Hogyan ránthatjuk ki magunkból a kardot?

Vágólapra másolva!

2012.03.20. 12:14

Címkék

Az okok feltárása nélkül nyilvánvalóan nem lehet túllépni azon a traumán, amely vasárnap érte a magyar sportot és a magyar vívást: kardcsapatunk nem lesz ott Londonban. Nem bűnöst keresünk, hanem tanulságot. A Nemzeti Sport által megszólaltatott edzők nem is személyeskedve válaszoltak, hanem érdemben.

Szilágyi Áron (balra) egyedül maradt a világ élmezőnyében (Fotó: Szabó Miklós)

Valamit biztosan egészen másképp kell csinálni a magyar kardvívásban, miután a férficsapat története során először lemaradt az olimpiáról. A sorsdöntő moszkvai világkupán nem sikerült megtalálni a nyerő összeállítást, de nem sikerül ez már két éve.

Pedig három esztendeje, akkor még Nébald György szövetségi kapitánnyal, páratlan eredménysort produkált a Decsi Tamás, Lontay Balázs, Iliász Nikolász, Szilágyi Áron összetételű csapat, minden versenyén négy közé került. Két éve, ugyancsak Nébald György alatt, más-más összeállításban szerepelt, de sehogy sem szállította a sikereket, egyéniben viszont még kiváló eredmények születtek, beleértve Nemcsik Zsoltot és Gáll Csabát is.

Nincs pénz, márpedig anélkül ebben a sportágban sem lehet csodát tenni.
Egyértelműen csak és kizárólag szakmai okai vannak.
A belviszályok hamar tönkreteszik még az ilyen kis sportágakat is.
A magyar sport most kerül a helyére, ez alól a vívás sem kivétel.

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

Az együttes kiábrándító 2010-es vb-szereplése után 2011 elején, az olimpiai kvalifikációs időszak előtt Kovács Tamás került a kapitányi posztra, de csapatban és egyéniben is elmaradtak azóta az érmek, s már csak Szilágyi Áron tartozik a világ élmezőnyébe. A legutóbbi Eb bronzérmese a válogatottnál és klubjában ugyanazokat a tanácsokat hallja, mert ugyanattól kapja őket – Somlai Bélától, aki a Vasas és a férfikeret edzője is.

A válogatott felkészülési rendszerében is hiba volt – Kovács Tamás szerint még inkább központosítani kell –; megszólaltatott szakembereink szerint az eredménytelenségről nem az a szabályváltoztatás tehet, amelyik negyed másodpercről a felére csökkentette a találati időt, így megnövelte az egylámpás tusok számát – a magyaros akciók kárára.

A szabályt ráadásul – ellentétben azzal, ahogy a kapitány tudja – nem a pekingi, hanem az athéni játékok után változtatták meg, a magyar kardcsapat a 2007-es világbajnoki címét és a 2009-es vb-bronzát is az új körülmények között nyerte meg.

EDZŐI VÉLEMÉNYEK
DECSI ISTVÁN – DECSI TAMÁS EDZŐJE Peking után 2009-ben második volt a világranglistán a csapat, bronzérmes lett a világbajnokságon, onnan jutottunk el ide. Pedig 2010-ben az egyéni versenyeken még rendre ott voltak a magyarok a legjobb nyolc között. Egy éve a magyar Grand Prix-n Tamás még megverte a világranglista-vezető Nicolas Limbachot, az októberi világbajnokságon 14:10-re vezetett a pekingi ezüstérmes Nicolas Lopez ellen, és a földkerekség legnagyobb csalásával esett ki. Ilyen szubjektív sportágban ilyen sportdiplomáciával csodaszámba megy sok eredmény. Ahogy nem szabad azt hinni, hogy csak a tradicionális magyar iskola vezet eredményre, éppúgy nem szabad mindent elvetni, és utánozni a német, a román vagy az ukrán vívást. Magyarországon mindig is sokféleképpen oktatták a kardvívást, másféleképpen oktatott már Zarándi Csaba, Pézsa Tibor és Batizi Sándor is. Minden klubnak volt olyan edzője, aki fémjelezte az ott folyó munkát, és ez csak jó volt. Volt központi munka, de nem szabták meg kifejezetten azt az irányvonalat, amelyet követni kellett. Abban van igazság, hogy a megváltozott kardvívásban a szerencsefaktor megnövekedett. A fiziológiai és fizikai adottságok, a termet előtérbe került, mint a németeknél, ugyanakkor a moszkvai egyéni világkupát megnyerő Nyikolaj Kovaljov sem egy óriás. Mentális háttérrel, a csapattudat kialakításával, csapatépítéssel felül lehet írni mindezeket. Sokkal súlyosabb hiány a sportdiplomáciánk meggyengülése, a kínálkozó esélyeket sem igyekeztünk megragadni, míg mások megismerték egymást stílusát, közös edzőtáborokat tartanak. SZABÓ BENCE – ILIÁSZ NIKOLÁSZ ÉS NEMCSIK ZSOLT EDZŐJE Az egyéni eredmények nagyon gyengék, Szilágyi Áront leszámítva senki sem tudott kitűnni az utóbbi időszakban. Akármilyen jó viszont Áron, nem vezére a csapatnak, nagyon labilis a teljesítménye. Pedig annyival jobb a többieknél, hogy neki kell vezéregyéniséggé válnia, meg kell tanítanunk neki, vagy rá kell éreznie. A hármas csapatokban egy erős ember mellett két másik versenyzőnek csak tartania kell az eredményt, a román együttes is ilyen Rares Dumitrescuval. A mi időnkben, ha egy fiatal ki akart szorítani egy öreget a válogatottból, sokkal jobb eredményeket kellett nála elérnie, most viszont olyan időket élünk, hogy a kapitány kénytelen az intuícióira hagyatkozni. Próbálta keverni a lapokat, de az első négy közé egyszer sem jutott be a társaság. Mindenki próbálta a tudása legjavát nyújtani, a válogatottnál viszont nem működött a rendszer. A viszonylag sok keretedzés azoknak a versenyzőknek jó, akiknek a klubjukban nincs kivel gyakorolniuk. Mást hall a versenyző a válogatottnál, és mást klubjánál, el kell dönteni, hogy a műhelymunkát vagy a központosítást választjuk, mert az öszvérmegoldás nem működik. A szabályváltozáshoz Szilágyi Áron tudott igazodni, a csapat is vb-bronzérmes lett 2009-ben, Szatmári András pedig az idén nyert junior Eb-t. A zsűriskedés miatt viszont én is másként kezdek oktatni. A technikát nagyon helyesen kell végrehajtani, mi pedig nagyon akarunk és ez durvább mozdulatokhoz vezet. Iliász Nikolászt viszont túlságosan a szíve viszi előre, a mozgás utolsó harmadában jobban kellene koncentrálnia, de az eredménytelenség miatt hiányzik az önbizalma.

