (4-2), aztán a jugoszláv expressz száguldott át az egyre hitehagyottabb társaságon (8-1), s végül a dánok is elkalapálták legjobbjainkat (4-2), akik így a kiábrándító hetedik helyen zárták a vb-t. ---- A dicstelenül végződött budapesti C-vb-t követően Dániába utazott a magyar válogatott, és önbizalom-növelő győzelmekkel kezdett: előbb a triplát elérő Farkas József vezérletével a belgákat ütötte ki (11-1), majd a dél-koreaiak hajtottak fejet (9-4). Sőt, Kína ellen már 3-0-ra vezetett a csapat, ám az ázsiaiak a végén fordítottak (4-3), aztán lendületből a bolgárok is elvertek minket (4-3).
Újabb hullámhegy következett, bravúros döntettlen a britekkel (3-3), sima hatos a KNDK-nak (6-2), ám a vége ismét felejthető: csúnya vereség a dánoktól (8-1) és a románoktól (6-1). Hasonló koreográfia szerint zajlott a '92-es hulli világbajnokság is, győzelem Dél-Korea és a belgák ellen (10-6, illetve 3-1), ám utána kínos kudarc a KNDK-tól (4-1). Mint utóbb kiderült, ez még csak a nagy égés kezdete volt, a java csak ezután következett, ugyanis - a Nemzeti Sport szavaival élve - "Csapatunkat zsebre vágta a kenguru", azaz az ausztrálok lemosták legjobbjainkat (8-1), végül a britek is elszórakoztak velünk (14-3).
Újabb egy év elteltével Ljubljanába vitt az utunk, ahol a papírformát igazolva hatalmas zakót kaptunk a ragyogó kazah együttestől (7-1) és az ugyancsak erős szlovénektől (14-2), viszont legyőztük a spanyolokat (6-5) és visszavágtunk az ausziknak (7-3).
Egy egymeccses vb következett, Szlovákiában ugyanis csak a bolgárok ellen lehetett esélyünk, ellenük kellett kiharcolni a bennmaradást, hiszen a többiek fényévekkel előttünk jártak. Kezdetnek a szlovénok játszadoztak velünk (8-2), majd a kazahok edzettek egy jót (14-5), aztán az ukránokat csodálhattuk (8-0).
A bolgárok ellen azonban végre eljött a mi napunk, Palkovics duplájára, valamint Pindák, Dobos, Ocskay, Ancsin János és Bali találataira csak két válasz érkezett, azaz a hazaiaktól bezsebelt tízes (10-0) ellenére megkapaszkodtunk. ---- Miután 1994-ben a bolgárok ellen bennmaradtunk a C-csoportban, a következő években is hasonló célok vezérelték a mieinket. Egy évvel később Szófiában is csak egymeccsnyi öröm jutott legjobbjainknak: az ukránok csúnyán elkalapálták őket (9-1), a jugók ellen villantottak (9-1), ám a kínaiak és az észtek ismét csak kifogtak rajtuk (4-3, illetve 6-2). A következő esztendőben két fronton is helyt kellett állniuk a mieinknek, az olimpiai előselejtezőben a horvátok ellen még könnyen ment (7-0 és 6-0), ám a szlovén C-vb és a lettországi ötkarikás selejtező már kevesebb sikerélményt hozott. Előbbin a románok (5-3), a kínaiak (8-2) és a horvátok (10-0) fejet hajtottak, ám az ukránok (4-1), a kazahok (7-2) és a szlovénok (4-3) levertek bennünket. Rigában szintén felemás ingerek érték a csapatot, hatalmas zakó a fehéroroszoktól (13-1) és a hazaiaktól (10-2), könnyed csuklógyakorlat a litvánok (9-4) és az észtek (7-4) ellen. Kilencvenhétben éppen az utóbbiak rendezték a vb-t, ahol a Japánok (6-1) és a románok (2-0) zúzták szét a mieink B-csoportos álmait. Egy év múlva, Budapesten viszont végre sikerült! A nyitómeccsen Kangyal - dupla - vezérletével Kína ellen brillírozott a Kercsó-csapat (7-1), majd a spanyolokra számoltunk fél tucatszor (6-1). Hasonlóan hattal gazdagodtak a dél-koreaiak (6-0), a litvánok ellen viszont betelt az eredményjelző (14-0), Palkovics például négyszer köszönt be a baltiaknak. A mindent eldöntő román derbin nekünk már az iksz is a feljutást jelentette volna, ám a keleti szomszéd alaposan ráijesztett legjobbjainkra. Az első szünetig kétszer is Szuper ketrecébe került a pakk, ám a második játékrészben előbb Erdősi, majd Ancsin János is túljárt Radu eszén. Aztán három perccel az újabb pauza előtt Szélig a kék vonalról mattolta a román portást, emlékezetessé téve nyolcezer szurkoló estéjét és Ancsin válogatottbéli búcsúját. ---- A hazai jégen kivívott C-csoportos diadal után Dániába vezetett a magyar válogatott útja, ahol 14, a harmadik vonalban kiböjtölt év után ismét B-vb-re voltak hivatalosak legjobbjaink. Palla Antal szövetségi kapitány - reálisan - a bennmaradást tűzte ki célul társulata elé, mely elsőként a végső sikerre is esélyes németekkel mérkőzött. A Bernei - Ancsin L., Kangyal, Palkovics, Ocskay, Sándor, Tőkési, Szélig, Gröschl, Dobos, Hoffmann, Horváth A., Tokaji, Simon, Orsó, Ladányi, Horváth B., Gebei, Holló, Kaszala, Majoross összeállítású csapat a harmadik percben Sándor góljával ugyan vezetést szerzett, és a folytatásban is remekül helytállt, ám az ellen tényleg jobb volt, Simon a vége előtt már csak a különbségen tudott kozmetikázni (5-2). Jöttek az észtek, jött Sándor és az újabb magyar vezetés, ám a folytatás is kísértetiesen megegyezett az előző napival - a végén Palkovics csökkentette a differenciát (3-2). Már nem is meglepő, hogy a szlovénok ellen is mi lőttük az első gólt - Ocskay -, s a folytatás a riválisé lett (5-1), majd a kazahok és a hazaiak ellen is hasonló végeredmény született (becsületgóljaink Palkovics nevéhez fűződtek). Sőt, hattalálatos mecscset játszottunk a britekkel is, fájdalom, csak Tokaji és Simon talált be részünkről, így ekkor is kikaptunk (4-2). A zárónapon a szintén nullapontos lengyelek következtek, igazi ki-ki meccs a tagság megőrzéséért, ám a tét összenyomta a csapatot, és bár Palkovics góljával még 1-1 állt az eredményjelzőn, az utolsó harmadban a vb leggyengébb húsz perce kiütéses zakóhoz (6-1) és a C-csoportba vezetett. ---- "Csak az első hely ér prémiumot" - jelentették ki a mezőny ismeretében a 2000-es pekingi C-vb előtt a szövetség vezetői. Arra pedig senki sem mert gondolni, hogy a csapat nem kvalifikálja magát az újonnan alakuló második vonalba, a divízió-1-be, hiszen az első négy pozíció egyikét talán a ifiválogatott is ki tudta volna harcolni. A szervezők három hármas csoportra osztották a mezőnyt, a mieink a spanyolokkal és a dél-koreaiakkal alkottak egy triót, a két rivális közül elsőként az ibériaiak próbálták meg feltartóztatni Szeles Dezső legényeit. Kevés sikerrel… A Berényi - Horváth A., Tokaji, Simon, Kővágó, Ladányi, Horváth B., Kangyal, Palkovics, Ocskay, Csibi, Tőkési, Szélig, Bali, Kaszala, Orsó, Ancsin L., Hajdu, Sándor, Dobos, Gröschl összeállítású csapat Simon és Ocskay duplájának, valamint Palkovics, Bali és Dobos góljainak köszönhetően latinos könnyedséggel intézte el vetélytársát (7-2), majd Ocskay és Ladányi két-két találatának, no meg Simon, Palkovics, Orsó, Gröschl és Tokaji treffelésének eredményeképpen az ázsiaiak ellen is fölényes győzelmet aratott (9-2). Jött a második kör, melynek első összecsapásán a házigazda, a nyolcezres szurkolósereg és három, némiképp elfogult játékvezető nézett farkasszemet a mieinkkel, akiknek azonban az ellen nyomasztó számbeli fölénye sem tudott megálljt parancsolni: Palkovics, Ocskay és Szélig is munkát adott a gólbírónak, míg Berényi csak kétszer kapitulált (3-2), így az utolsó fordulóban, a horvátok ellen már egy kis különbségű zakó is a végső győzelmet jelentette volna. A Szeles-banda viszont nem matematikázott, számolatlanul lőtte a gólokat - Ocskay és Sándor mesterhármasa mellett Palkovics duplázott, és Horváth András, Tokaji, Simon, Szélig és Dobos is betalált -, s könnyedén lépett át ellenfelén (13-3) - a siker a csapatnak az aranyat és a divízió-1-et, Ocskaynak a gólkirályi címet és a kanadai táblázat elsőségét jelentette. ---- Az átszervezéseknek köszönhetően új fogalommal ismerkedhettek meg legjobbjaink, akik 2001-ben a divízió-1-es vb-re utazhattak Grenoble-ba. A mezőny ismeretében a jobbára C-csoporthoz szokott csapatnak igencsak fel kellett kötnie azt a bizonyos alsóneműt a bennmaradáshoz, ám mint utóbb kiderült, a kiesés szele nem a Kercsó Árpád irányította banda felé fújdogált. Már az első meccsen szenzációsat alkotott a társaság, bár a kissé indiszponált Berényi hathatós közreműködésével a dánok hat és fél perc elteltével már hárommal mentek, a második harmad közepére Simon, Orsó és Ocskay jóvoltából már egált mutatott az eredményjelző - sajnos, a végét az északiak bírták jobban (5-3). Hasonlóképp remekbe szabott hatvan percet produkált a gárda a lengyelek ellen, ám a helyzetkihasználással akadtak problémak, így a polákok végül simán nyertek (3-0). Jöttek a franciák, akik csak egy adminisztratív intézkedés miatt - egy ázsiai egylet mindig lesz az A-csoportban - estek ki a legfelső osztályból. Telt ház várta a mieinket, akik azonban hamar hidegzuhanyban részesítették a gólzáporra készülődő nagyérdeműt: Palkovics szólója után Ocskayt ünnepelhette a csapat, s bár Bozon egyenlített, előbb Orsó, majd Ladányi is túljárt a gall portás eszén, s mivel Berényi sokszorosan jóvátette első napi botlásait, világraszóló bravúrt arattak legjobbjaink (3-2). S ha egy üzlet beindul… A hollandok ellen az addig előkészítésben jeleskedő Palkovics pillanatai jöttek el, a fehérvári jobbszélső ötször(!!!) köszönt be az Oranjénak, míg