Bronzérmes lett a férfi párbajtőrcsapat

A Boczkó Gábor, Imre Géza, Somfai Péter, Rédli András összeállítású Európa-bajnok együttes – amely tavaly ezüstérmes volt az antalyai vb-n – a legjobb 16 között 31:25-re verte meg a japánokat, majd a negyeddöntőben könnyedén, 45:37-re a németeket, aztán a fináléba jutásért rendezett ütközetben 45:38-ra kikapott az amerikaiaktól.

Utóbbi összecsapáson kisebb térdsérülést szenvedett Boczkó Gábor, aki azonban a bronzmérkőzésen már ismét vívott. Nem is akárhogyan: három asszóját plusz hetes mutatóval zárta.

Imre az elején Pavel Szuhovval 3:3-at vívott, majd Rédli 4:3-ra kikapott Szergej Hodosztól, az első kör végén pedig Boczkó 4:1-gyel elintézte a tavaly világbajnok Anton Avgyejevet (10:8).

A folytatásban Imre 1:0-ra kikapott Hodosztól, Boczkó viszont továbbra is ellenállhatatlan volt: 3:0-ra nyert Szuhov ellen. Őt követve Rédli is győzött Avgyejev ellen 6:4-re, ezzel meggyőző előnybe került a magyar csapat (19:13).

A harmadik körben Boczkó 1:0-ra nyert Hodosz ellen, Imre 6:6-ot hozott össze Avgyejevvel, így Rédli 26:19-nél ment fel a pástra Szuhov ellen. Bő egy perc alatt megint izgalmassá vált az összecsapás, az orosz ugyanis sorozatban öt tust adott. 26:24 után viszont a magyar vívónak is voltak jó akciói, ennek eredményeként a vége előtt fél perccel 32:26 állt a táblán.

Aztán Szuhov megint felzárkózott kettőre, majd az utolsó kilenc másodpercben, 32:30-at követően még négy együttes találat esett. Jól szórakozott a közönség.

„Hét tus volt az előnyöm, amikor felmentem a pástra, aztán fél perc alatt csak három – kezdte értékelését Rédli. – Egy kicsit meg voltam illetődve, azt hiszem. Nagy teher zuhant rám azzal, hogy Bocek elkerült a befejező helyről. A végén szerencsére megint felszabadultan vívtam, amikor hat tus lett az előnyöm. Az elején minden támadása jó volt az orosznak, én meg elvesztettem a távolságot, igazából nem voltam szúrásban, de minden jó, ha a vége jó. Úgy gondolom, értékes bronzot nyertünk."

„Az elődöntőben kaptam egy „medvepuszit", egy kicsit megnyúlt az oldalsó szalag a térdemben, nem tudtam vívóállásba helyezkedni, nem akartam az utolsó akcióra kockáztatni, ezért kértem cserét – nyilatkozott a bronzmérkőzést követően az elődöntőre utalva Boczkó. – Aztán hosszas lamentálás után úgy döntöttem, hogy mindenképpen vívok. Kértem, hogy ne én legyek a harmadik befejező, mert ilyen lábbal nem lett volna szerencsés adott esetben az utolsó akcióknál a pást végén fél lábon ugrándozni. Szerencsére mindhárom asszómat megnyertem. Szépen összekaptuk magunkat a bronzmérkőzésre. Ami az amerikaiakat illeti, általában nem szoktak ott lenni a mezőny elején, de ma nagyon jól vívtak."

„Vertek meg már minket Világkupán, nem amatőrök, két vívójuk stabilan a 16 között van a világranglistán, csak éppen nem nagyon ismerjük őket – mondta Kulcsár Győző szövetségi kapitány, ugyancsak az amerikaiakra kitérve. – Nem igazán jó vívók, csak nagyon kellemetlen emberek, egyetlen tust sem adnak könnyen. Ezzel együtt nem biztos, hogy ki kellett kapnunk tőlük az elődöntőben."

A fináléban a címvédő franciák jelentős, nyolctusos hátrányt ledolgozva nyertek az amerikaiak ellen, 4500 néző nagy örömére.

Boczkó Gábor az eredményhirdetés előtt fair play díjat vehetett át Kamuti Jenőtől, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökétől, amiért a férfi párbajtőrözők egyéni versenyének elődöntőjében, a későbbi győztes észt Nikolai Novosjolov elleni asszója során egy megítélt együttes találatnál jelezte a bírónak, hogy az ő szúrása talajt ért.