Vitorlázás: 75 éves a Detre ikerpár

Hosszú-hosszú évtizedekig a magyar vitorlássport egyetlen olimpiai érmesei voltak. Az 1980-as moszkvai olimpián állhattak fel a dobogó harmadik fokára, amelyről a lapunk a következőképpen számolt be:

„A Detre ikrek, Szabolcs és Zsolt hosszú éveken keresztül talán a legtudatosabban készülő magyar kettős volt. 1969-ben ismerkedtek meg és kötöttek házasságot a sportággal, 1973-tól a Bp. Spartacus versenyzői. Mindketten épület-gépészmérnök diplomával rendelkeznek. Egy évtized alatt összegyűjtött tapasztalatuk azonban sokáig nem érvényesülhetett, mert felszerelésük még hazai szinten is elég szegényes volt. Tavaly kaptak új hajót, ám ezzel sem volt sok szerencséjük: az egyik szállítás alkalmával beszakadt az orra. Hogy a két testvér mennyire sajnálta a hajót és mennyire szeretett volna már igazán jó eredményt elérni, bizonyítja, hogy csaknem sírva fakadtak, amikor értesültek a történtekről.

Itthon a Litkey fivérekkel vívtak hosszú ideig nagy küzdelmet az olimpiai kiküldetésért. A két testvérpár azonos tudása megnehezítette a szakvezetők dolgát, de Detréék szorgalma, kitartása, magánéletet feláldozó sportszeretete az ő oldalukra billentette a mérleg nyelvét.

Azt már a nyári játékok előtt is tudtuk, hogy gyenge szélben a világ legjobbjaival is felveszik a versenyt, hiszen 1979-ben a Kieler Wochén, a világ legerősebb regattáján a negyedik helyet szerezték meg. Az olimpiai küzdelmek jól kezdődtek, az első futamban a legjobb eredményt érték el. Csak egyetlen napon nem fogadta kegyeibe őket az időjárás, az ötödik futamban, a nagyobb erejű szélben csak a 11. helyet tudták megszerezni. Ám a befejezés ugyanolyan szép volt, mint a kezdés, futamgyőztesként búcsúztak Tallinntól.

Bronzérmük a vitorlássport első olimpiai érme.”

A Detre ikrek ma 75 évesek. Azóta – Berecz Zsombor tavalyi tokiói ezüstjének köszönhetően – nem a sportág egyetlen magyar olimpiai érmesei, a vitorlázástól azonban máig nem szakadtak el, s már nem is igen fognak. „A vejemmel nagyon sokat vitorlázunk a Balatonon, van egy szép nagy vitorlása, a Lillafüred, azzal szoktunk a Kékszalagon indulni, nekünk pedig van egy Asso99 típusú hajónk, ami tulajdonságaiban nagyon hasonlít a repülő hollandira, amivel az olimpián dobogósok voltunk, csak éppen egy tonnával nehezebb és nem ketten vagyunk rajta, hanem hatan – mondta Detre Szabolcs. – Nagyon jó a hazai mezőny, kemény versenyeket vívunk Majthényiékkal, Litkeyékkel, és a korosztályunknak is jobban megfelel.”

A vitorlázás örök szerelmük, úgy gondolják, nem is lehet belőle kiöregedni, mert nem „tüdőre megy”, nem arra, hogy ki miként tud futni, ellenben az évek alatt csak gyűlik, gyűlik az aranyat érő rutin.

„A vitorlázást gyönyörűen tudjuk csinálni, amíg nem jön be egy derékfájás vagy térdfájás, de szerencsére mindketten jól vagyunk, bármikor van esélyünk még a fiatalokkal szemben is, akik nagy örömünkre egyre többen csatlakoznak a hajóosztályhoz – folytatta Detre Szabolcs. – A folyamatos változások miatt egyre többen maradnak le az olimpiáról, nem is értem, miért kell ennyit változtatni – így elvesznek a tradíciók. Olyan, mintha a százméteres síkfutók egyszer csak elkezdenének kilencvennyolc métert futni.”

Annak idején az volt az erősségük, hogy szavak nélkül is értették egymást, de persze a viták azért így is gyakoriak voltak.

„Ismertünk olyan külföldi ikerpárt, amelynek tagjai összeverekedtek a hajóban, az egyik bevágta a vízbe a másikat, az edzőnek kellett összeszedni. Mi ilyesmit sohasem tettünk, de testvérként nyilván többet engedtünk meg magunknak egymással szemben, mint más párosok. Verseny közben őrületes a feszültség, főleg, ha az ember hibázik, de azt mondják, a vihar tisztítja a levegőt, úgyhogy kellenek a viták, mert amint kiadjuk magunkból a mérget, rögtön jobban tudunk menni” – mosolygott Detre, aki szerint nem kellene már egészen fiatalon, négy-öt évesen versenyezni hagyni a gyerekeket. A mozgáskultúrát, az izomfejlesztést más sportágak garantálják, így jó az atlétika, vagy akár a labdarúgás, mellette pedig nyáron a vitorlázás, amelyhez elengedhetetlen a rutin. Fontos, hogy a gyerekek ne égjenek ki 16 éves korukra, s ne hagyják abba akkor, amikor már megvan a versenyzéshez szükséges tapasztalatuk. Detre Szabolcs szerint, aki tehetséges, arról néhány éven belül kiderül.

„Amikor nagymenők voltunk a Szpariban és kétévente új hajót kaptunk, ami csillogott-villogott, mindenki a csodájára járt. Emlékszem, hogy jöttek a gyerekek a nyári táborokba, és amikor az edzők megkérdezték tőlünk, mi a legjobb módja, hogy eldöntsék valakiről, tehetséges-e vagy sem, mi azt mondtuk, fordítsuk meg a kérdést: leponyvázzuk a hajót, csillogjon itt a vitorlástelep közepén, és amelyik gyerek egyszer sem megy oda és nem nézi meg, abból sohasem lesz jó vitorlázó, mert maga a hajó sem érdekli. Ez a hajószeretet, ami nagyon fontos a sportágunkban” – mondta Detre, aki az utóbbi években Pátyon él, csakúgy, mint ikertestvére, hogy amint mondja: legyen kert, ahol lehet egy kicsit „kapirgálni”.

A 75. születésnapjukat is együtt ünnepelték (ahogy az eddigieket is), szűk családi körben, vasárnap este a gyerekekkel, unokákkal. Utóbbiak közül Dániel már négy és fél éves, és persze le se tagadhatná, milyen családból származik: már most nagyon érdeklődik a hajók iránt, nagyon ügyesen le tudja rajzolni a Lillafüredet.

S ez legalább akkora öröm a nagypapának, mint az, hogy testvérével együtt felterjesztették állami kitüntetésre, amelyet a március 15-i ünnepségsorozat keretében vehetnek át.