Ladányi duplázott és Majoross is betalált (8-2), így a litván meccs előtt már páholyban érezhette magát a gárda. Ez a produkcióra is rányomta a bélyegét, a harmatos baltiak sokáig remire álltak, ám végül győzött a nagyobb tudás (5-4 - Ocskay 2, Palkovics és Tokaji a gólszerzők), s a társulat a negyedik helyen zárt. ---- A grenoble-i bravúroknak köszönhetően hatalmas várakozás előzte meg a 2002-es divízió-1-es vb-t, melynek Dunaújváros és Székesfehérvár adott otthont, pedig az ellenfelek ismeretében látható volt, kemény napok várna a szlovák Jan Jasko irányította válogatottra. A kínaiak elleni nyitómeccsen mutatott produkció nem tűnt szemkápráztatónak, az ázsiaiak ugyan féltucatszor kapituláltak (6-0 - Ocskay kétszer villant, és Peterdi, Palkovics, Erdősi és Csibi is betalált), de a játékunkba rengeteg hiba csúszott, melyek, mintegy varázsütésre eltűntek a britek ellen: Ladányi és Palkovics góljaival hamar megugrottak legjobbjaink, s bár az ellenfél szépített, a páros ismét eredményesnek bizonyult, s a hazai ketrec előtt Szuper is parádézott, így az egyik nagy riválison máris túljutottunk (4-1). Sok idő nem maradt az örömre, a legjobbaktól lecsúszó norvégok következtek, s egy újabb világraszóló bravúr! A skandinávok hiába lőttek szinte minden pozícióból, Szuper lehúzta a rolót - 48 lövésből 47-et ártalmatlanított, 97.9%-os hatékonyság! -, elöl pedig remekül koncentráltak a társak, Tőkési, Palkovics és Ocskay is a hálóba talált, így hirtelen az A-csoport kapujában találta magát a társulat. Ehhez ugyan előbb az ősi rivális, ám manapság számunkra könnyű préda románokat kellett legyőzni, s miután Vas János, Kovács, Simon és Sándor is becsapta Radut, a vetélytárs kapusát (4-1), lehetett készülődni a dánok elleni aranycsatára. Leírhatatlan hangulat uralkodott a fehérvári arénában, ám a piros-fehérek hamar lehűtötték a nagyérdeműt: hat perc elteltével kettővel vezettek, a különbség a meccs felére már ötre nőtt, és hiába villant Tokaji, majd Ocskay, a rivális jobban fel tudta dolgozni a nagy lehetőséget, pszichikailag a mieink fölé nőtt (6-2), ám a magyar csapat így is minden idők legjobb eredményét könyvelhette el a gyönyörűen csillogó ezüstéremmel. ---- Nem kellett sokat várni az újabb hazai rendezésű vb-re, hiszen 2003-ban ismét Magyarország, egészen pontosan Budapest adott otthont a divízió I-es világbajnokság A-csoportja küzdelmeinek. Ezúttal azonban nem kerültünk olyan közel a feljutáshoz, mint 2002-ben, ugyanis a százszázalékos mérleggel záró Kazahsztán és a négy győzelem mellett csak egy vereséget elszenvedő Lengyelország mögött csupán a harmadik helyen végeztünk. A nagy durranás tehát elmaradt, de az év végén azért történt valami, ami felpezsdítette valamelyest a magyar hokiéletet, ugyanis az Euro Challenge-sorozat budapesti állomásán 4–2-re megvertük az A-csoportos vb-n bronzérmet szerző szlovák válogatottat. Ez akkor is nagy szó volt, ha a finnországi világeseményen és a Magyarországon szereplő szlovák együttes között nem sok hasonlóság volt.
Egy évvel később már Dusan Kapusta állt a válogatott élén – a szlovák szakember előtte Ján Jasko szövetségi kapitány segítőjeként dolgozott a nemzeti csapatunknál –, így Oslóban az ő vezetésével próbálkoztak meg a bravúrral Palkovicsék, ám a fehéroroszok ellen esélyük sem volt (1–7), a házigazda norvégok is erősebbnek bizonyultak (4–6), és a hollandokkal is csak egy 4–4-es döntetlenre futotta, így a 4. hely jutott nekik. A 2004-es esztendőben az igazi szenzációt nem is a vb jelentette, hanem a kanadai válogatott magyarországi vendégjátékai. A juharlevelesek természetesen korántsem a legjobbjaikkal jöttek el Székesfehérvárra, ám így is nagy szó volt, hogy 5–4-re tudtak csak legyőzni minket a barátságos találkozón. Két hónappal később már jóval erősebb kerettel érkeztek az észak-amerikaiak Budapestre, és ez az eredményen is meglátszott – 9–2-re nyertek Dany Heatleyék –, ennek ellenére a hoki ünnepeként vonult be ez a találkozó a sportág hazai történetébe.
Voltaképpen azt is mondhatjuk, hogy 2005-ben hazatért a divízió I-es világbajnokság mezőnye (vagy legalábbis egy része), ugyanis négy év alatt már harmadszor rendezhette a tornát Magyarország. A helyszín a debreceni Főnix Csarnok volt, és titkon ezúttal is reménykedünk benne, hogy – immár a montreali születésű Pat Cortina vezetésével – sikerül az első helyen végezni. Csodát azonban (ekkor még) a kanadai szakember sem tudott tenni, az álmaink a hajdúsági megyeszékhelyen sem váltak valóra. Japánt (3–0) és Kínát (9–0) ugyan biztosan vertük meg, és a norvégok elleni 2–2-es döntetlen sem jelentette még a világ végét, a britek elleni 3–0-s fiaskó viszont nem volt bekalkulálva. Így az utolsó meccsen a lengyelek elleni egy pont (1–1) „csak” bronzérmet ért.
2006-ban nem lehettek vérmes reményeink, mivel az Amiens-ban sorra kerülő seregszemlén a házigazda francia, a német és a japán válogatott is erősebb volt a miénknél. Ennek ismeretében a gallok elleni pontszerzés (3–3) bravúrosnak mondható, ám Németország és Japán érvényesítette a papírformát a mieink ellen, így végül Nagy-Britanniát és Izraelt legyőzve a negyedik helyen zárt a Cortina-legénység.
2007 márciusában újabb nagy hokinemzet válogatottja tett látogatást hazánkban, és bár a svédek amolyan C-csapatot küldtek a jégre, így is bravúrnak számított, hogy szétlövésben Budapesten 2–1-re megvertük őket. Egy nappal később aztán Debrecenben már a skandinávok nyertek 7–1-re. A ljubljanai vb-n kezdésként 6–1-re megvertük a litvánokat, a következő találkozónkon azonban 4–1-es vereségbe szaladtunk bele az esélyesebb szlovénok ellen. A házigazdák a többi ellenfelüknek sem kegyelmeztek, így mi hiába nyertük meg a hátralévő meccseinket (az utolsót Japán ellen szétlövéssel), be kellett érni az ezüstéremmel, amely persze nagyon szépen csillogott. ---- Az ob I-et sorozatban hatodszor az Alba Volán nyerte meg – miután a döntőben söpréssel (4–0) intézte el a HC Csíkszeredát –, a 2008-as év azonban nem emiatt maradt emlékezetes a magyar jégkorong számára. A divízió I-es vb-re ezúttal nem hazai környezetben, de még csak nem is Szlovéniában került sor, hanem kicsit messzebb. Szapporo ugyanis a távoli Japán városa, a magyarok számára 2008 áprilisa óta mindenképpen csodás városa.
Az ellenfél ezúttal Litvánia, Észtország, Horvátország, Japán és Ukrajna volt. Az előjelek nem voltak túl biztatóak, hiszen előbb a csomagok szállításával akadtak problémák, majd az edzéslehetőséggel, aztán pedig Szuper Levente gyomorrontása okozott fejfájást Pat Cortina szövetségi kapitánynak. A kapus végül vállalni tudta a játékot az észtek elleni bemutatkozó meccsünkön, amelyet ha nem is könnyen (kétszer is hátrányba kerültünk), de megnyertünk (5–3).
A Litvánok ellen már nem volt ilyen döcögős a játék, 6–0-ra győztek Ocskayék, akik így hibátlan mérleggel készülődhettek az első komoly erőpróbára, a házigazda elleni találkozóra.
Ez aztán nem mindennapi forgatókönyv szerint alakult. A mieink a gól nélküli első harmadot követően 3–0-s előnyre tettek szert, de végül a szerencsére is óriási szükségük volt a győzelem kivívásához. A japánok ugyanis 3–2-re feljöttek, és az 59. percben az egyenlítő gólt is beütötték, de a gólt jelző lámpa nem világított. A visszajátszásokból egyértelműen látszott, hogy a korong a kapu belsejéből vágódott ki, ám mivel a játékvezetők videót nem használhattak, nem adták meg a gólt. Palkovics Krisztián üres kapuba lőtt találatával végül 4–2-re győztünk, nagy lépést téve a feljutás felé.
A legnagyobb lépés azonban még hátra volt. No nem a horvátok elleni mérkőzés, mivel azt papírforma szerint 3–0-ra megnyertük, hanem az Ukrajna elleni találkozó, amely mindenről döntött.
Ez kísértetiesen úgy alakult, mint a magyar–japán meccs, ezúttal is elhúztunk 3–0-ra, így a hokiszerető magyar szurkolók már-már önkívületi állapotban kerültek. 44 másodperc alatt aztán ez infarktus közeli állapottá változott, ennyi kellett ugyanis az ukránoknak a 38. percben, hogy egygólosra csökkentsék hátrányukat. Idegtépő utolsó 12 perc következett ezután, ám ahelyett, hogy a kék-sárgák lőttek volna még egy gólt, ez Vas Mártonnak sikerült, így 4–2-re Magyarország győzött! Ezzel hetven év után jutottunk fel ismét világelitbe!
Bő fél év múlva hazai jégen szerepeltek a szapporói hősök, a budapesti olimpiai előselejtezőn. A háromnapos torna méltó lezárása volt ennek a nagyszerű esztendőnek, Szerbia (9–1), Horvátország (6–1) és Litvánia (5–2) legyőzése sem okozott problémát a Cortina-csapatnak, amely így kivívta a jogot a lettországi selejtezőre, ahonnan már a vancouveri olimpiára lehetett volna kijutni. ---- A lettországi olimpiai selejtezőn ízelítőt kapott a magyar válogatott abból, hogy mi vár rá két hónap múlva a világbajnokságon. A fiúk küzdöttek becsülettel, de sem a letteket (3–7), sem az olaszokat (1–4) nem sikerült megszorítaniuk. Az utolsó találkozón Ukrajna ellen többször is vezettünk, ám végül szétlövéssel 4–3-ra kikaptunk.
