Itt van Amerika
SZABÓ GÁBOR 2020.11.17 15:08 Frissítve: 2020.11.17 15:08

Gömbös Gyula lovával ugratott fel az olimpiai dobogóra

A magyar lovassport máig egyetlen olimpiai érmét Gömbös Gyula miniszterelnök lovával szerezte meg Platthy József. A Sellőre tekintettel sarkantyút nem használó százados a Szálasi-puccs napján tűzharcot vívott a nyilasokkal.

Az 1936 szeptemberi bécsi versenyeken Platthy három elsőséget szerzett, de már Sellő nélkül – a szürke kancával, Grófnéval az első napon nyert

Egyéni sport, de kettőn áll a vásár, egyik a másik nélkül nem érvényesülhet. Céljukat csakis összhangban érhetik el, tökéletes harmóniában nagy babérokra törhetnek ők ketten – a ló és a lovas. A nyeregben ideális esetben az a személy ül, aki mindenki másnál hatékonyabban használja ki a ló teljesítőképességét, mint az 1900. december 17-én Karancskeszin született nagypalugyai és túróczvidéki Platthy József, a magyar lovassport mindmáig egyetlen olimpiai éremszerzője.

Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Ludovika Akadémián a lovaskülönítmény parancsnoka, Perczel Olivér „kitűnően idomított, puhán, elengedetten, rugalmasan mozgó lovait” gyakran lovagolhatta, első nyilvános fellépésén, az 1922. augusztus 20-i avatási ünnepségen női nyeregben, mint női lovas, szőrén pedig mint csikós ugratott. Két esztendő múltán első nemzetközi viadalán mutatkozott be Luzernben, 1928-ban került az úgynevezett „pótló idomító keretbe” (PIK), amely fedőneve volt a trianoni békediktátum okozta sokk után feltámasztott, a budapesti Ferenc József laktanyában folytatott lovaglótanár-képzésnek.

Megannyi versenydíját és olimpiai bronzérmét
a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum őrzi

A képzés az újonnan létrehozott örkényi Magyar Királyi Lovagló- és Hajtótanári Iskolába költözött 1930-ban, a következő esztendőben került ide Sellő, a telivér kanca, amely 1926 májusában született Tolna megyében, a sütvényi ménes futóistállójában – ám ekkor már Gömbös Gyula hadügyminiszter (1932–1936-ig miniszterelnök) tulajdonában volt. Rövid ideig Platthy foglalkozott a heves vérmérsékletű, ideges, az ugrókészségét gyorsan kimutató jószággal, majd az év közepén Reznek Jenőhöz került, aki évekig lovagolta nagy türelemmel. Sellő 1935 júniusában – Kalandorral társulva – megnyerte a bécsi versenyt a kétlovas számban Bodó Imre századossal a nyergében, aztán Reznek betegsége miatt négy esztendő után „visszaszállt” Platthyra, aki nagy hasznát vette a Josipovich Zsigmondtól a lovaglótanári intézetben tanultakat: a nyugalmazott ezredes  „az elengedettségből jövő átengedettség elérésének mesteri tanítója volt”.

Bizony, Sellő habitusa nem változott, ráadásul idegesítette Platthy csizmaérintése: „Úgy viselkedett, mintha vesebajos lenne, a későbbiekben (...) tűrte a csizmasegítségeket, és arra reagált. (...) Sarkantyúhasználatra gondolni sem lehetett” – írta Platthy, aki utolsó sportolóként versenyzett a berlini olimpián. A lovasszámok, ezen belül is a vadászugratás volt a befejező program, augusztus 16-án 18 ország 54 versenyzője ment végig (vagy bukott el) az 1050 méter hosszú, 13 akadállyal (ebből egy kettes és három hármas) tarkított, összesen húsz ugrást megkövetelő pályán, a szintidőt 160 másodpercben állapították meg.

