A világbajnokságok legdurvább halálcsoportjai

1958, 4. CSOPORT (Brazília, Anglia, Szovjetunió, Ausztria)

Presztízs, dögivel. Egy 1950-es vb-ezüstérmes, 1954-es negyeddöntős (Brazília), egy nagyhatalom, ahol akkoriban élet-halál kérdés is volt a labdarúgás (Szovjetunió), az 1950-ben lebőgő tanítómesterek (Anglia), na meg a Svájcban 4. helyen végző „sógorok" (Ausztria).

A fiatal brazil csapatot sokan féltették, ehhez képest már az első körben odacsaptak az osztrákoknak (3:0), az angolok ellen sem kaptak gólt (0:0), a szovjeteket pedig elintézte két Vavá-gól (2:0).

Az 1954-hez képest szétesett osztrákok csak az angoloktól tudtak pontot szerezni, az angol-szovjet pedig döntetlenül végződött, így a két utóbbi, azonos pontszámmal végzett válogatott playoffban döntött a továbbjutásról. Egy gól elég volt a szovjeteknek, az 1956-os olimpiai döntőben győztes gólt szerző Anatolij Iljin kiejtette az angolokat – a brazil csapat mellett a szbornaja ment tovább. A selecao aztán meg is nyerte a világbajnokságot, az első két meccset a kispadon végigücsörgő ifjú zseni, Pelé vezérletével.

1966, 3. CSOPORT (Brazília, Portugália, Magyarország, Bulgária)

Bulgáriát már a sorsolás után virtuálisan „el lehetett ásni", viszont az biztos volt, hogy sztárcsapat búcsúzik rajtuk kívül is. A portugál válogatott története első virágkorát élte, a brazilok két vb-győzelem után érkeztek, a magyar válogatott pedig rendkívül erős generációval képviseltette magát.

A selecao győzelemmel nyitott Bulgária ellen, de elvesztette Pelét, míg Baróti Lajos csapatát sarokba szorította a portugálok elleni 1:3. A következmény a magyar futballtörténelem egyik legnagyobb meccse, a válogatott szenzációs játékkal focizta le a Goodison Parkban Brazíliát (3:1), így a dél-amerikaiak készülhettek fejben a ki-ki meccsre a Bulgáriát simán legyőző luzitánok ellen.

A magyar csapat 0:1-ről fordítva viszonylag sima győzelemmel biztosította be a továbbjutást az Old Traffordon Bulgária ellen, míg a Goodisonban a portugálok a zseniálisan játszó Simoes, Eusébio duó vezérletével megmutatták a hazafelé vezető utat a braziloknak. A népharagra jellemző: a brazil szövetségi kapitány, Vicente Feola annyira rettegett, hogy inkább Angliában maradt még egy hónapig.

A portugálok végül a bronzérmet szerezték meg, a magyar válogatott a negyeddöntőben elvesztette a szovjetek elleni csatát.

 1978, 1. CSOPORT (Argentína, Olaszország, Franciaország, Magyarország)

Alighanem senki nem örült a sorsolásnak: a házigazda argentin csapat mellé Olaszország, Franciaország és Magyarország került. Az első körben a franciák hiába vezettek már az 1. percben a squadra azzurra ellen, kikaptak, míg a magyar válogatott szenzációsan kezdte 71 ezer őrjöngő argentin előtt a hazaiak elleni meccsét.

Csapó Károly a meccs elején betalált, és bár Leopoldo Luque egyenlített, a görcsös argentinoknak még az is a pakliban volt, hogy kikapnak. Ekkor lépett színre Antonio Garrido játékvezető Portugáliából, aki leküldte Törőcsiket és Nyilasit, a két piros lap között meg Bertoni megszerezte az albicéleste győztes gólját.

A két sztárjától megfosztott magyar csapat simán kikapott az olaszoktól, az argentinok kiszenvedték a két pontot a franciák ellen, így az utolsó forduló meccsei már tét nélküliek voltak. A későbbi világbajnok Argentína kikapott az olaszoktól, a mieink meg Franciaország ellen maradtak alul, így pont nélkül jöttek haza. A továbbjutók közül Argentína meg sem állt a vb-aranyéremig, az olaszok a negyedik helyen végeztek.

2002, F-CSOPORT (Anglia, Argentína, Svédország, Nigéria)

Két kemény európai gárda (Anglia, Svédország), a mindig esélyes argentinok és a keret alapján életveszélyes nigériaiak alkották a kvartettet. Június 2-án az argentinok Gabriel Batistuta góljával begyűjtötték a pontokat Nigéria ellen, és mivel a háromoroszlánok meg a háromkoronások ikszeltek, egész jól álltak.

Egész addig, míg Henke Larsson két góljával a svédek meg nem verték Nigériát (a meccs legszebb jelenete így is Julius Aghahowa tornászokat megszégyenítő gólöröme volt), ők meg ki nem kaptak Angliától - David Beckham tizenegyesgóllal vett elégtételt 1998-as kiállításáért. Az angolok Nigéria ellen megelégedtek egy ponttal, Argentínának meg mindenképpen meg kellett volna verni a svédeket. Nem jött össze: Anders Svensson remek szabadrúgásgóljára Hernán Crespo csak a hajrában tudott válaszolni, a gauchók megvehették hazafelé a repülőjegyet. A svédek a nyolcad-, az angolok a negyeddöntőben estek ki.

2006, C-CSOPORT (Hollandia, Argentína, Szerbia és Montenegró, Elefántcsontpart)

Ismét egy csoport az argentinokkal, akiknek kifejezett hajlamuk van a belehúzásra vb-ken. Hogy mást ne mondjunk, ebből az összeállításból kimaradt az 1990-es csoportjuk, pedig az se volt épp leányálom Romániával, Kamerunnal és a Szovjetunióval...

Ami azt illeti, itt az albicélestének sok gondja nem volt: az argentinok előbb elintézték Elefántcsontpartot, majd 6–0-ra felmosták a pályát a szerbekkel, „mellesleg" az egyik gólt a világbajnokságok történetének talán legszebb csapatmunkája előzte meg. A hollandok legyőzték a szerbeket és az elefántcsontpartiakat is, így két forduló után megvoltak a továbbjutók.

Az utolsó körben az argentin-holland meccs gól nélküli döntetlenje a dél-amerikaiak elsőségét jelentette, Szerbia és Montenegró pedig pont nélkül tért haza, mert kikapott a története első vb-pontjait megszerző Elefántcsontparttól (2–3).