Az olimpiai szereplés álom maradt, de mivel erre lehetett számítani, cseppet sem szegte kedvét a magyar csapatnak.
Ekkor még tehát minden szép és jó volt, március 24-én éjfél körül azonban minden megváltozott. A néhány nappal korábban még az Alba Volán újabb bajnoki címét ünneplő Ocskay Gábor menyasszonyánál pihent, amikor rosszul lett, és a kiérkező mentősök már nem tudtak rajta segíteni.
Minden idők egyik, sokak szerint legjobb magyar jégkorongozója ment el, akiről ráadásul emberileg is csak felsőfokon lehet beszélni, így érthetően a döbbenet és a bénultság lett úrrá a válogatotton – és az egész magyar sportéleten.
Az élet viszont nem állt meg, a küszöbön volt a vb, amelyen a fiúk így Gáborért is küzdöttek, bár egyértelmű volt, hogy a bennmaradás kiharcolása nélküle még nehezebbnek ígérkezik.
A kisebb csodát aztán már majdnem az első találkozón véghez vitték a mieink, akik ellen a 4–3-ra nyerő szlovákok csak 13 másodperccel a vége előtt tudták megszerezni a győztes gólt. Kanada ellen már esélyünk sem volt, mégis a magyarokról, egészen pontosan a magyar szurkolókról beszélt szinte mindenki. Honfitársaink ugyanis a 9–0-s vereség ellenére olyan fantasztikus hangulatot teremtettek a zürichi jégcsarnokban, hogy a kanadai játékosok a meccs után kiütéses győzelmük ellenére irigyelték a mieinket – a drukkereik miatt. A Nemzetközi szövetség egyszerűen azt mondta, ilyet a világon még sehol nem látott.
A két vereség ellenére a fehéroroszok elleni, rendes játékidőben aratott győzelem a bennmaradást jelentette volna, ám hiába játszott jól a magyar csapat, 2–1 kikapott, így az alsóházban folytatta a küzdelmeket.
Itt az osztrákok, a dánok és a németek voltak az ellenfeleink, de mivel utóbbiak a 2010-es vb házigazdái (ezáltal nem eshettek ki), az osztrák és a dán csapatot is meg kellett volna előznünk a bennmaradáshoz.
Erre az esélyeink már a sógorok elleni meccsen nagyon megcsappantak, a vb leggyengébb játékát bemutatva ugyanis 6–0-ra kikaptunk. A dánok elleni 5–1-es vereséggel már biztossá vált, hogy búcsúzunk a legmagasabb osztálytól, így a németek ellen már csak a szép búcsú lehetett a cél. Ez sajnos nem jött össze (2–1-re ezt a meccset is elvesztettük), így pont nélkül tértek haza Pat Cortina fiai. Talán Kiscsicsóval sikerült volna…
"Alig egy éve még azt sem tudta a magyar sportközösség nagy része, hogy mi fán terem a korong. (…) Szigorúan véve mindössze pár hónapja csak, hogy a jéghokkit (így, két k-val - a szerző) a magyar játékosok megismerték (…) az ifjú magyar jéghokki nem diadalokra, babérra pályázni, hanem tanulni ment ki Bécsbe, az Európa-bajnoki mitingre" - olvasható a Nemzeti Sport 1927. január 24-i számának első oldalán.
Bár a sportág tényleg gyerekcipőben jár mifelénk, a szerző alaposan körbejárja a nemzeti csapat előtt álló viadalt, s arra a megállapításra jut, az Eb favoritja az osztrák válogatott.
Ezek után nem is meglepő, hogy a nyitó mérkőzésen a mieink sima, hatgólos vereséget szenvednek a sógoroktól, akiknél négy góljával a korábbi sokszoros százas és négyszázas síkfutóbajnok, Lederer vitte a prímet, míg Sell kétszer mattolta a magyar ketrec óvásával megbízott Ordódyt, aki előtt az Oláh-Weiner bekkpár és a Krempels doktor, Lator, Minder csatártrió tevékenykedett - csereként szóhoz jutott még Révay gróf és Bethlen István gróf is.
Az első válogatott gólra tehát még várni kellett, s az óhajtott találat nem született meg a belgák (0:6), a németek (0:5) és a csehek (0:5) ellen sem, pedig a sportlap szerint "a magyar csapat meccsről meccsre fejlődik". A zárónapon a lengyelek következtek, de a mieink, akik "érezték az előző napok kimerültségét", ezúttal is vereséget szenvedtek (0:6), így az utolsó helyen végeztek. Az ínyencek kedvéért, az Eb-t az osztrákok nyerték a belgák és a németek előtt. ---- A bécsi Eb - előre várható - kudarca nem szegte kedvét a sportág hazai apostolainak, akik gőzerővel készültek második nagy tornájukra, a St. Moritz-i olimpiára. "Hokkizóink kétszer is treníroztak, délelőtt is, délután is, de egyáltalán nem mutattak jó formát" - jelentette egy nappal a torna kezdete előtt Arató Géza, a Nemzeti Sport kiküldött munkatársa. Nos, mint kiderült, a sajtó jeles képviselője sajnos nem tévedett, a mieink ugyanis a nyitómeccsen 2:0-ra kikaptak a franciáktól. A magyar csapat kapuját némi meglepetésre a második számú portás, Heinrich védte, míg a mezőnyben Lator, Barna, Minder, Barcza, Weiner, Krempels és Révay gróf kapott lehetőséget. Az orkánszerű szél hófúvással párosult a derbi idejére, így folyamatos játék nem igazán tudott kialakulni. A második harmadban a gallok kapták hátukba a szelet, s ezt kihasználva előbb de Rauch, majd Simmond is beköszönt Heinrichnek, míg a mieink hiába válaszoltak még ugyanebben a játékrészben, a belga bíró érvénytelenítette a találatot. A második napon Belgium várt a magyarokra, akik remekül kezdték az összecsapást, Weiner már a negyedik percben felavatta J. van Reisschootot. A második felvonásra aztán öszszekapta magát a rivális, és Peltzer duplájával fordított, melyre ugyan Minder még válaszolni tudott, de F. van Reysschoot egy szabálytalan góllal eldöntötte a meccset - a kiugró csatárt Lator ütötte el, de a belga a földön fekve is bekotorta a pakkot, pedig a kor szabályai szerint már nem avatkozhatott volna játékba. Az utolsó fordulóban az angolok ellen már nem maradt tét a mieink számára, akik az erős napsütésben - a találkozó végére bokáig érő víz állt a pályán - ugyan többet támadtak a szigetországiaknál, de a végre lehetőséghez jutó Ordódy elnézte Carruthers lövését, így válogatottunk ismét nulla ponttal zárt. ---- Nem sokat kellett várni az első hazai rendezésű világversenyre: a Városliget adott otthont az 1929-es Eb-nek. A torna előtt, amolyan felvezető meccsen a magyar válogatottal szinte megegyező BKE Minder góljával legyőzte az angolokat, így némileg hidegzuhanyként érte a közönséget a nyitó napon az olaszok elleni 1:2. A mieink Lator góljával ugyan az első harmad végén vezetést szereztek, de Roncarelli duplájával fordított a korabeli tudósítások szerint igencsak durva azzurri egylet. A folytatásban a belgákkal ikszeltek a magyarok (Lator, illetve Collon vette be a kapukat), majd az osztrákok következtek, akik Tatzer, Lederer és W. Brück találataival lelépték a mieinket. Egy évvel később világbajnokság következett Chamonix-ben, ahonnét eredetileg Davosba akarták vinni a tornát, ám mivel jó néhány válogatott így bejelentette visszalépést, így a szervezők lemondtak a helyszínváltoztatásról. A magyar csapaton azonban ez sem segített, az Imrédy - Lator, Barna, Jeney, Weiner, Minder, Barcza, Bikár összeállítású társulat ugyan visszavágott az olaszoknak az egy évvel korábbi, budapesti zakóért (gólszerzők Minder és Lator), de a németek a három találatig jutó Jänecke, valamint Schröttle vezérletével hamar hazaküldték a mieinket, akik közül csak Lator tudta bevenni az ellen ketrecét. ---- Új év, új világbajnokság: 1931-ben a lengyelországi Krynicában randevúztak a legjobbak, köztük a magyarok. Sajnos, a viadal normál szakasza nem sokáig tartott a mieinknek, a Monostori - Lator, Bethlen gróf, Jeney, Weiner, Minder, Barna, Miklós II, Bikári összeállítású társulat az első mérkőzésen a nem sokkal korábban a kanadaiakkal remiző csehszlovákokkal került szembe. Az északi szomszéd meglehetősen nagyképűen állt a meccshez - tucatnyi gólt ígért szurkolóiknak -, de a sűrű ködben a mieink jobbára tényleg csak keresték a pakkot: Dorazil duplázott, s mellette Tosicka és Hromatka is betalált a rendkívül indiszponált Monostori ketrecébe, részünkről viszont csak az újonc Miklós II volt eredményes, így máris a vigaszágon találtuk magunkat. Ahol aztán hengerelt a magyar egylet, Minder, Jeney és Weiner találataival leverte az angolokat, utóbbi triplájának köszönhetően kiütötte a románokat, végül Minder utolsó percben lőtt góljával a franciák ellen is diadalmaskodott, s így megnyerte a vigaszág küzdelmeit. Egy év múlva így nagy reményekkel utaztunk Prágába, ahol aztán - hiába zúgott a "Tempó, magyarok!" és a "Hipp, hipp!" - balszerencsés vereséggel kezdtünk a svájciak ellen (a találat Torriani érdeme). A lettek legyőzése viszont nem okozott gondot (Miklós II duplázott és Minder is betalált), így továbbléptünk a középdöntőbe. Ahol az osztrákoktól háromszori hosszabbítás után kaptunk ki - Trauttenberg 30 méteres lövése Bethlenről pattant a kapuba -, majd a németek gázoltak át a mieinken (0:4), viszont a torna során Margó révén gólt elsőként lőttünk Kanadának (1:3)! Végül az ötödik helyen zártunk, a helyosztón ugyanis egy békés 1:1 következett a lengyelekkel. ---- "Szeszélyesebb csapat aligha akad a magyar jéghoki válogatottnál! Tíz nappal ezelőtt egymásután két súlyos vereséget szenved a közepes klasszisú Spartától, hogy aztán ragyogó játékkal, remek teljesítménnyel döntetlent csikarjon ki a világbajnoki címre törő Saskatoon Quakerstől" - lelkendezett 1934. január 28-án a sportlap, miután a mieink - igaz, csak barátságos mérkőzésen - 1700 néző előtt a Városligetben gól nélküli döntetlent játszottak a kanadai válogatottal. A siker elsősorban Csák érdeme volt, aki minden lövést hárított a hazai ketrec előtt, nem hiába jegyezte meg a meccs után a juharlevelesek kapitánya: "A magyar kapus wonderful!" Csák jó formája szerencsére kitartott az egy héttel később kezdődő milánói vb-ig. A nyitó meccsen ugyan a Csák - Farkas, Barcza, Jeney, Miklós, Báthy, Háray, Érdy, Gergely összeállítású társulat Miklós duplájával legyőzte az angolokat, ám a hátralévő három összecsapáson már nem sikerült bevenni az ellen ketrecét, így a csehektől és a svájciaktól egyaránt egy góllal kaptunk ki, míg az olaszokkal megosztoztunk a pontokon, ám kiestünk.
