Doppingolás már a tinédzserkorban?

– Egyáltalán: ellenőrizhetnek fiatalkorúakat?
– Természetesen, bár rendkívül szigorú szabályok kötnek bennünket. A tizennyolc év alattiak esetében például szülői beleegyezés szükséges ahhoz, hogy a vizsgálatot elvégezhessük, vért pedig kizárólag nagykorú kísérő jelenlétében vehetünk, s ő a vizeletminta adásakor is jelen lehet. Az említett szülői nyilatkozatot egyébként az országos szakszövetségek kötelessége beszerezni; ennek hiányában nem is indíthatnák egyetlen sportolójukat sem nemzetközi versenyeken. Hozzáteszem: amennyiben nem kapjuk meg az apuka vagy az anyuka hozzájárulását a doppingkontrollhoz, vért nem, vizeletmintát viszont minden további nélkül vehetünk.

– Versenyeken is vizsgálják a fiatalokat?
– Az utánpótlás-világversenyeken rendszeres az ellenőrzés: az adott sportág nemzetközi szervezete dönt arról, hogy kér-e mintavételt vagy sem. Ugyanakkor az ifjúsági olimpia előtt éppen olyan szabályok vonatkoznak a leendő résztvevőkre, mint a felnőttek játékait megelőzően: a tavalyi szingapúri eseményre készülő sportolók szüleinek erről részletes tájékoztatást adtunk, s a fiataloknak nyilatkozniuk kellett arról, hogy tisztán, sportszerűen készültek fel.

– Gyakoriak a pozitív esetek?
– Első olvasatra furcsa lesz, amit mondok: sajnos sokkal kevesebb pozitív mintát látunk, mint amennyit szeretnénk. A helyzet tudniillik az, hogy kétségünk sincs afelől, mennyien élnek tiltott szerekkel a különböző sportágakban, ám a doppingolóknak csupán töredékéről sikerül bebizonyítanunk a vétkességüket. De még így is sokan buknak meg.

– A kívülálló számára nyilván megdöbbentő, amit mond, úgyhogy újra megkérdezem: tinédzserkorban rendszeres a doppingolás?
– Szépíthetném a képet, ám értelmetlen lenne. Néhány évvel ezelőtt az erőemelő diákolimpián öt pozitív esetet regisztráltunk. De mondok mást: nemrégiben felkeresett egy gimnáziumi testnevelőtanár, akinek feltűnt, hogy az egyik, versenyszerűen sportoló, tizenhat éves tanítványa furcsán viselkedik az utóbbi időben. Kiderült, hogy olyan izomerő-fokozóval él, amely pozitívan hat a sportteljesítményére. A legszövevényesebbek azonban a kábítószerszedéssel kapcsolatos ügyek, hiszen a marihuána, a kokain vagy az elsősorban lónyugtatóként ismert ketamin ugyan szerepel a doppinglistán, de egy ügyes ügyvéd segítségével bebizonyíthatja a fiatal, hogy csupán a bódultsági állapot előidézése, nem pedig a sporteredmény javítása miatt szedte be azt. Az úgynevezett partidrogokkal hasonló a helyzet: ifjú kosárlabdázóknál, például, viszonylag nagy számban bukkanunk rá ezekre, ami aligha véletlen. Ebben a sportágban a relatív agresszivitás, a fáradtságérzés elodázása, a folyamatos pörgés előfeltétele annak, hogy a játékos kimagasló teljesítményre legyen képes.

– A szakember mivel érvel azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekeiről kiderül, hogy doppingszereket használnak?
– Mindenekelőtt azzal, hogy az egészben a legkisebb problémát a lebukás és az annak nyomán járó eltiltás jelenti. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy egy fejlődésben lévő szervezetbe kívülről, mesterséges módon történik beavatkozás, méghozzá brutális módon. Ezáltal a fiatalok tönkreteszik a saját hormontermelésüket, s gyakran már huszonéves korban azzal szembesülnek, hogy impotensekké váltak. A szervezetet nem lehet következmények nélkül rendszeresen becsapni.

– Megnevezhetők olyan sportágak, amelyek különösen veszélyeztetettek?
– Ezeket összefoglaló néven erősportokként emlegetjük. Ebbe a kategóriába valamennyi olyan sportág beletartozik, amelyben szerepe van az izomerő fokozásának. De kiemelni egyet sem szeretnék a sorból, ehelyett inkább azt mondom: sajnos patyolattiszta sportágról ma már nem beszélhetünk, ami nem csoda, hiszen a sport a képességek szintjének növeléséről, az átlag fölé emeléséről szól. Ami persze az esetek döntő többségében változatlanul megengedett eszközökkel történik.

– A doppingszakemberek állítják: magányos bűnös nem létezik. Ön szerint sem?
– Válasz helyett annyit: nehéz lenne elképzelni, hogy egy serdülő sportoló saját maga határozza el, beszedi-e ezt vagy azt a szert. Úgy gondolom, állami szinten történő doppinghoz segítés – bár jó sok évvel ezelőtt ilyesmiről is lehetett hallani – semmiképpen sem létezik, az edzők, szakemberek tudatlansága viszont annál inkább. Gyakran maguk a trénerek sincsenek tisztában azzal, milyen táplálék-kiegészítőket szedetnek be a fiatalokkal, illetve, hogy ezek a szerek milyen hatást fejtenek ki. A gyerekek pedig végképp tájékozatlanok a részleteket illetően, ha egyáltalán tudják, mit esznek, isznak.

– Ahogyan hallgatom, a kép egyre sötétebbé válik...
– Pedig erről szó sincs. A sport a világ legnagyszerűbb dolga. Ám a szabályait mindenkinek, saját jól felfogott érdekéből fakadóan, be kell tartania. Kétségtelen, hogy manapság nagy a csábítás, hiszen a fiatal sportoló úgy gondolhatja, néhány tabletta beszedésével erősebb, jobb lehet, előrébb juthat, több pénzt kereshet. És nem mérlegeli, hogy az egészségnél nem létezik nagyobb kincs. Azt tanácsolom valamennyiüknek: sokkal óvatosabbak, körültekintőbbek és okosabbak legyenek. Ha bármilyen szerrel, étellel, itallal kapcsolatban kétségük vetődik fel, minden esetben kérjék ki szakember véleményét. A Magyar Antidopping Csoport munkatársai is készséggel állnak bárki rendelkezésére, honlapunkon, az antidopping.hu-n pedig minden lényeges információ fellelhető.

További utánpótláshírek az utanpotlassport.hu-n!