GENKBE KÉSZÜL a Ferencváros – tanulságos volt a belga klub korábbi magyar játékosait megkérdezni, milyen összecsapásra számítanak, és milyen emlékeik vannak a négyszeres bajnoknál eltöltött időszakról. Nem meglepő, hogy az eredményeket is tekintve mindenki szeretettel gondol vissza: a KRC négyszer volt Belgium bajnoka, és Brockhauser István (1999, 2002), Horváth Ferenc (1999) és Tőzsér Dániel (2011) is átélhette az aranyérem megszerzését. Az is árulkodó, amit a korábbi kapus megemlített: huszonegy éve már, hogy eljött a klubtól (jelenleg a Fehérvár FC NB III-ban szereplő csapatánál dolgozik), mégis azt érzi, azt érezheti, hogy nem feledkeztek meg róla. A csütörtöki mérkőzésre is vendégül látják, az utazással, a szállással nyilván nem kell bajlódnia. A klub kérésére a szurkolókkal kell majd közös fotóra odaállnia, aláírásokat osztogatnia, mire a korábbi kapus nevetve jegyezte meg: ugyan ki emlékszik már rá?! Ha most harmincéves egy Genk-rajongó, még tíz sem volt, amikor ő ott védett – persze minden elé tett papírcetlit örömmel dedikál.
| A Genk várja a Fradit: magyar légiósok, lokálpatrióták, tehetségek |
Az elmúlt években sokszor irigykedtünk a külföldi klubokra, hogy odafigyelnek régi játékosaikra, de tapasztalható változás e tekintetben nálunk is: a megújult stadionokban mintha a kultúra is megváltozott volna. A Groupama Arénában mindig ott látni a régi Fradi-sztárokat, jó helyről és persze együtt szurkolnak a maiaknak. Az Újpest volt bajnokai a Szusza-stadion főlelátóján élhetik át ugyenezt, Diósgyőrben is szívesen látják a klub korábbi hőseit, és külön cikkben méltattuk a Puskás Aréna speciális szegletét: a Legendák szektorát. A nemzeti válogatottban valaha pályára lépők találkozhatnak ott a selejtező mérkőzések előtt, közösen vacsoráznak, egy hideg sört, néhány jó fröccsöt is meg lehet inni, mielőtt együtt szurkolnának a maiak sikeréért: az együtt töltött idő, a nosztalgiázás, a jókedv ilyenkor garantálható. S nem egy korábbi futballista mondta, a reflektorfényből kikerülve lelkileg nagyon sokat jelent a válogatott meccseire felajánlott két belépő: hogy még fontosak, hogy nem felejtették el őket.
A stadionokat átépíteni, újakat felhúzni grandiózus vállalkozás, a gondolkodást „átállítani” tán még nehezebb, ezért jó érzés azt tapasztalni, hogy egyre több helyen figyelnek a régi nagyokra. Megérdemlik.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
Lefelé a lejtőn – Malonyai Péter jegyzete
Mire várnak? – Thury Gábor jegyzete
Ki marad a végén? – Borbola Bence jegyzete
Elveszett a szellemiség – Thury Gábor jegyzete
De miért éppen Felcsút? – Kun Zoltán jegyzete
Csank örök – Bobory Balázs jegyzete
Az el Clásico csodája – Galambos Dániel jegyzete