„Úgy érzem, kicsit megszeppent franciákkal vívtunk, volt esélyünk - mondta Boczkó Gábor. - Ha például az athéni olimpiai döntőhöz hasonlítjuk, elmondhatjuk, hogy sokkal kevésbé vívtak magabiztosan, de egy-egy tussal helyzetbe hozták magukat, nekünk pedig a végére talán elment egy kicsit az önbizalmunk. Négy tust felhozni az utolsó asszóban túl szép lett volna a világranglista vezetőjével szemben. Persze nem lehetetlen ez, csak nagyon nehéz. Ha az egész évet vesszük figyelembe, elégedettek lehetünk, mert Eb-t nyertünk, vb-ezüstöt szereztünk. Csak hát az ezüstnél van egy fényesebb érem, ott volt az asztalon, és azt most a franciák kaparintották meg."
„Erős francia csapattól kaptunk ki, amelyet többek között akkor verhettünk volna meg, ha például én jobban vívok - nyilatkozta önkritikusan Rédli Andárs. - Csak a Grumier elleni asszót sajnálom, de hát ő nagyon jó vívó. Remélem, holnap már szép lesz ez az ezüst, ma még nem az. Ugyanakkor mindenképpen pozitívum, hogy idén szerepeltünk először ebben a felállásban, és máris olyan eredményeket értünk el, melyekre büszkék lehetünk."
„Volt esélyünk - állította határozottan Imre Géza. - Én magamban keresem, hogy miben nyújthattam volna többet. Talán nem voltam eléggé dinamikus, nem tudtam elég tust adni. Nem fizikailag fáradtam el, hanem fejben voltam tompább. A nap során akadt olyan pillanat, amikor aláírtam volna az ezüstöt, de egy elvesztett döntő után mégsem tudok teljes szívből örülni. Most már vb-n és Eb-n mindhárom éremből gyűjtöttem be, olimpián bronzot és ezüstöt nyertem, csak az arany hiányzik. Ez a formálódó csapat ebben a felállásban idén harmadiknál rosszabb nem volt, ami biztató a jövőre nézve."