Ma kezdődne az olimpia Tokióban – körbejárjuk, az érintettek hogyan élik meg a halasztást

Nézők előtt zajlott a hazai labdarúgó-bajnokság hajrája, s egyre több sportágban rendeznek versenyeket – Magyarországon, a magyar sportéletben már alig érezzük a járvány hatását. Eközben viszont Európa a vírus a második hullámától retteg, a világ túlnyomó részén pedig az elsőn sem tudtak úrrá lenni. Márpedig az olimpia nem egy zártkörű klub rendezvénye, hanem az egész világ közös játéka. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) 206 tagállama van, ezekből 11 ezer sportolót és több ezer sportvezetőt, kísérőt, hivatalos személyzethez tartozót és szurkolót várnak Japánba, csak hát a szigetországban február óta rendkívül szigorúak a beutazási feltételek, 129 ország egyenesen tiltólistán szerepel...

Az ötkarikás felkészülés, a kvalifikáció nehézségein, a sportolók egészségének szavatolásán felül Japánra és a NOB-ra irdatlan súlyú jogi munka várt a járvány eszkalálódása miatt. Mivel sem a rendező ország, illetve város, sem a NOB nem negligálhatta az akár valós, akár eltúlzott, de az emberek tudatába beférkőzött veszélyérzetet, a NOB március 24-én nem dönthetett másként, mint hogy elhalasztotta az olimpiát. Illetve dönthetett volna másként: törölhette is volna, de ennek az ódiumát természetesen nem akarta magára vállalni.

Azóta négy hónap telt el – és semmivel sem vagyunk okosabbak. Az elmúlt két hét hírei alapján leszámolhatunk az illúzióval, miszerint a veszély magától elmúlik. Továbbra is égető a kérdés: mi lesz veled, sport, mi lesz veled, olimpia? Biztos, hogy 2021-ben, netán még később jobbak lesznek a feltételek, mint amilyenek lennének (lettek volna) 2020-ban?

Százszázalékos biztonságot képtelenség szavatolni. Egyetlen esetben lehetne: ha rendelkezésre állna az immunitást biztosító védőoltás. Ám a vakcina egyelőre csupán kutatási, jobb esetben tesztelési fázisban tart, valószínűleg hosszú évek kérdése, mire földünk minden országában elérhető, használható lesz. A védőoltás hiányában maradnak a korlátozó, biztonsági, szociális intézkedések. És bizony továbbra is ott lebeg a játékok felett az újabb halasztás, sőt, a törlés réme is. Azok után, hogy a NOB törölte – bár hivatalosan csupán elhalasztotta 2026-ra – a 2022-es ifjúsági olimpiát, ez sajnos nem riogatás, hanem valós veszély.

„A NOB-nak könnyebb lett volna a játékokat vis maiorra hivatkozva törölnie, hiszen akkor megkaptuk volna a biztosítási összeget. De mi azért dolgozunk a NOB-ban, hogy megszervezzük, nem pedig azért, hogy töröljük az olimpiát” – nyilatkozta Thomas Bach, a NOB elnöke az Inside the Games portálnak.

Egyelőre a NOB júniusi bejelentéséből indulhatunk ki, miszerint a szervezet az eddigieknél egyszerűbb olimpiára készül 2021-ben – a világjárvány elleni védekezés, illetve a gazdaságilag nehéz időszakban fontos pénzügyi stabilitás megtartása érdekében persze. Ugyanez határozza meg a japán kommunikációt is. Az olimpiai ügyekért felelős miniszter, Hasimoto Szeiko szintén arról beszélt, hogy grandiózus olimpiát aligha rendezhetnek.

A szervezőket az is óvatosságra inti, hogy a japán lakosság sem egységes az olimpia ügyében. Egy néhány napja nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint a szigetország lakosságának háromnegyede ellenzi a játékok megrendezését 2021-ben, amennyiben addig nincs vakcina.

Nyilván korlátozzák a szurkolók számát – zárt kapus olimpiával is számolhatunk –, s valószínűleg a sportolókét is. Megválaszolhatatlan továbbá, hogy különösen a magasan fertőzött, jelenleg tiltólistán lévő országokból miként engedik be Japánba őket. Egyfajta – egyelőre jogi – zöld folyosó kialakításáról hallani, ám hogy ez párosul-e kötelező karanténnal is, még a jövő zenéje. A labdarúgó Bajnokok Ligája augusztusi végjátéka és az NBA Orlandóra szorítkozó folytatása szolgálhat példával, hogyan is valósulhat meg a „buborékolimpia”. Türelemre, megértésre, korlátozásra és önkorlátozásra kell felkészülnünk: ahogy a NOB szóhasználatában már találkoztunk vele: Japán a szolidaritás olimpiáját rendezheti meg.

A távolabbi jövőt érdemes fürkészni. A koronavírus, a járvány természetét, a valós veszély nagyságát, könnyen lehet, hónapok, sőt akár évek múltán sem ismerjük – a reakciókét annál pontosabban. Az emberiség egyelőre nincs felkészülve arra, hogy együtt éljen a vírussal, inkább hajlandó engedni a megszokott életminőségéből, akár az olimpiáról is lemondani, csakhogy biztonságban higgye magát. A sportvilágnak, élén a NOB-bal, választ kell adnia arra, vállalja-e – a számokkal nehezen kifejezhető – kockázatot, vagy inkább bezárja a boltot.

Tehát a buborékban rendezendő viadalok is csak eseti megoldást jelenthetnek – hosszú távon, fenntarthatóan sportéletet, főleg nemzetközi sportéletet így nem lehet szervezni.