Kis Károly: Bánt a búcsú, de az összkép igenis szép

– Látom a szemén, keveset aludt.
– Nem vittem túlzásba, az biztos – felelte Kis Károly a Nemzeti Sportnak. – Jobbára csak forgolódtam, de legalább végigpörgettem magamban, honnan hová jutottunk. Nagy utat tettünk meg, sajnálom, hogy a végére értünk. Csalódott mégsem lehetek, mert már azzal sokakat megleptünk, hogy az előző bajnokságban másodikként zárva kiharcoltuk a nemzetközi kuparészvétel jogát, aztán tessék, most meg amiatt szomorkodunk, hogy a Hearts ellen kiestünk.

– Ezek szerint mégis csalódott.
– Mutasson nekem egy edzőt, aki boldog a vereség után... Természetesen bánt a búcsú, de az összkép igenis szép. Három kört mentünk az Európa-liga kvalifikációs szakaszában, az elsőben, az UE Santa Colomával szemben mi voltunk a favoritok, ám a második és a harmadik fordulóban már nálunk jóval magasabban jegyzett csapatokkal találkoztunk. A Tromsö legyőzése óriási bravúr volt, és büszkék lehetünk arra is, hogy a Hearts elleni visszavágóra is a továbbjutás reményével készültünk. Több is volt ez reménynél: hittünk benne, hogy sikerülhet.

– Miért nem jött össze?
– Mert a Hearts jobb volt. El kell ismernem, megérdemelten lépett a következő körbe. A párharc két meccsét csak azért választom külön, mert az elsőn mindenki láthatta, hogy egy – fogalmazzunk így – fura tizenegyes miatt nem tudtunk előnyt szerezni, és ez sok mindent meghatározott. Ezt nem mentségként hozom fel, csupán tényként. Ami a második felvonást illeti, annak legfőbb tanulsága, hogy ezen a szinten minden lehetőséget ki kell használni. Várható volt, hogy nem lesznek percenként helyzeteink, ezért is kellett volna jobban koncentrálnunk az ellenfél kapuja előtt. Egyébként bármennyire is furcsa, a Hearts otthonában több helyzetet dolgoztunk ki, mint a Tromsö elleni idegenbeli mérkőzésen, de a meccs fordulópontjaiból egyszer sem jöttünk ki jól. Ha... Á, hagyjuk is, hiszen a futballban nem játszik a „ha" és a „volna"...

– Ha azt állítom, eddigi karrierje legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy idáig vezette a Paksot, rábólint?
– Igen. Az előző idényben elért bajnoki ezüstérem és a Ligakupa-győzelem is csodálatos emlék, de az, hogy nemzetközi szinten is letettem, bocsánat, letettünk valamit az asztalra, hatalmas örömmel tölt el. Még a csütörtöki vereség után is szép számmal fogadtam a biztató üzeneteket, ezek is csak arra ösztökélnek, hogy ugyanígy, vagy ha lehet, még jobban dolgozzak tovább. Hiába, még az én koromban is érdemes tanulni.

– Egyik játékosa kijelentette: mostantól a bajnoki cím megszerzése a cél!
– Megértem, ha így gondolkodik, végtére is célok nélkül nem érdemes futballozni.

– Vagyis ráhajtanak az elsőségre?

A KÉRDÉSRE ADOTT VÁLASZT, ÉS AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGÉT A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!