– Milyen volt átesni a tűzkeresztségen?
– Nagy élmény – mondja az élete első maratoniját futó Kozmann György. – Nem hittem volna, hogy negyvenkétezer-százkilencvenöt méter mi mindent ki tud hozni az emberből. Én például kőkemény, sokat megélt kenusból hisztis nővé is képes voltam átalakulni az utolsó kilométereken.
–És mindezt hogy csinálta?
– Az öregek azt mondják, a maratonit illik magázni. Amikor lefutottam a Nike félmaratonit, csak legyintettem erre. Mivel minden könnyedén ment azon a távon, úgy gondoltam a maratoni se foghat ki rajtam. Fogalmazhatok úgyis elszálltam magamtól. A SPAR maratonin úgy huszonegy kilométerig vidáman futottam a saját tempómban, ám úgy két-három kilométerrel később kezdtem megrogyni. Harminc kilométernél már maga volt a szenvedés minden, az utolsó hat-hét kilométert pedig félhulla állapotban teljesítettem. A Lehel úton például befeküdtem egy kapualjba, felpolcoltam a ház falára a lábamat, és szabályosan hisztiztem. Mint egy nő. Borzasztó volt!
–És ilyen állapotban miben talált kapaszkodót?
– Egy csirkében és egy Rubik kockában. Két futó ilyen jelmezben teljesítette a maratoni távot, és azt hajtogattam magamban, micsoda szégyen lenne, ha egy csirke és egy Rubik kocka is megelőzne. A csirkének összejött...
– Micsoda lélekrombolás! De a viccet félretéve, mit jelent ez a maratoni a Bécs-Pozsony-Budapest verseny szempontjából.
– Ez majd a helyszínen kiderül. Azzal biztatom magam, hogy a váltók tekintetében huszonnégy kilométernél hosszabb szakasz nincs a programban. Igaz, a kilométerek öt napon át összeadódnak az ember lábában, tehát biztos, hogy nagyon fárasztó verseny elébe nézek. Azért az megnyugtat, hogy az elmúlt hetekben már napi tizenöt-tizenhét kilométereket lefutok, vagyis remélem, nem lógok majd ki a rutinos csapatunkból.
– A madarak azt csiripelték, hogy az őszi futószezonja ezzel nem ér véget.
– Így van, a barátnőmmel és Hüttner Csabiékkal elutazunk New Yorkba, ahol én is részt veszek a november elsején megrendezésre kerülő New York maratonin. A légzéstechnikámmal nem lesz gond, mert a város szépségeitől ihletetten, biztos, hogy tátott szájjal futom végig a versenyt.