Huszárszázadosként, fején a berlini babérkoszorúval
(Forrás: Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár)

A versenyt alaposan elnyújtotta, hogy kettős, illetve hármas holtverseny miatt az arany- és a bronzéremről is összevetés döntött, eszerint rövidített, egyúttal már csak hat, de nehezített akadályt felvonultató pályát kellett teljesíteni. Miután az aranyat megnyerte a német Kurt Hasse, volt, aki azt hitte, itt a vége: „A tüzérek talán nem kaptak értesítést, ágyúzni kezdenek az olimpiász befejezésének tiszteletére, akkor, amikor még messze vagyunk az olimpiász befejezésétől. Kezdődik a versenyfutás a nemzetek díjának harmadik helyéért.”     

Platty már félhomályban lovagolt, miközben a záróünnepélyre összegyűlő százezer néző figyelte a történéseket. Sikerült hibátlanul, nem mellékesen gyorsan letudnia a feladatot, így megelőzte két vetélytársát, a belga Georges van der Meerscht és az amerikai Carl Raguse-t. A szakmát és a szaksajtót egyaránt lenyűgözte produkciójával, amelyet igen szellemesen jellemeztek a híres lószakértő (hippológus), a német Gustav Rau szavai: „Rittmeister von Platthy macht das Pferd zum Gummiball...” – vagyis gumilabává változtatta a lovat. Egy német szaklap szerint „egész Európában nincs még egy lovas, aki a gyors lovaglásokban úgy tudná uralni lovát, mint Platthy százados”.     

A mezőny egy része Aachenbe, a nagy hírű többnapos viadal helyszínére költözött át, ahol újdonsült olimpiai bronzérmesünk hatodik helyet szerzett. A Honvéd Lovas Olimpiai Bizottság szeptember végén ünnepi vacsorát rendezett a magyar lovas olimpikonok tiszteletére a Szent Gellért szállóban, itt kapta meg Platthy Gömbös miniszterelnök nagy ezüstserlegét, annak emlékére, hogy az ő lovával, Sellővel hajtotta végre a bravúrt. Gömbös ekkor már Münchenben kezeltette magát, és alig egy hét múlva elhunyt, Platthy pedig Sellő nélkül folytatta pályafutását, mert – állítólag 17 ezer pengőért – eladták alóla (részletek keretes írásunkban).

A Salzburgban, Aachenben és Bécsben aratott kisebb-nagyobb győzelmei (az Aacheni Nagydíjat viszont sosem nyerte el magyar díjugrató) mellett hazai uralkodása igazolta klasszisát, 1934 és 1941 között sorozatban nyolcszor maradt veretlen a bajnokságon – 1942-ben már nem vehetett részt rajta, mert a keleti frontra vezényelték, 1943-ig ukrán területen teljesített szolgálatot. Horthy Miklós kiugrási kísérlete, tehát a Szálasi-puccs napján, 1944. október 15-én felfegyverzett pótalakulata élén tűzharcba bocsátkozott a nyilasokkal az akkor már egy éve alezredes Platthy. Osztrák területen esett angol hadifogságba 1945 májusában, 1946 szeptemberében térhetett haza. Nyugállományba sorolták, de alezredesi rangjától sohasem fosztották meg az agglegényéletet 53 évesen feladó lovast, aki fájdalmasan szép szavakkal nézett vissza a múltba 1981 januárjában: „Sokszor ünnepeltek, amikor boldogtalan voltam és sokszor sajnáltak, amikor boldog voltam. Olyan volt az életem, mint a század. Örültem gyermekszületésnek, lovagoltam aranyló búzatáblák között, láttam meghalni embereket, hallottam nagyon sokat beszélni a békéről, és átéltem két világháborút. Emberek sokszor becsaptak, de lóban még nem csalódtam.”     

Nagy örömére az 1950-es évek elején visszatérhetett az övéihez, és gyakorlatilag haláláig, kilencvenéves koráig szolgálta a magyar lovassportot – el- és átengedetten.

