Londonban fajsúlyos hiányzóink lesznek

Vágólapra másolva!

2009.10.28. 17:04

Címkék

Az olimpiai műsor folyamatosan, versenyről versenyre változik, és nem lesz ez másként Londonban sem. Régi-új sportágak kerültek előtérbe, olykor a hagyományosak vagy a helyüket, elismertségüket éppen nem találók kárára, amelyek partvonalon kívül találták magukat. A vívóknál egy új szakág, a női kardozók belépésével borult fel a menetrend, aminek következtében Londonban bizony magyar szempontból igencsak fajsúlyos hiányzóink lesznek.

Férfi kardozóink sem lehetnek megnyugodva (Fotó: Farkas József-NS-archív)

VESZTESEK LEHETNEK
Női kard: Nagy Orsolya egyéni vb-bronzérmes, az U23-as Eb döntőjét pedig két magyar vívta egymással, és mögöttük is tehetséges fiatalok állnak bevetésre készen, akik három év múlva akár fel is nőhetnek a feladathoz. Női tőr: a kiváló erőkből álló magyar csapat 2007-ben Eb-t nyert, London mindannyiuk számára óriási motivációt jelent. Mohamed Aida és Knapek Edina immár édesanyaként mutatná meg oroszlánkörmeit. Férfi kard: két éve vb-győztes csapatunk volt, idén pedig vb-bronzérmes, amelynek útját GP-sikerek is kísérték. A keret a rutinos, érett versenyzők és a tehetségek remek ötvözete, bármilyen összetételben esélyes az aranyra. Férfi párbajtőr: beszéljünk csak az idei eredményekről, ne a múlton lovagoljunk: 2009-ben Eb-aranyérem és vb-ezüstérem került a tarsolyba. A szakág elbírta a „nagy öregek", Kulcsár Krisztián és Kovács Iván visszavonulását, s a helyüket ígéretes fiatalok vették át.

A vívás alapsportágként az 1896-os olimpia műsorán is szerepelt – a férfiaknál tőrben és kardban rendeztek egyéni versenyt –, hogy négy évvel később már a párbajtőr is szerepet kapjon, a szakági paletta ezzel esetükben teljes lett. Kisebb változtatásokat követően 1920-ban már mindhárom szakágban rendeztek egyéni és csapatviadalt is.

A nők 1924-ben vívhattak először, méghozzá tőrrel a kezükben, majd 1960-ban csapatban is megmérkőzhettek. A nemek közötti egyenlőség felé vezető úton a következő lépés a női párbajtőr felvétele volt 1996-ban: rögtön egyéniben és csapatban is érmeket lehetett szerezni.

Időközben a női kardozók is egyre inkább teret és lehetőséget követeltek maguknak – köszönhetően a szakágban igen erős amerikai háttérnek, amely más sportágak esetében is kiváló lobbinak szokott bizonyulni –, és a 2004-es athéni játékokon az olimpiai vívócsaládba is bebocsátást nyertek. Viszont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság addigra „fővesztés terhe mellett" létszám-, versenyszám- és mindenfajta stopot hirdetett, így a sportág az új tag felvételével egyben azt is vállalta, hogy valamitől elköszön. Az első „áldozat" a női tőrözők csapatversenye volt.

Pekingben a női kardozók már csapatban is pástra léphettek, így már két versenyszámtól kellett búcsút venni – 2008-ban női párbajtőrben és férfi tőrben nem hirdettek győztest csapatban. A Nemzetközi Vívószövetség különböző kritériumok alapján hozza majd meg döntését a kiesőkkel kapcsolatban.

Mindenekelőtt az előző olimpián kimaradó számokat visszaveszik a műsorba, hogy a hosszú kihagyás ne okozzon még nagyobb hátrányt, illetve ugyanannak a szakágnak a női és a férfiváltozatában nem hiányozhat egyidejűleg a csapatviadal. Ez végül is korrekt lépésnek tűnik. Legalábbis a fair play szempontjából, mert a hagyományok, a népszerűség és sok minden egyéb más ok mind-mind vitára és a saját önös érdekek előtérbe helyezésére adnak okot.

Jelen állás szerint ezeknek a kritériumoknak megfelelve a kör háromesélyesre szűkül. Ezek szerint a csapatversenyek tekintetében a női kard-férfi párbajtőr, a női tőr-férfi párbajtőr és a női tőr-férfi kard összeállítású páros kerülhet ki a műsorból. Számunkra, magyarok számára különösen a férfiak kiesése jelenthet gondot, legyen szó bármelyik szakágról, hiszen a hagyományok és a sportági erőssorrend alapján mindkettőt (azaz a kardot és a párbajtőrt is) nyugodtan sorolhatjuk az éremesélyesek közé. Sőt egy magyar kardozó az már csak olyan, mint a vízilabdázó: mindenhol az aranyra hajt, az érdekli, az motiválja, az minősíti.