Egy évvel később, Davosban előbb Miklós triplájával, valamint Gergely II két és Blazejovsky egy találatával lemostuk a hollandokat, majd ikszeltünk a házigazdával - Farkas, illetve Cattani II voltak eredményesek -, ám a svédek már ekkor is túl nagy falatnak bizonyultak: Johansson mesterhármasára nem tudtunk válaszolni, és kiestünk. A vigaszdíjért előbb kiütöttük a belgákat - Miklós és Blazejovsky kétszer-kétszer, Gergely II és Sztoits egyszer köszöntek be -, majd remiztünk a lengyelekkel (1:1), akik jobb gólkülönbséggel elvitték előlünk a díjat. ---- A magyar csapat álomszerűen kezdett az ötkarikás játékokon Garmisch-Partenkirchenben: a nyitó meccsen a Csák - Barcza, Róna, Jeney, Miklós, Magyar, Háray, Szamosi, Gergely II összeállítású társulat 11:2-re lépte le a belgákat úgy, hogy az utolsó játékrészt 8:1-re hozta. Az attakot Miklós és Háray vezették három-három góllal, míg Magyar kétszer, Róna és Gergely egyszer-egyszer bizonyultak eredményesnek, s az ellen részéről Bureau is a mieinket segítette egy öngóllal. A magabiztos győzelemnek köszönhetően a második csoportmeccs, melyen a csehszlovákok néztek farkasszemet legjobbjainkkal, csak formalitásnak bizonyult, hiszen a magyar csapat már biztosan bejutott a középdöntőbe. Ennek megfelelően az északi szomszéd Kucera, Jirotka és Malecek góljaival könnyedén győzött, ám az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. Jött ugyanis Kanada, mely rendkívül komolyan vette a találkozót, azaz nem elégedett meg a sima győzelemmel, hanem végighajtotta a meccset. Ennek eredménye a 15 bekapott gól, ám sokkal fájóbbnak bizonyult, hogy Csák kapust egy életerős löket arcon találta, s mivel a kapusmaszk ekkor még nem létezett, a hálóőr el is ájult, nem tudta folytatni a találkozót. Mint ahogyan az angolok elleni sorsdöntő összecsapásra sem jött tökéletesen rendbe, agyrázkódással küszködve próbálta védeni ketrecét, ám a szigetországiak a német kancellár, Adolf Hitler jelenlétében még inkább bizonyítani akartak, s egy ötöst rámoltak be a magyar kapuba, míg a mieink részéről csak Miklós volt eredményes, így kiestünk. ---- "Egyetlen dugóval kaptunk ki a kupagyőztes kanadai korongcsapattól" - hirdette öles betűkkel a Nemzeti Sport 1937. január 11-i címlapja. A Városligetben 4500 (!) néző előtt lejátszott összecsapáson az előző évi ötkarikás játékokon a mieinknek tizenötöt vágó juharleveles alakulat csak Kemp góljával tudta legyűrni a magyar válogatottat. Hogy a remeklés nem kiszaladt eredmény volt, a londoni vb-n elsőként a románok tapasztalhatták. Legjobbjaink a Harringay Rangres sárga mezében - csak a meccs előtt derült ki, mindkét gárda fehérben óhajtott játszani, s a sorsolás után a románok maradhattak eredeti dresszükben - Miklós két, valamint Gergely II és Margó találataival verte a keleti szomszédot (ott Anastaziu volt eredményes), majd igaz, hogy kikapott a házigazdától (7:0), de ikszelt a németekkel, s így továbbjutott a középdöntőbe. Ahol aztán úgy tűnt, összeomlottak a mieink, hiszen előbb a lengyelek (4:0), majd ismét az angolok (5:0), végül a svájciak is átgázoltak rajtuk, így természetesen nem jutottak az elődöntőbe. Az 5-8. helyért vívott találkozókon aztán ismét magára talált a társulat, szinte kivégezte a franciákat (5:1), így - mivel a lengyelek visszaléptek - a csehszlovákokkal az ötödik helyért meccselhetett. Néhány órával a kezdési idő előtt az ellenfél bejelentette, visszalép, ám az utolsó pillanatban mégis hajlandó volt játszani. Az előzmények azoban rányomták bélyegüket a derbire, a kapuk szinte nem is forogtak veszélyben, így nem meglepő, hogy gól nélküli döntetlennel zárult az összecsapás. Ezzel viszont a magyar csapat az ötödik helyen zárt a vb-n! ---- "Kanada farkasai nem birtak a magyar csikókkal" - hirdette öles betűkkel a prágai Zet című újság címlapja az 1938-as vb középdöntőinek utolsó fordulóját követően, míg belül a csehszlovák szövetség főtitkára szerint "…ha még egy hétig itt játszanak a magyarok, tán ők nyerik a világbajnokságot". Pedig úgy tűnt, ritka sikertelen viadal vár a mieinkre, hiszen néhány nappal a torna előtt hazai környezetben csak szerény 2:2-re futotta a lettek ellen. Sőt, a vb első fordulójában csak Csák kapusnak köszönhettük, hogy a legendás svájci "-ni" csatársor - Cattani I, Torriani, Cattani II - mindössze egyszer vette be a magyar ketrecet. A litvánok ellen aztán magára talált a társulat: Miklós és Róna vezérletével - mindketten négyszer köszöntek be - leléptük a baltiakat (a remeklő duó mellett Margó és Szamosi, míg az ellen oldaláról Bacinkas volt eredményes), így simán továbbmentünk a középdöntőbe. Ahol viszont a lengyelek ellen semmi sem sikerült - a kilencezer néző előtt Urson, Wolkowski és Burda mattolta Csákot -, majd a németek nyertek ellenünk egy szabálytalan góllal, így sok jóra nem számíthattunk a juharlevelesek ellen. Küzdeni tudásból viszont jelesre vizsgázott a gárda, s világraszóló 1:1-gyel zárult a derbi, igaz, így sem jutottunk a négy közé. Csakúgy, mint egy évvel később, amikor Bázelben ugyan Róna vezérletével kiütöttük a belgákat (8:1), ám ezek után nem sok babér termett számunkra: zakó az angoloktól (1:0), a lengyelektől (5:3, Wolkowski ezúttal duplázott), az amerikaiaktól (1:0) és a svájciaktól (5:2, többek közt Torriani triplájával). A svájci sajtó szerint a magyarok csupán durvaságukkal ríttak ki a mezőnyből… ---- Bizonyára feltűnő, hogy igencsak hosszú intervallumot foglal magába sorozatunk újabb része: a magyar válogatott 1939 után húsz évig nem szerepelt világbajnokságokon és olimpiákon, csak barátságos meccseket játszottak legjobbjaink - pedig ezen idő alatt is akadtak kiváló eredményeink, 1940-ben például idegenben vertük meg a németeket (3:2), míg a világháború utáni első hivatalos meccsen, 1946. január 27-én 3500 néző előtt a Városligetben Miklós három és Bán két találatával, valamint Szamosi, Tele és Elek góljaival 8:1-re ütöttük ki az osztrákokat. A következő vb-szereplésig mégis újabb 13 évet kellett várni, s a visszatérés remekül sikerült: az Andorka - Patócs Gy., Babán, Lőrincz, Palotás, Boróczi, Martinuzzi, Havas, Kenderesi, Kertész, Zsitva, Zima, Grimm, Simon összeállítású társulat ismét a sógorokkal találkozott, s Palotás duplájára és Lőrincz találatára Moritzer csak kétszer tudott felelni. A folytatás már kevésbé sikerült szépre, előbb - versenyen kívül - a csehszlovák juniorválogatott rámolt tizenhetet a ketrecünkbe, majd a románok vették be hétszer a magyar kaput, s ezzel a keleti szomszéd nyerte a B-vb-t. Négy év múlva Svédországban már csak a C-csoportban jutott hely a mieinknek, akik fergetegesen kezdtek Belgium ellen (25:1) - Rozgonyi 8, Balogh, Lőrincz és Grimm 3-3, Schwalm 2, Raffa, Babán, Zsitva, Boróczi, Horváth és Bánkuti 1-1 gólt szerzett -, ám utána az osztrákok győztek ellenünk (3:1). Az olimpiai szereplést célba vevő magyar csapat a folytatásban már nem hibázott: fölényes siker előbb a dánok (10:3), majd a hollandok (13:2), s végül a bolgárok (8:1) ellen, s ezzel a mieink kvalifikálták magukat a '64-es olimpiára. ---- "Minden kezdet nehéz" - vezette fel az innsbrucki olimpia nyitónapján a mieinkre váró megpróbáltatásokat a Népsport kiküldött tudósítója. Nem mondhatni, hogy túlzott, hiszen a torna első meccsét éppen a szovjet válogatott ellen vívta a magyar csapat. Az ellen a szbornaja ellen, melyben olyan sztárok terelgették a pakkot, mint Almetov, Alekszandrov, Loktyev, Firszov, Davidov, vagy a Majorov-ikrek. A sarló-kalapácsos alakulat tagjai egyébként a derbi előtt kedélyesen elbeszélgettek a mieinkkel, ám amint elkezdődött az összecsapás… "Alighogy a két svéd bíró a sípjába fújt, valósággal szélvészként vették ostrom alá Vedres kapuját. (…) …támadásaikat csak az első harmad húsz perce alatt huszonnyolc ízben fejezték be jól irányzott, közvetlenül a kapura tartó lövésekkel Majorovék.." S ebből a 28-ból nyolc be is akadt… A folytatás sem hozott kellemesebb pillanatokat, a következő két harmadban még tizenegy alkalommal rezdült meg a magyar háló - Alekszandrov 3, Almetov, Loktyev, Firszov, Jakusev, Volkov, J. Majorov 2-2, Davidov, Kuszkin, Starsinov, Pjetuhov 1-1 gólt vállaltak -, míg tőlünk csak Zsitva tudott válaszolni, s ezzel a magyar csapat az alsó ágra került. Nyitásként hiába vezetett Bánkuti találatával a társulat Olaszország ellen, a következő magyar gólig négyszer is beköszönt az ellenfél, s ez el is döntötte az összecsapást. Jöttek az osztrákok, akik közül csak az exkanadai Del John tudta bevenni Vedres ketrecét, igaz ő háromszor is, majd a lengyelek és a norvégok rámoltak be fél tucatot (6:2, illetve 6:1). A jugoszlávok Schwalm és Rozgonyi találataira a duplájával feleltek, s hiába állt a gárda előbbi és Balogh góljaival ikszre a japánok ellen, a végére megint megkaptuk a "szokásos" hatost. A búcsúmeccsen 3:3-ig - Zsitva duplájának és Rozgonyinak köszönhetően - együtt mentünk a románokkal, akik viszont igencsak megnyomták a meccs végét, a hátralévő időben ötször örülhettek - ebből kettő öngól! -, így a magyar csapat pont nélkül zárt mind ez idáig utolsó ötkarikás fellépésén. ---- Az innsbrucki olimpiát követő évben Finnországban randevúzott a világ, ahol a mieink a B-csoportba kaptak besorolást. Nyitásként a mezőny egyik legerősebb tagja, Lengyelország várt a legjobbjainkra, akik a Vedres - Koutny, Kertész, Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V., Losonczi, Raffa, Ziegler, Leveles, Bikár, Boróczi, Zsitva B., Jakabházy, Schwalm összeállításban léptek jégre - kevés sikerrel. "Hatalmas iramot diktált a lengyel válogatott, játékosaink alig győztek védekezni" - írta a Népsport tudósítója. Ennek megfelelően a meccs felére már 6:0-ra vezetett az ellen, s a végére úgy lett négy a differencia (9:5), hogy a rivális jócskán kiengedett. A sokkból lassan tért magához a magyar csapat, egy újabb zakó következett Svájctól (3:1) - pedig Boróczi góljával vezettünk -, ám a jugoszlávok ellen már összeállt a társulat (3:0), mely remekül muzsikált az NSZK (4:4) és az osztrákok ellen is (5:3 ide), a végén viszont jókora pofonba szaladtunk bele az addig nyeretlen britektől (5:1). Egy év múlva Jugoszláviában viszont sikerült visszavágnunk a szigetországiaknak (8:1), ám ez volt az egyetlen sikerünk, ugyanis a mezőny simán átgázolt a mieinken: a jugók 6:4-re, az osztrákok 7:2-re, a románok 4:2-re, a norvégok 5:2-re (0:2-ről…), az NSZK 1:0-ra, míg Svájc 6:1-re verte a magyar válogatottat, mely így csak éppen hogy az utolsó előtti helyen zárva maradt benn a második vonalban. ’Ezután, 1967-ben, Ausztriában viszont már nem volt kegyelem, menthetetlenül kizúgtunk a C jelű osztályba, igaz, ritka balszerencsés sorozat után. Kezdetnek bravúros ikszet játszottunk a plávikkal úgy, hogy a négy gólig jutó Horváth remeklésének köszönhetően három másodperccel a vége előtt még 6:5-re vezettünk… Szintén előnyös pozícióból - 4:3-as vezetésről - buktunk el minimális különbséggel a svájciak ellen, s a jugóhoz hasonló koreográfia alapján remiztünk az olaszokkal (4:4). A lengyelek és a románok ellen esélyünk sem volt (7:3, illetve 5:2), ám a norvégokkal szemben már kétgólos fórt adtunk le az utolsó harmadban, s vesztettünk újfent (6:5). A bennmaradásról döntő derbin a svájciakkal szemben viszont összeomlott a csapat (7:3), így készülhettünk a C-csoportra… ---- Miután 1967-ben a mieink Bécsben elbúcsúztak a B-csoporttól, ’69-ben Szkopjéba kellett utazniuk, itt randevúzott egymással ugyanis a világ harmadik vonala. A C-csoportos premier gyengébbre nem is sikerülhetett volna: Rajkai László kapitány a Vedres - Palotás II, Galambos, Schwalm, Rozgonyi, Horváth, Losonczi Gy., Enyedi, Gogolák, Koutny, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva V., Menyhárt, Póth, Bálint összeállítású csapatot küldte harcba a svájciak ellen, s a helvétek Türler - aki pedig a meccs előtt a magyarokat tartotta a legveszélyesebb riválisnak - és Henry vezérletével 11:1-re ütötték ki legjobbjainkat (nálunk Zsitva volt eredményes). A folytatásban aztán a bolgárokat, a hollandokat és a dánokat legyőzte a magyar gárda, ám a feljutástól igen messze járt. Csakúgy, mint a következő években, amikor is stabil középcsapattá vált a C-csoportban. Persze egy-egy kiugróan jó eredmény azért ekkor is becsúszott, 1971-ben Hollandiában például 31:1-re (!!!) győztünk a belgák ellen - mind ez idáig ez a magyar válogatott legnagyobb különbségű sikere világversenyen -, míg ’75-ben, a szófiai vb-n a Boróczi Gábor kapitány által jégre küldött Balogh - Németh, Farkas, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Kovács A., Bálint, Kovács Cs., Búzás G., Búzás Gy., Pék, Hajzer, Menyhárt, Póth, Palla, Muhr, Pápai, Földi összeállítású társaság - Póth és Palla 3-3, Búzás G. és Menyhárt 2-2, Kereszthy, Pék, Mészöly, Havrán, Földi, Bálint, Pápai 1-1 gólt vállalt - 17:3-ra ütötte ki a dánokat, ám ez a siker sem volt elég a feljutáshoz. ---- A korábbi évekhez hasonlóan, az 1976-os gdanski vb-n is a C-csoportban próbálkozhatott a magyar csapat, mely azzal a titkos céllal utazott a lengyel kikötővárosba, hogy odaverekedje magát a B-osztályt jelentő első két hely valamelyikére. Nos, ehhez első lépésként a briteket kellett legyőznie a Boróczi Gábor és Kertész József irányította gárdának, mely meglehetősen tartott a szigetországiaktól. Ehhez képest nem sokat vacakolt a Balogh - Farkas, Palotás, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Kovács A., Kovács Cs., Flóra, Fodor, Buzás Gy., Pék, Szeles, Németh, Palla, Muhr, Bálint, Gregor, Zsitva B. összeállítású társulat, hiszen tizenegyszer mattolta az ellen kapusát, míg Balogh hálója érintetlen maradt. A jó kezdés lendületet adott a csapatnak, Kereszthy vezérletével - hármat vágott - kiütötte a franciákat is (6:1), s bár kikapott az osztrákoktól (6:3) - pedig Buzás és Muhr góljaival kétszer is vezettünk… -, a dánok sem tudták elhappolni előle a második helyet (10:2), így tíz év után ismét B-vb-re készülhettek legjobbjaink. Méghozzá a távoli Tokióba, ahol ráadásul a házigazda ellen kezdett a csapat, s Pék és Buzás ugyan betaláltak, a japánok viszont ötször is beköszöntek, elrontva ezzel a premierünket. Bezzeg a folytatás! Következtek a sógorok, akik nem bírtak a szenzációs napot kifogó Menyhárttal - trilpa! - és az elképesztő formában védő Baloghgal, így óriási meglepetésre nyertek legjobbjaink (7:4). A lendület a hollandok ellen is kitartott, Menyhárt újabb hármasával, no meg Palla duplájával az Oranje is meghajolt előttünk (8:2), így az is belefért, hogy a csoport két nagyágyúja, az NDK és a lengyelek ellen tartalékosan álljon ki a Boróczi-gárda - két zakó: 9:2, illetve 10:0 -, sőt a norvégok is átgázoljanak rajtunk (8:2). Az igazi kihívás a jugók ellen következett ugyanis, igazi ki-ki meccs a bennmaradásért, s mivel Palla, Bálint és Mészöly góljaira csak egy válasz érkezett, a gárda meghosszabbította B- csoportos tagságát. Még az is belefért, hogy az utolsó öszszecsapáson a svájciak ellen már nem igazán harapott a csapat (7:3, oda), mely végül a hatodik helyen zárt. ---- "Nehéz, küzdelmes sorozat vár ránk, célunk a bennmaradás - vezette fel az 1978-as belgrádi B-vb-t Boróczi Gábor szövetségi kapitány. - Ehhez számításaim szerint öt pont kellene." Az első kettő már a nyitónapon a mieink ölébe pottyant, ugyanis a Balogh - Hajzer T., Farkas, Kereszthy, Mészöly, Havrán, Hajzer J., Németh, Flóra, Kovács Cs., Szigetvári, Póth, Muhr, Palla, Buzás Gy., Menyhárt összeállítású csapat ragyogó játékkal - Buzás, Havrán, Kovács és Kereszthy góljaival - 4-2-re verte a házigazdákat. Sőt, a következő körben a norvégok is meghajoltak legjobbjaink előtt - 4-3, Kereszthy, Muhr, Buzás és Mészöly talált be -, azaz a terv nyolcvan százaléka már zsebben volt. "Csárdás a jégen" - hirdette öles betűkkel a belgrádi Politika Expressz, ám a japánok ellen megtorpant a gárda (2-1 az ázsiaiaknak, pedig Kiss révén vezettünk), majd a lengyelek (7-2), a románok (8-0) és a svájciak (12-5) is átgázoltak rajtunk. Zárásként ki-ki meccs következett az olaszokkal, s mivel Havrán, Hajzer