Mario Kempes már ott volt az 1974-es NSZK-beli labdarúgó-világbajnokságon, az 1978-ban vb-győztes csapatban a kezdők közül ő és René Houseman maradt meg hírmondónak a négy évvel korábbi válogatottból. Akkoriban még a hosszú haj volt a divat – Rubén Ayalára ugye emlékszünk 1974-ből? –, az argentinoknál majd' mindenki hosszú séróval zakatolt a pályán, Kempes is. Remekül futballoztak, de keménységért sem mentek a szomszédba, ha sérelem érte őket, úgy száguldoztak, mint a pampák megvadult bikái. Ellenünk is időnként az 1978-as hazai rendezésű torna nyitó mérkőzésén, António Garrido játékvezető mégis Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort állította ki, Daniel Passarellát a pályán hagyta... Rég volt, de sajnos igaz. Mint ahogyan az is, hogy Jorge Videla tábornok rezsimjének jól jött a vb-győzelem, a középdöntőben a hat gólt kapó Peru mintha parancsszóra feküdt volna le – meglehet, tényleg parancsszóra tette...

Noha 1978-ban Kempes – no és a Sovány, azaz César Luis Menotti kapitány – szerepe nem megkérdőjelezhető, az 1986-ban aranyérmes válogatottat Diego Maradona szinte a hátán vitte a dobogó tetejére. Persze Jorge Valdano neve sosem merül feledésbe, de ki emlékszik a döntőben egy percet kapó Marcelo Trobbianira? Az isteni Diego klasszisa vitathatatlan, aki ebben kételkedik, emlékezzen csak az 1990-es olaszországi vb-re, amelyen majdnem a csúcsra vezette Carlos Bilardo a négy évvel korábbinál szerényebb képességű válogatottját is.

Nehéz összehasonlítani a 2022-es vb-aranyérmes argentin válogatottat az évtizedekkel ezelőtti csapatokkal, mégis egy részlet szembetűnő: a jelenlegi együttesre nem jellemző az egyénieskedés, a fegyelmezetlenség, Lionel Scaloni futballistái Lionel Messiért (is) játszottak. Ha lehet azt mondani, ez a legnagyobb hozzáadott érték. Ugyan Emiliano Martínez legalább olyan jó kapus, mint az 1990-es vb-ezüstérmes, tizenegyesölő Sergio Goycochea, Enzo Fernández óriási tehetség, Rodrigo De Paul pedig maga a rutin, a Messit példaképeként tisztelő csatár, Julián Álvarez a jövő embere, mégis a leginkább szembetűnő a csapategység, a közösségi szellem, ami az argentinokra eddig nemigen volt jellemző.

Noha távol áll tőlem, hogy különböző korszakok géniuszait összehasonlítsam, megkockáztatom, ez emelte Messit Maradona mellé.

Nehéz összehasonlítani a 2022-es vb-aranyérmes argentin válogatottat az évtizedekkel ezelőtti csapatokkal.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!