A REJTÉLYES HOLLAND, SELLŐ MÉLTATLAN HALÁLA

A bronzérmes kanca olimpia utáni sorsáról kizárólag Platthy József „Sellő – Olimpia – 1936 – Berlin” című kéziratára támaszkodva írnak a könyvek és cikkek szerzői, vagyis Sellőt egy holland úrlovas, bizonyos D. Pasman vásárolta meg Gömbös Gyula miniszterelnöktől, és 1945 júliusában a Karintia északkeleti részén fekvő Hüttenberg futballpályáján földelték el, miután belepusztult a koplalásba az akkor már 19 éves ló. Ezt Platthy az őt 1972-ben felhívó Jankovich Ferenc volt tüzértiszttől tudta meg, aki csak hallotta a szomorú (vég)történetet. „1982-ben egy alkalmazott is ugyanezt mondta, és személyesen látta is, amikor az elföldelést végző kanizsai tüzérek mondták: Platthy lova volt, az olimpia III. helyezettje, Sellő” – vetette még papírra a lovaslegenda, aki úgy emlékezett, berlini társa 1937-ben megnyerte Aachenben az egyik díjugratószámot, a Preis vom Schloss Rahét, de többet nem tudott róla.

Érdemes kicsit jobban megvizsgálni, vajon mikor adott túl a lovon a miniszterelnök, illetve ki ez a D. Pasman. Nos, Sellő neve 1936 szeptemberétől tűnt el a hazai lapokból, a hosszú ideje súlyos vesegondokkal küzdő, halálos beteg Gömbös pedig október 6-án, müncheni kezelése alatt elhunyt. Az augusztus végi aacheni verseny után hazatérő kancán tehát vagy szeptemberben, vagy csak a miniszterelnök halála után adhattak túl (az sem kizárható, hogy már Aachenben gazdát cserélt). Furcsa módon egyetlen sajtótermék sem említi meg az ügyletet.

Kutatásunk során rábukkantunk Sellő Platthy által emlegetett, immár holland „színekben” elért sikerére, de nem 1937-ben, hanem 1938-ban győzött az egyik középkategóriás versenyszámban, amelynek első két helyét hollandok szerezték meg. „Az egyik holland lovas Sellőt lovagolta, néhai Gömbös Gyula miniszterelnök olimpiai helyezett lovát” – írta a Nemzeti Sport, nem megnevezve a nyeregben ülőt. Nem tudjuk, vajon új, milliomos tulajdonosával nyert-e, de bizonyosan Dirk Hendrik Pasman a rejtélyes vevő, akinek édesapja három fiával exportvágóhidat és -gyárat alapított 1916-ban, ezzel szülővárosuk, Steenwijk legnagyobb munkaadóivá nőtték ki magukat 300 alkalmazottal, napi 1000 sertés feldolgozásával. (1938-ban egy rotterdami cég vette át a vállalatot, és a steenwijki gyárakat bezárták.) Pasman egyébként nemcsak egyszerűen úr-, azaz hobbilovas volt, hanem Hollandia első díjugratóbajnoka: 1937-ben első lett Saint George-dzsal, majd 1940-ben ismételt. Nem valószínű, hogy a Gömböshöz kerülése előtt még Sablonnak hívott kanca újabb névváltozáson esett át, a Saint George név legalábbis nem illik egy hölgyhöz. Halálának körülményei pedig nem voltak méltók hozzá.

2020.12.02 21:43:16

Egyéb egyéni HOLMÁR ZOLTÁN

Napjaink öttusázói és tízpróbázói is megirigyelhetnék a sokoldalú nemesember teljesítményét.

2020.11.30 07:04:44

Egyéb egyéni BOBORY BALÁZS

„A fináléban ő egyenlített a bolgárok ellen, volt két gólpassza is, sokat tett a 4–1-es sikerért.”

2020.11.30 15:21:35

Egyéb egyéni SZABÓ GÁBOR

A százötven éve született Tatich Péterről nem született összefoglaló írás – eddig…

2020.11.29 23:13:55

Egyéb egyéni MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Nem tud(hat)juk, van-e a klasszisokban félelem. Általánosítani nem lehet, de biztos akad jó néhány olimpikon, akinek nem feltétlenül elég, hogy a szervezetek, hatóságok derűlátók, megesett már az emberiség történelme során, hogy a »hivatal« tévedett.

2020.11.25 13:03:43

Egyéb egyéni L. PAP ISTVÁN

Pénteken lenne 80 esztendős Bruce Lee, aki még 33. születésnapja előtt elhunyt 1973 júliusában.