J., Muhr, Pék és Kereszthy góljaira csak két válasz érkezett, így a mieink az 5. helyen végeztek, azaz simán bennmaradtak. Nem úgy egy év múlva Romániában. Nyitásként a favorit NDK vágott egy tizest, melyre csak Palla és Muhr tudott válaszolni, majd háromgólos előnyről buktunk el az osztrákok ellen ("Nagyszerű kezdés!" írta a Népsport lapzártakor, mikor még csak Muhr, Gogolák és Szajlai neve szerepelt a góllövők között…). Következtek a hazaiak, akik hasonlóan a belgrádi derbihez, ezúttal is nyolcszor köszöntek be (8-4), így a dánok ellen ismét kiesési rangadó várt a mieinkre. Az északiak első góljára Kereszthy még válaszolni tudott, ám az 53. percben Nilsen, majd az utolsó előttiben Thomsen is betalált… Irány a C-csoport! ---- A ’79-es kiesést követően ismét a legalsóbb osztályban, azaz a C-csoportban találta magát a magyar válogatott, melynek ráadásul "a világ végére", Pekingbe kellett utaznia. A nagy menetelés első állomásaként a britek vártak a mieinkre, és laza csuklógyakorlatnak bizonyult az összecsapás (8-0) - az is igaz, az osztrákok ellen mi sem fejtettünk ki nagyobb ellenállást (7-0). Következett Észak-Korea, s egy újabb nagyarányú siker: a négy gólt szerző Palla vezérletével a Boróczi-banda kivégezte az ázsiaiakat (10-3), majd Kovács triplájának és Szajlai, valamint Bodor duplájának köszönhetően a franciák is megemelték kalapjukat (11-6). Jöttek a házigazdák. A 18 ezer néző fanatizálta a kínaiakat, s bár Bálint találatával még partiban voltunk, végül szertefoszlatták feljutási álmainkat (3-1). Ennek ellenére a dánok ellen kilencezren (!) ücsörögtek a lelátón, s konstatálták, hogy nem bír egymással a két gárda (2-2), majd búcsúzóul a bolgárok kaptak fél tucatot (6-1), ám ettől még megragadtunk a harmadik vonalban. "B=Bravúr, C=Csalódás" vezette fel a Népsport a következő évben a jacai vb-t, míg Boróczi mester ehhez még hozzátette, hogy a célok eléréséhez az első két körben minimum három pontot kell kasszírozni. Ehhez képest csapatunk 1-0-s vezetésről kikapott a dánoktól, majd 3-2-es előnyt - Kiss, Mészöly és Buzás volt eredményes - bukott el a franciákkal szemben. A sportlap által idézett "B" tehát máris ugrott, hiába táltosodott meg a gárda a jugók (5-4), a házigazda spanyolok (8-1), a KNDK (18-2) és a bolgárok (7-3) ellen, a japán pöröly zárásként ismét lesújtott - 10-1. Pedig ha nyertünk volna… ---- "Feljutást várunk, de az ötödik hely sem kudarc" - vezette fel némileg talányosan a Népsport az 1983. évi BS-beli C-vb-t. A Boróczi-csapat ennek megfelelően igencsak belekezdett, Kereszthy és Kiss Tibor vezérletével - előbbi négy, utóbbi három találatig jutott - lemosta a spanyolokat (17-2), majd óriási csatában a franciákon is túljutott (3-1). A KNDK ellen igazi örömhokit láthatott a nagyérdemű (14-1), ám ekkor a három kanadai sorral felálló hollandok következtek, és meg is állították a nagy menetelést (5-12). Sokkal nagyobb pofonnak bizonyult a dánok elleni betli (0-4), amellyel távolodni látszott a feljutást érő második hely. A társaság azonban összekapta magát, leverte a bolgárokat (7-2), így a döntés az utolsó napra maradt, amikor is Kína ellen feltétlenül győznie kellett, ellenkező esetben az ázsiaiak léptek volna feljebb. Nos a mieink 4-3-ra nyertek és ezzel feljutottak a B-csoportba. Két év múlva így Svájcba, a B-vb-re utazhatott a válogatott, ám mindenki tudta, bravúr kell a bennmaradáshoz. Nos, nem sikerült. A házigazda átgázolt a mieinken (1-9), majd az osztrákok (0-2), a lengyelek (3-5 - "Arasznyira a csodától" írta a sportlap, hiszen 3-2-re még vezettünk), az olaszok (1-6) és a hollandok (4-12) is legyőzték legjobbjainkat. A norvégokat így mindenképpen meg kellett volna verni a bennmaradásért, nem sikerült (6-9), tehát a japánok elleni vereség (2-11) már nem számított. ---- Egy évvel a fribourgi B-vb-t követően, 1986-ban ismét a harmadosztály következett: a spanyolországi Puigcerdába látogatott a magyar válogatott. Ahol rögtön hatalmas pofont kaptak a piros-fehér-zöldek, hiszen a KNDK-tól kikapni nem mindennapi "bravúr"volt (4-2), és bár az ausztrálok ellen a jobbik arcát mutatta a gárda (11-3), a bolgárok is kínos zakóban részesítették a csapatot.
Egy újabb hullámhegy következett, Kiss Tibor és Pék találataival meglepő remi Kínával (2-2), ám a dánok ellen csak kerestük a pakkot (8-4), így a hazaiak ellen csak a hatodik helyért játszhattunk - és nyertünk (10-5).
A ’87-es dániai világbajnokság is a C-osztályban találta a mieinket, akik - fájdalom - már az első két kör után letehettek a feljutásról, előbb a jugoszlávok (6-2), majd a hazaiak múlták felül legjobbjainkat (6-4), utóbbiak a tetejébe úgy, hogy Pék, Pápai, Farkas és Scheiber góljaival 4-0-ra mentünk.
"Fényár után áramszünet" - kommentálta felettébb kijózanítóan a "bravúrt" a korabeli Népsport. A társaság aztán revánsot vett az észak-koreaiakon (9-3), majd legyőzte a belgákat (9-4, Mayer triplázott), igaz, közben kikapott a japánoktól (3-1), majd a románoktól is (4-2). Az ötödik helyért a bolgárok és egy újabb visszavágás következett (6-2). A calgary-i olimpia miatt csak két év múlva rendezték a következő világbajnokságot, amikor is az út Sydneybe vezetett, és rég nem látott parádés kezdéssel párosult. Farkas és Hudák dupláival lenyomtuk a KNDK-t (6-3), majd Ancsin János mesterhármasával az auszikat, ám a kínai átok ismét fogott (5-3), és lendületből a pláviktól is kikaptunk (3-0). A bolgárok legyőzése (7-4) és a holland zakó (8-2) papírformának bizonyult, végül Ancsin négyesével iksz a dél-koreaiak ellen (5-5), s így a negyedik helyen zártunk. ---- 1990-ben ismét a BS-ben randevúzott a harmadik vonal, ám a Boróczi-gárda hatalmas csalódást okozott: előbb Ancsin J. triplájával, Ancsin L., Leleszi és Kiss duplájával, no meg Pápai és Dobos találataival kiütötte a belgákat (11-0), majd a következő körben Ancsin L. (3 gól), Orbán és Pápai (2-2) vezérletével lemosta a dél-koreaiakat (10-2). Sőt, a banda Pápainak és Hudáknak köszönhetően Kína ellen is vezetett 2-0-ra, ám az ázsiaiak fordítottak (3-2), majd a románok mentettek pontot ellenünk (2-2). S ezzel ki is fújt a társaság, előbb a bolgárok szomorították el a nagyérdeműt (5-3,), majd a Koreai NDK (!) javította a mérlegét ellenünk (4-2), aztán a jugoszláv expressz száguldott át az egyre hitehagyottabb társaságon (8-1), s végül a dánok is elkalapálták legjobbjainkat (4-2), akik így a kiábrándító hetedik helyen zárták a vb-t. ---- A dicstelenül végződött budapesti C-vb-t követően Dániába utazott a magyar válogatott, és önbizalom-növelő győzelmekkel kezdett: előbb a triplát elérő Farkas József vezérletével a belgákat ütötte ki (11-1), majd a dél-koreaiak hajtottak fejet (9-4). Sőt, Kína ellen már 3-0-ra vezetett a csapat, ám az ázsiaiak a végén fordítottak (4-3), aztán lendületből a bolgárok is elvertek minket (4-3).
Újabb hullámhegy következett, bravúros döntettlen a britekkel (3-3), sima hatos a KNDK-nak (6-2), ám a vége ismét felejthető: csúnya vereség a dánoktól (8-1) és a románoktól (6-1). Hasonló koreográfia szerint zajlott a '92-es hulli világbajnokság is, győzelem Dél-Korea és a belgák ellen (10-6, illetve 3-1), ám utána kínos kudarc a KNDK-tól (4-1). Mint utóbb kiderült, ez még csak a nagy égés kezdete volt, a java csak ezután következett, ugyanis - a Nemzeti Sport szavaival élve - "Csapatunkat zsebre vágta a kenguru", azaz az ausztrálok lemosták legjobbjainkat (8-1), végül a britek is elszórakoztak velünk (14-3).
Újabb egy év elteltével Ljubljanába vitt az utunk, ahol a papírformát igazolva hatalmas zakót kaptunk a ragyogó kazah együttestől (7-1) és az ugyancsak erős szlovénektől (14-2), viszont legyőztük a spanyolokat (6-5) és visszavágtunk az ausziknak (7-3).
Egy egymeccses vb következett, Szlovákiában ugyanis csak a bolgárok ellen lehetett esélyünk, ellenük kellett kiharcolni a bennmaradást, hiszen a többiek fényévekkel előttünk jártak. Kezdetnek a szlovénok játszadoztak velünk (8-2), majd a kazahok edzettek egy jót (14-5), aztán az ukránokat csodálhattuk (8-0).
