Napjaink hihetetlen sportteljesítményei közepette is borzongással vegyes tisztelettel figyeljük azokat, akik embertelen körülmények között órákig, napokig, néha hetekig küzdenek ellenfeleikkel és önmagukkal. Mégis, az extrém hosszúságú versenyek indulóinak kedvenc sportága akár droggá is válhat.
Ők a hétköznapok emberei, de vannak, akik az átlagpolgárok szemével őrültségnek tűnő önsanyargatásnak vetik magukat alá versenyzés címén.
Mint például elsősorban a doppingbotrányokról elhíresült,így kétes hírnévnek örvendő, több ezer kilométeres országúti kerékpáros körversenyek résztvevői vagy az ultramaratonisták.
Vasárnapra virradóra befejeződött a „pokoli” versenyek egyik prototípusa, a híres-hírhedt hawaii Ironman-világbajnokság.
Vajon mi késztet sokakat arra, hogy egyre hosszabb és nehezebb versenyeken induljanak, miképpen győzik le a testi és lelki kínokat?
A hosszú táv leküzdésekor az agy érdekes módon funkcionál: némelyeknek használható ötletei támadnak, amelyeket akár ki is dolgozhatnak magukban, hiszen van rá idejük.
Mások filozofikus gondolatok segítségével gyűrik le a kilométereket. A legtöbbjüknek azonban számtalan csatát meg kell vívnia önmagával.
Legfrissebb hírek
