„Szomorú vagyok, hogy ki kell hagynom Hawaii-t"

– Nem is olyan régen még mosolyogva láttunk téged befutni a célba Nagyatádon, mint már ötszörös ironman magyar bajnok.
– Bizony, augusztus közepén úgy döntöttem, hogy belefér a programomba a nagyatádi országos bajnokság, ezért az elmúlt hét évhez hasonlóan ismét rajthoz álltam. Nagyon jó erőben éreztem magam, kiváltképpen kerékpáron. Az utóbbi egy évben úgy érzem, sokat fejlődtem ebben a számban, ezt igazolja a négy óra huszonnégy perces pályarekordom is. Nagyon boldog voltam, hogy negyedszer is megvédtem a bajnoki címemet, magam miatt és a szponzoraim miatt, akik évről évre mellettem állnak.

– A célszalagot viszont nem egyedül szakítottad át, egy kislány futott be veled. Ő kicsoda?
– Az egyik leghűségesebb szurkolóm, Luca, csapattársamnak a kislánya. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Nagyatádra mindig óriási csapattal érkezik a Széchenyi István Egyetem Sportgyesülete. Az idén tíz egyéni és egy váltó célbaérkezőnk volt, köztük a triatlon szakosztály vezető-edzője, Dr. Zakariás Géza, aki az abszolút hetedik helyen végzett. Jó érzés látni, amikor a családtagok is eljönnek szurkolni, mint ahogy Luca. Külön öröm volt hallani, ahogy a pálya széléről nem csak az apukáját, hanem a többi leendő vasembert is bíztatta.

– Valóban csodálatos pillanatok lehettek, most viszont itt ülsz, a bal karod felkötve, kézfejed sínbe rakva. Mi történt pontosan, te mire emlékszel?
– Nem sokra. Kerékpár edzés végén kicsit elkezdett szürkülni, de nem volt sötét. Én egyenesen haladtam előre, amikor szemből bevágott elém egy nagy fehér autó, én pedig vélhetően az oldalának ütköztem. A mentőben tértem magamhoz, ahol nagy nehezen tudtuk értesíteni a barátaimat, akik azonnal a kórházba siettek.

– Több helyen megsérültél. Mit mondanak az orvosok, mennyi idő, mire rendbejössz?
– Legkevesebb négy hét, mire a kézfejemben összeforr a csont, és tudom majd használni. A tüdőmnek szintén kell vagy hat hét, mire teljesen rendbejön, és jó ideig érezni fogom a bordámat is. A vállam már keményebb dió, mivel az főfunkciót tölt be az úszásnál és a kerékpározásnál is. Így különösen fontos, hogy újra százzázalékosan működjön. Ami még kellemetlen, az a nyakfájdalmam, amit a sérült csigolya melletti rész okoz. Összességében várhatóan három-négy hét múlva kezdhetek neki a minőségi munkának.

– Ez azt jelenti, hogy az idén nem tudsz elindulni a hawaii ironman világbajnokságon október tizedikén?!
– Sajnos igen. Több hónapon keresztül készültem az ironman csúcsát jelentő hawaii világbajnokságra. Az arizonai utazásomat is úgy időzítettem, hogy még egy teljes ciklust meg tudjak kint csinálni a verseny előtt... De a sors közbeszólt. Szomorú vagyok, hogy ki kell hagynom az év fő versenyét, ugyanakkor azt is tudom, lesz még rá lehetőség, hogy bizonyítsak.

– Jó hallani, hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz. A környezeted hogyan reagált a rossz hírre?
– A vártnál sokkal jobban. Az itteni klubom tulajdonosa, elsőként érkezett a kórházba. Tudom, számára mennyire fontos lett volna, hogy képviseljem az egyesületet Hawaii-on. Mégis az első szava az volt, hogy ne törődjek semmivel, csak gyógyuljak meg minél előbb. Nem csak az amerikai szponzorom, hanem a magyarországi főtámogatóm, a FÉTIS Kft. ügyvezető-igazgatója is biztosított a támogatásáról, attól függetlenül, hogy nem indulok a vb-n. Emellett rengeteg kedves üzenetet kaptam és kapok még a mai napig ismerősöktől, barátoktól, sporttársaktól. A nagyatádi ironman főszervezőjének, Herr Gyulának a kisfia minden nap imádkozik a gyors felépülésemért. Ez a rengeteg szeretet, ami áramlik felém, sokat segít a gyógyulásban és abban, hogy ne adjam fel, haladjak tovább az úton.

– Hogy tervezed, mi a következő „úticél", amit kitűztél?
– Most még nehéz erről beszélni, először szeretném a kezemben és a vállamban újra érezni az erőt. Reális célnak gondolom, hogy november huszonkettedikén rajthoz állok az Ironman Arizona versenyen, amit tavaly áprilisban megnyertem. Addig viszont még sok a tennivalóm, hetente háromszor járok fizioterápiára, a hirtelen jött szabadidőt pedig angoltanulással töltöm.