A bolgárok ellen azonban végre eljött a mi napunk, Palkovics duplájára, valamint Pindák, Dobos, Ocskay, Ancsin János és Bali találataira csak két válasz érkezett, azaz a hazaiaktól bezsebelt tízes (10-0) ellenére megkapaszkodtunk. ---- Miután 1994-ben a bolgárok ellen bennmaradtunk a C-csoportban, a következő években is hasonló célok vezérelték a mieinket. Egy évvel később Szófiában is csak egymeccsnyi öröm jutott legjobbjainknak: az ukránok csúnyán elkalapálták őket (9-1), a jugók ellen villantottak (9-1), ám a kínaiak és az észtek ismét csak kifogtak rajtuk (4-3, illetve 6-2). A következő esztendőben két fronton is helyt kellett állniuk a mieinknek, az olimpiai előselejtezőben a horvátok ellen még könnyen ment (7-0 és 6-0), ám a szlovén C-vb és a lettországi ötkarikás selejtező már kevesebb sikerélményt hozott. Előbbin a románok (5-3), a kínaiak (8-2) és a horvátok (10-0) fejet hajtottak, ám az ukránok (4-1), a kazahok (7-2) és a szlovénok (4-3) levertek bennünket. Rigában szintén felemás ingerek érték a csapatot, hatalmas zakó a fehéroroszoktól (13-1) és a hazaiaktól (10-2), könnyed csuklógyakorlat a litvánok (9-4) és az észtek (7-4) ellen. Kilencvenhétben éppen az utóbbiak rendezték a vb-t, ahol a Japánok (6-1) és a románok (2-0) zúzták szét a mieink B-csoportos álmait. Egy év múlva, Budapesten viszont végre sikerült! A nyitómeccsen Kangyal - dupla - vezérletével Kína ellen brillírozott a Kercsó-csapat (7-1), majd a spanyolokra számoltunk fél tucatszor (6-1). Hasonlóan hattal gazdagodtak a dél-koreaiak (6-0), a litvánok ellen viszont betelt az eredményjelző (14-0), Palkovics például négyszer köszönt be a baltiaknak. A mindent eldöntő román derbin nekünk már az iksz is a feljutást jelentette volna, ám a keleti szomszéd alaposan ráijesztett legjobbjainkra. Az első szünetig kétszer is Szuper ketrecébe került a pakk, ám a második játékrészben előbb Erdősi, majd Ancsin János is túljárt Radu eszén. Aztán három perccel az újabb pauza előtt Szélig a kék vonalról mattolta a román portást, emlékezetessé téve nyolcezer szurkoló estéjét és Ancsin válogatottbéli búcsúját. ---- A hazai jégen kivívott C-csoportos diadal után Dániába vezetett a magyar válogatott útja, ahol 14, a harmadik vonalban kiböjtölt év után ismét B-vb-re voltak hivatalosak legjobbjaink. Palla Antal szövetségi kapitány - reálisan - a bennmaradást tűzte ki célul társulata elé, mely elsőként a végső sikerre is esélyes németekkel mérkőzött. A Bernei - Ancsin L., Kangyal, Palkovics, Ocskay, Sándor, Tőkési, Szélig, Gröschl, Dobos, Hoffmann, Horváth A., Tokaji, Simon, Orsó, Ladányi, Horváth B., Gebei, Holló, Kaszala, Majoross összeállítású csapat a harmadik percben Sándor góljával ugyan vezetést szerzett, és a folytatásban is remekül helytállt, ám az ellen tényleg jobb volt, Simon a vége előtt már csak a különbségen tudott kozmetikázni (5-2). Jöttek az észtek, jött Sándor és az újabb magyar vezetés, ám a folytatás is kísértetiesen megegyezett az előző napival - a végén Palkovics csökkentette a differenciát (3-2). Már nem is meglepő, hogy a szlovénok ellen is mi lőttük az első gólt - Ocskay -, s a folytatás a riválisé lett (5-1), majd a kazahok és a hazaiak ellen is hasonló végeredmény született (becsületgóljaink Palkovics nevéhez fűződtek). Sőt, hattalálatos mecscset játszottunk a britekkel is, fájdalom, csak Tokaji és Simon talált be részünkről, így ekkor is kikaptunk (4-2). A zárónapon a szintén nullapontos lengyelek következtek, igazi ki-ki meccs a tagság megőrzéséért, ám a tét összenyomta a csapatot, és bár Palkovics góljával még 1-1 állt az eredményjelzőn, az utolsó harmadban a vb leggyengébb húsz perce kiütéses zakóhoz (6-1) és a C-csoportba vezetett. ---- "Csak az első hely ér prémiumot" - jelentették ki a mezőny ismeretében a 2000-es pekingi C-vb előtt a szövetség vezetői. Arra pedig senki sem mert gondolni, hogy a csapat nem kvalifikálja magát az újonnan alakuló második vonalba, a divízió-1-be, hiszen az első négy pozíció egyikét talán a ifiválogatott is ki tudta volna harcolni. A szervezők három hármas csoportra osztották a mezőnyt, a mieink a spanyolokkal és a dél-koreaiakkal alkottak egy triót, a két rivális közül elsőként az ibériaiak próbálták meg feltartóztatni Szeles Dezső legényeit. Kevés sikerrel… A Berényi - Horváth A., Tokaji, Simon, Kővágó, Ladányi, Horváth B., Kangyal, Palkovics, Ocskay, Csibi, Tőkési, Szélig, Bali, Kaszala, Orsó, Ancsin L., Hajdu, Sándor, Dobos, Gröschl összeállítású csapat Simon és Ocskay duplájának, valamint Palkovics, Bali és Dobos góljainak köszönhetően latinos könnyedséggel intézte el vetélytársát (7-2), majd Ocskay és Ladányi két-két találatának, no meg Simon, Palkovics, Orsó, Gröschl és Tokaji treffelésének eredményeképpen az ázsiaiak ellen is fölényes győzelmet aratott (9-2). Jött a második kör, melynek első összecsapásán a házigazda, a nyolcezres szurkolósereg és három, némiképp elfogult játékvezető nézett farkasszemet a mieinkkel, akiknek azonban az ellen nyomasztó számbeli fölénye sem tudott megálljt parancsolni: Palkovics, Ocskay és Szélig is munkát adott a gólbírónak, míg Berényi csak kétszer kapitulált (3-2), így az utolsó fordulóban, a horvátok ellen már egy kis különbségű zakó is a végső győzelmet jelentette volna. A Szeles-banda viszont nem matematikázott, számolatlanul lőtte a gólokat - Ocskay és Sándor mesterhármasa mellett Palkovics duplázott, és Horváth András, Tokaji, Simon, Szélig és Dobos is betalált -, s könnyedén lépett át ellenfelén (13-3) - a siker a csapatnak az aranyat és a divízió-1-et, Ocskaynak a gólkirályi címet és a kanadai táblázat elsőségét jelentette. ---- Az átszervezéseknek köszönhetően új fogalommal ismerkedhettek meg legjobbjaink, akik 2001-ben a divízió-1-es vb-re utazhattak Grenoble-ba. A mezőny ismeretében a jobbára C-csoporthoz szokott csapatnak igencsak fel kellett kötnie azt a bizonyos alsóneműt a bennmaradáshoz, ám mint utóbb kiderült, a kiesés szele nem a Kercsó Árpád irányította banda felé fújdogált. Már az első meccsen szenzációsat alkotott a társaság, bár a kissé indiszponált Berényi hathatós közreműködésével a dánok hat és fél perc elteltével már hárommal mentek, a második harmad közepére Simon, Orsó és Ocskay jóvoltából már egált mutatott az eredményjelző - sajnos, a végét az északiak bírták jobban (5-3). Hasonlóképp remekbe szabott hatvan percet produkált a gárda a lengyelek ellen, ám a helyzetkihasználással akadtak problémak, így a polákok végül simán nyertek (3-0). Jöttek a franciák, akik csak egy adminisztratív intézkedés miatt - egy ázsiai egylet mindig lesz az A-csoportban - estek ki a legfelső osztályból. Telt ház várta a mieinket, akik azonban hamar hidegzuhanyban részesítették a gólzáporra készülődő nagyérdeműt: Palkovics szólója után Ocskayt ünnepelhette a csapat, s bár Bozon egyenlített, előbb Orsó, majd Ladányi is túljárt a gall portás eszén, s mivel Berényi sokszorosan jóvátette első napi botlásait, világraszóló bravúrt arattak legjobbjaink (3-2). S ha egy üzlet beindul… A hollandok ellen az addig előkészítésben jeleskedő Palkovics pillanatai jöttek el, a fehérvári jobbszélső ötször(!!!) köszönt be az Oranjénak, míg Ladányi duplázott és Majoross is betalált (8-2), így a litván meccs előtt már páholyban érezhette magát a gárda. Ez a produkcióra is rányomta a bélyegét, a harmatos baltiak sokáig remire álltak, ám végül győzött a nagyobb tudás (5-4 - Ocskay 2, Palkovics és Tokaji a gólszerzők), s a társulat a negyedik helyen zárt. ---- A grenoble-i bravúroknak köszönhetően hatalmas várakozás előzte meg a 2002-es divízió-1-es vb-t, melynek Dunaújváros és Székesfehérvár adott otthont, pedig az ellenfelek ismeretében látható volt, kemény napok várna a szlovák Jan Jasko irányította válogatottra. A kínaiak elleni nyitómeccsen mutatott produkció nem tűnt szemkápráztatónak, az ázsiaiak ugyan féltucatszor kapituláltak (6-0 - Ocskay kétszer villant, és Peterdi, Palkovics, Erdősi és Csibi is betalált), de a játékunkba rengeteg hiba csúszott, melyek, mintegy varázsütésre eltűntek a britek ellen: Ladányi és Palkovics góljaival hamar megugrottak legjobbjaink, s bár az ellenfél szépített, a páros ismét eredményesnek bizonyult, s a hazai ketrec előtt Szuper is parádézott, így az egyik nagy riválison máris túljutottunk (4-1). Sok idő nem maradt az örömre, a legjobbaktól lecsúszó norvégok következtek, s egy újabb világraszóló bravúr! A skandinávok hiába lőttek szinte minden pozícióból, Szuper lehúzta a rolót - 48 lövésből 47-et ártalmatlanított, 97.9%-os hatékonyság! -, elöl pedig remekül koncentráltak a társak, Tőkési, Palkovics és Ocskay is a hálóba talált, így hirtelen az A-csoport kapujában találta magát a társulat. Ehhez ugyan előbb az ősi rivális, ám manapság számunkra könnyű préda románokat kellett legyőzni, s miután Vas János, Kovács, Simon és Sándor is becsapta Radut, a vetélytárs kapusát (4-1), lehetett készülődni a dánok elleni aranycsatára. Leírhatatlan hangulat uralkodott a fehérvári arénában, ám a piros-fehérek hamar lehűtötték a nagyérdeműt: hat perc elteltével kettővel vezettek, a különbség a meccs felére már ötre nőtt, és hiába villant Tokaji, majd Ocskay, a rivális jobban fel tudta dolgozni a nagy lehetőséget, pszichikailag a mieink fölé nőtt (6-2), ám a magyar csapat így is minden idők legjobb eredményét könyvelhette el a gyönyörűen csillogó ezüstéremmel. ---- Nem kellett sokat várni az újabb hazai rendezésű vb-re, hiszen 2003-ban ismét Magyarország, egészen pontosan Budapest adott otthont a divízió I-es világbajnokság A-csoportja küzdelmeinek. Ezúttal azonban nem kerültünk olyan közel a feljutáshoz, mint 2002-ben, ugyanis a százszázalékos mérleggel záró Kazahsztán és a négy győzelem mellett csak egy vereséget elszenvedő Lengyelország mögött csupán a harmadik helyen végeztünk. A nagy durranás tehát elmaradt, de az év végén azért történt valami, ami felpezsdítette valamelyest a magyar hokiéletet, ugyanis az Euro Challenge-sorozat budapesti állomásán 4–2-re megvertük az A-csoportos vb-n bronzérmet szerző szlovák válogatottat. Ez akkor is nagy szó volt, ha a finnországi világeseményen és a Magyarországon szereplő szlovák együttes között nem sok hasonlóság volt.