KAMUTI JENŐ: EGYÉNI MEGÍTÉLÉSEM SZERINT A KARDKAPITÁNY ALIGHA HIBÁZTATHATÓ

A magyar kardvívás elért a mélypontra, de nincs olyan gödör, ahonnan ne lehetne kimászni – nyilatkozta Kamuti Jenő, a vívószövetség szakmai alelnöke a Digi Sport Reggeli Start című műsorában. Kovács Tamás kardkapitányt saját kérésére ma meghallgatja a szövetség a történelmi bukás okairól. Kamuti szerint Kovács Tamás aligha hibáztatható, a kvalifikációs rendszer annál inkább, a sportágnak pedig vívómesterekre lenne leginkább szüksége.

„Igen, ez a magyar kard Waterlooja, Mohácsa, vagy focihasonlattal a vívás Marseille-je. Remélem, mi hamarabb talpra állunk, mint a futballunk. Végtelenül szomorú vagyok, hiszen én még olyan időkben versenyezhettem, amikor a kötelező olimpiai érmek latolgatása a vívással kezdődött" – fogalmazott a műsorban Kamuti Jenő.

A szövetség alelnöke elmondta: „A magyar kardcsapat folyamatosan változó összeállítása jelezte, hogy nincs meg a stabilitás. Ugyanakkor a jelenlegi tudásunkkal és erőnkkel Londonban bármit elérhettünk volna. Közhely, de így van: ma vívásban nehezebb kikerülni az olimpiára, mint ott jól szerepelni."

Arra a kérdésre, hogy a bukásért mi és ki a felelős, mennyiben hibáztatható Kovács Tamás szövetségi kapitány, az alelnök így válaszolt:

„Egyéni megítélésem szerint a kardkapitány aligha hibáztatható. A megérzéseiért esetleg kritizálható, de ő is mondta, hogy a fiatalok harcba vetésével tizenkilencre húzott lapot Moszkvában, ahol elbuktunk. Lehet, hogy a kardvívás két nagy öregje, Decsi és Nemcsik megverte volna a franciákat, de szerintem nem ezen múlott. Keményen dolgoztak, újszerű felkészülési módszerekkel. Van, aki szerint túl sok munkát végeztek el, ám szerintem ilyen nincs."

A generációváltást sürgető hangokra Kamuti alelnök jelezte: „Tamás kapitányként közvetlenül nem tanít, aminek előnyei és hátrányai is vannak. Szerintem kortól függetlenül minden edzőnek megvan a közvetlen lehetősége a tanításra, a tanítványokra. Nem biztos, hogy az idősebbeket az irodákba kéne száműzni, s most is vannak fiatalok, akik vezethetnek. Nekünk azonban leginkább vívómesterek kellenének most."

Kamuti Jenő jogosnak tartja viszont Nébald György diagnózisát a beszűkült utánpótlásról: „Ma a vívás nem profi sport, ha egy fiatal belekezd, nem lehet biztos a megélhetésében. Ezen is muszáj lenne változtatni."

Kamuti szerint a kudarcot az olimpiai kvalifikáció igazságtalan rendszerére fogni egyáltalán nem önigazolás:

„Ez így van, jogos érv és a magyarázat is ez. A legutóbbi olimpiai bajnok franciák éppúgy kiestek, miközben a kínaiak korábbi tornagyőzelmek nélkül jutottak be, motiválatlan olaszok segítségével. Sportszerűtlen volt ez az egész. Nem jó a rendszer: én nem engedném össze ilyenkor a már kvalifikáltakat azokkal, akik még nem vívták ki a részvételt, mert ebből is születnek furcsa eredmények."

Arról, hogy a sikeres kínaiakat a magyar Szepesi László edző vezeti, Kamuti azt mondta: „Nagyos sok magyar szakember, vívómester dolgozik külföldön, pedig nagy szükség lenne rájuk itthon, de megfizethetetlenek, ez a helyzet. Volt olyan, akivel személyesen is tárgyaltam, ám a pénzig sajnos már el sem jutottunk."