Roberto Carlos: Dzsudzsák bal lába jobb, mint az enyém!

Vágólapra másolva!

2012.07.27. 10:25

Címkék

Aligha akad sportkedvelő, aki valaha hallotta volna azt a kifejezést, hogy „az a piszok Roberto Carlos”. A világsztár Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjúja előtt nem lehettünk teljesen biztosak benne, hogy a brazil élete harmincezredik kérdezz-felelekjekor is a mosolygós arcát mutatja. Azt mutatta! Következzék egy valóban szeretni való brazil világbajnok portréja.

– Hiányzik?
– A labda vagy az el Clásico?

– Mindkettő.
– Borzasztóan. Imádtam a Real–Barca meccseket, persze mi éltessen egy futballistát, ha nem egy ilyen ősi rivalizálás. A legjobban azt élveztem, hogy mindig nyerni kellett, ez a legjobbat képes kihozni az emberből. A labda viszont megmaradt, rendre részt veszek az Anzsi edzésein, bár a tétre menő összecsapásokról immár sajnálattal le kell mondanom.

– Pedig közel a negyvenhez is ugyanolyan strammnak tűnik, mint fénykorában, bármelyik elitbajnokságban el tudnánk képzelni.

– Ez hízelgő, de ennek a fejezetnek vége az életemben. A tréningeken azért elengedem még a balost.

– Kié a jobb, Roberto Carlosé vagy Dzsudzsák Balázsé?
– Ó, a Balázs! Az egyik legjobb barátom a futballból. Az övé a jobb, ki másé?

– Oké, hülye kérdés volt, hiszen mi mást mondhatna Budapest szívében. Hiányzik is önnek a magyar szélső?
– Nekem személy szerint igen, tényleg nagyon jóban voltunk, úgyhogy egy baráttal kevesebb van körülöttem. De ha Balázs boldog a Dinamo Moszkvában, akkor nincs mit sajnálnia.

– Nem mintha az orosz futball gyenge volna, de Dzsudzsák Balázsnak miben kellene fejlődnie ahhoz, hogy Európa topligáinak egyikében szerepeljen?
– Játszott Hollandiában élcsapatban, az azért szintén nem semmiség.

– Tudja, mi már csak ilyen telhetetlenek vagyunk.
– Rendben, bár különleges recepttel nem szolgálhatok. Ha koncentráltan, kiegyensúlyozottan futballozik a Dinamóban, és a válogatottban is kiválót nyújt, felhívhatja magára a figyelmet.

– Ugyanerre készül ugyebár az Anzsi. Nem csupán utópia egy európai hírű klub felépítése?
– Nem bizony. A munkát nemrégiben kezdtük, de a jelek – miénk a világklasszis center és a világ egyik legnagyszerűbb edzője – arról árulkodnak, megalapozottan gondoljuk, hogy domináns szerepünk lehet a nemzetközi porondon.

HOGY ROBERTO CARLOS MIT ÉREZ A BARCELONA IRÁNT, MITŐL VAN HALÁLFÉLELME, HOGY MIÉRT NEM IGAZOLT AZ ANZSIHOZ NEYMAR ÉS GANSO, VALAMINT HOGY MESSIT VAGY C. RONALDÓT TARTJA JOBBNAK, MEGTUDHATJA A PÉNTEKI NEMZETI SPORTBAN.

NYILATKOZATOK A HONVÉD–ANZSI MECCS UTÁN
A Bp. Honvéd az idegenbeli 1–0-s vereség után hazai pályán 4–0-ra kapott ki az Anzsi Mahacskalától, így búcsúzott az európai kupaküzdelmektől. Az alábbiakban elolvashatják, hogy a két edző, valamint a magyar csapat kapusa, Kemenes Szabolcs miként értékeli a visszavágót. „Láthattuk, mekkora különbség van a két együttes között. Lehet jól játszani fél óráig, de amikor egy az egy elleni játékra került sor, bizony alulmaradtunk. Miután kiállították Vernes Richárdot, igazából vége is lett a mérkőzésnek. Ha a második vagy a harmadik gólt vesszük górcső alá, láthatjuk, melyik csapat milyen játékosokból áll, technikailag micsoda különbség van a futballisták között” – mondta Marco Rossi, a Honvéd vezetőedzője a mérkőzés után. „Az első perctől fogva az volt a célunk, hogy mielőbb betaláljunk, tudtuk, az megtörheti a hazai együttest. A különbség a két összecsapás között leginkább abban mutatkozott meg, hogy ezúttal sokkal elszántabbak voltunk, és jobban is használtuk ki a lehetőségeinket, a Honvéd ellenben elrontotta a nagy helyzeteit. Keményen dolgoztunk a középpályán, a két csatárunk is jól játszott, azt nyújtotta tehát a csapat, amit vártam” – értékelt Guus Hiddink, az Anzsi vezetőedzője a sajtótájékoztatón. „Az első mérkőzés után többen is bizakodóak voltunk, elhittük, hogy van keresnivalónk. Ma azonban az Anzsi megmutatta az igazi arcát, és azt kell mondanom, hogy nagyon messze vagyunk Európától” – mondta önkritikusan Kemenes Szabolcs. „Mélyebb elemzésbe most nem bocsátkoznék, de az látszott, hogy akkor kerülnek helyzetbe, amikor akarnak, gólt is majdhogynem akkor szereztek, amikor akartak. Az öltözőben is azt mondtam a srácoknak: arra lennék kíváncsi, ha nálunk is nyolcéves kortól megkapnák a játékosok ugyanazokat a lehetőségeket, ugyanazt a képzést, amit a túloldalon, akkor mi lenne az eredmény. De ez ugye fikció” – nyilatkozta Kemenes, hozzátéve: nem azzal foglalkoztak, adott pillanatban mennyi gól kell a továbbjutáshoz, hanem mindig a következő játékhelyzetre figyeltek, de jobb volt az ellenfél.