Egy évvel később már Dusan Kapusta állt a válogatott élén – a szlovák szakember előtte Ján Jasko szövetségi kapitány segítőjeként dolgozott a nemzeti csapatunknál –, így Oslóban az ő vezetésével próbálkoztak meg a bravúrral Palkovicsék, ám a fehéroroszok ellen esélyük sem volt (1–7), a házigazda norvégok is erősebbnek bizonyultak (4–6), és a hollandokkal is csak egy 4–4-es döntetlenre futotta, így a 4. hely jutott nekik. A 2004-es esztendőben az igazi szenzációt nem is a vb jelentette, hanem a kanadai válogatott magyarországi vendégjátékai. A juharlevelesek természetesen korántsem a legjobbjaikkal jöttek el Székesfehérvárra, ám így is nagy szó volt, hogy 5–4-re tudtak csak legyőzni minket a barátságos találkozón. Két hónappal később már jóval erősebb kerettel érkeztek az észak-amerikaiak Budapestre, és ez az eredményen is meglátszott – 9–2-re nyertek Dany Heatleyék –, ennek ellenére a hoki ünnepeként vonult be ez a találkozó a sportág hazai történetébe.
Voltaképpen azt is mondhatjuk, hogy 2005-ben hazatért a divízió I-es világbajnokság mezőnye (vagy legalábbis egy része), ugyanis négy év alatt már harmadszor rendezhette a tornát Magyarország. A helyszín a debreceni Főnix Csarnok volt, és titkon ezúttal is reménykedünk benne, hogy – immár a montreali születésű Pat Cortina vezetésével – sikerül az első helyen végezni. Csodát azonban (ekkor még) a kanadai szakember sem tudott tenni, az álmaink a hajdúsági megyeszékhelyen sem váltak valóra. Japánt (3–0) és Kínát (9–0) ugyan biztosan vertük meg, és a norvégok elleni 2–2-es döntetlen sem jelentette még a világ végét, a britek elleni 3–0-s fiaskó viszont nem volt bekalkulálva. Így az utolsó meccsen a lengyelek elleni egy pont (1–1) „csak” bronzérmet ért.
2006-ban nem lehettek vérmes reményeink, mivel az Amiens-ban sorra kerülő seregszemlén a házigazda francia, a német és a japán válogatott is erősebb volt a miénknél. Ennek ismeretében a gallok elleni pontszerzés (3–3) bravúrosnak mondható, ám Németország és Japán érvényesítette a papírformát a mieink ellen, így végül Nagy-Britanniát és Izraelt legyőzve a negyedik helyen zárt a Cortina-legénység.
2007 márciusában újabb nagy hokinemzet válogatottja tett látogatást hazánkban, és bár a svédek amolyan C-csapatot küldtek a jégre, így is bravúrnak számított, hogy szétlövésben Budapesten 2–1-re megvertük őket. Egy nappal később aztán Debrecenben már a skandinávok nyertek 7–1-re. A ljubljanai vb-n kezdésként 6–1-re megvertük a litvánokat, a következő találkozónkon azonban 4–1-es vereségbe szaladtunk bele az esélyesebb szlovénok ellen. A házigazdák a többi ellenfelüknek sem kegyelmeztek, így mi hiába nyertük meg a hátralévő meccseinket (az utolsót Japán ellen szétlövéssel), be kellett érni az ezüstéremmel, amely persze nagyon szépen csillogott. ---- Az ob I-et sorozatban hatodszor az Alba Volán nyerte meg – miután a döntőben söpréssel (4–0) intézte el a HC Csíkszeredát –, a 2008-as év azonban nem emiatt maradt emlékezetes a magyar jégkorong számára. A divízió I-es vb-re ezúttal nem hazai környezetben, de még csak nem is Szlovéniában került sor, hanem kicsit messzebb. Szapporo ugyanis a távoli Japán városa, a magyarok számára 2008 áprilisa óta mindenképpen csodás városa.
Az ellenfél ezúttal Litvánia, Észtország, Horvátország, Japán és Ukrajna volt. Az előjelek nem voltak túl biztatóak, hiszen előbb a csomagok szállításával akadtak problémák, majd az edzéslehetőséggel, aztán pedig Szuper Levente gyomorrontása okozott fejfájást Pat Cortina szövetségi kapitánynak. A kapus végül vállalni tudta a játékot az észtek elleni bemutatkozó meccsünkön, amelyet ha nem is könnyen (kétszer is hátrányba kerültünk), de megnyertünk (5–3).
A Litvánok ellen már nem volt ilyen döcögős a játék, 6–0-ra győztek Ocskayék, akik így hibátlan mérleggel készülődhettek az első komoly erőpróbára, a házigazda elleni találkozóra.
Ez aztán nem mindennapi forgatókönyv szerint alakult. A mieink a gól nélküli első harmadot követően 3–0-s előnyre tettek szert, de végül a szerencsére is óriási szükségük volt a győzelem kivívásához. A japánok ugyanis 3–2-re feljöttek, és az 59. percben az egyenlítő gólt is beütötték, de a gólt jelző lámpa nem világított. A visszajátszásokból egyértelműen látszott, hogy a korong a kapu belsejéből vágódott ki, ám mivel a játékvezetők videót nem használhattak, nem adták meg a gólt. Palkovics Krisztián üres kapuba lőtt találatával végül 4–2-re győztünk, nagy lépést téve a feljutás felé.
A legnagyobb lépés azonban még hátra volt. No nem a horvátok elleni mérkőzés, mivel azt papírforma szerint 3–0-ra megnyertük, hanem az Ukrajna elleni találkozó, amely mindenről döntött.
Ez kísértetiesen úgy alakult, mint a magyar–japán meccs, ezúttal is elhúztunk 3–0-ra, így a hokiszerető magyar szurkolók már-már önkívületi állapotban kerültek. 44 másodperc alatt aztán ez infarktus közeli állapottá változott, ennyi kellett ugyanis az ukránoknak a 38. percben, hogy egygólosra csökkentsék hátrányukat. Idegtépő utolsó 12 perc következett ezután, ám ahelyett, hogy a kék-sárgák lőttek volna még egy gólt, ez Vas Mártonnak sikerült, így 4–2-re Magyarország győzött! Ezzel hetven év után jutottunk fel ismét világelitbe!
Bő fél év múlva hazai jégen szerepeltek a szapporói hősök, a budapesti olimpiai előselejtezőn. A háromnapos torna méltó lezárása volt ennek a nagyszerű esztendőnek, Szerbia (9–1), Horvátország (6–1) és Litvánia (5–2) legyőzése sem okozott problémát a Cortina-csapatnak, amely így kivívta a jogot a lettországi selejtezőre, ahonnan már a vancouveri olimpiára lehetett volna kijutni. ---- A lettországi olimpiai selejtezőn ízelítőt kapott a magyar válogatott abból, hogy mi vár rá két hónap múlva a világbajnokságon. A fiúk küzdöttek becsülettel, de sem a letteket (3–7), sem az olaszokat (1–4) nem sikerült megszorítaniuk. Az utolsó találkozón Ukrajna ellen többször is vezettünk, ám végül szétlövéssel 4–3-ra kikaptunk.
Az olimpiai szereplés álom maradt, de mivel erre lehetett számítani, cseppet sem szegte kedvét a magyar csapatnak.
Ekkor még tehát minden szép és jó volt, március 24-én éjfél körül azonban minden megváltozott. A néhány nappal korábban még az Alba Volán újabb bajnoki címét ünneplő Ocskay Gábor menyasszonyánál pihent, amikor rosszul lett, és a kiérkező mentősök már nem tudtak rajta segíteni.
Minden idők egyik, sokak szerint legjobb magyar jégkorongozója ment el, akiről ráadásul emberileg is csak felsőfokon lehet beszélni, így érthetően a döbbenet és a bénultság lett úrrá a válogatotton – és az egész magyar sportéleten.
Az élet viszont nem állt meg, a küszöbön volt a vb, amelyen a fiúk így Gáborért is küzdöttek, bár egyértelmű volt, hogy a bennmaradás kiharcolása nélküle még nehezebbnek ígérkezik.
A kisebb csodát aztán már majdnem az első találkozón véghez vitték a mieink, akik ellen a 4–3-ra nyerő szlovákok csak 13 másodperccel a vége előtt tudták megszerezni a győztes gólt. Kanada ellen már esélyünk sem volt, mégis a magyarokról, egészen pontosan a magyar szurkolókról beszélt szinte mindenki. Honfitársaink ugyanis a 9–0-s vereség ellenére olyan fantasztikus hangulatot teremtettek a zürichi jégcsarnokban, hogy a kanadai játékosok a meccs után kiütéses győzelmük ellenére irigyelték a mieinket – a drukkereik miatt. A Nemzetközi szövetség egyszerűen azt mondta, ilyet a világon még sehol nem látott.
A két vereség ellenére a fehéroroszok elleni, rendes játékidőben aratott győzelem a bennmaradást jelentette volna, ám hiába játszott jól a magyar csapat, 2–1 kikapott, így az alsóházban folytatta a küzdelmeket.
Itt az osztrákok, a dánok és a németek voltak az ellenfeleink, de mivel utóbbiak a 2010-es vb házigazdái (ezáltal nem eshettek ki), az osztrák és a dán csapatot is meg kellett volna előznünk a bennmaradáshoz.
Erre az esélyeink már a sógorok elleni meccsen nagyon megcsappantak, a vb leggyengébb játékát bemutatva ugyanis 6–0-ra kikaptunk. A dánok elleni 5–1-es vereséggel már biztossá vált, hogy búcsúzunk a legmagasabb osztálytól, így a németek ellen már csak a szép búcsú lehetett a cél. Ez sajnos nem jött össze (2–1-re ezt a meccset is elvesztettük), így pont nélkül tértek haza Pat Cortina fiai. Talán Kiscsicsóval sikerült volna…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik
origo.hu
Szívszorító képek, ugyanoda emelték ki az összetört motorcsónakot, ahová a Hableány került öt éve
nemzetisport.hu
Bent maradt a Budafok, alighanem megmenekült a Hali, még maradt esélye a Pécsnek – ez történt az NB II-ben
borsonline.hu
Házasság első látásra: özönlenek a gratulációk Petra és Andris bejelentése miatt
vg.hu
Lesz magyar mozdonygyár
ripost.hu
Itt a vége? Még a képeket is törölte Sebestyén Balázs felesége
vg.hu
Újabb autópálya építésével próbálkoznak meg a románok
nemzetisport.hu
Őrült hajrában dőlt el, hogy a Brest BL-főtáblás, Bölöni László csapata pedig megússza a sima kiesést
origo.hu
Kivágott ruhák, látványos dekoltázsok: érkeznek Cannes-ba a világsztár színésznők - képek
nemzetisport.hu
Mezőkövesd: a magyar válogatott játékos közös megegyezéssel távozik – NS-infó
nemzetisport.hu
A Sturm Graz tíz év után letaszította trónjáról a Salzburgot, és a BL-főtáblára ugrott
nemzetisport.hu
Vesztett állásból fordított a Kecskemét, és megszerezte a 6. helyet
nemzetisport.hu