Egy embernek rendeli alá minden anyagi erejét a honi szövetség: az ifjú Tóth Henrik lehet az, aki két „nullás” olimpia után végre kvalifikációs helyet szerezne a magyar tollasozóknak. Igaz, itthon okozott némi feszültséget, hogy a szakvezetők Tóth mellett tették le a garast, jóllehet Horváth Kristóf egyelőre előrébb áll a világranglistán.
És egyelőre vissza is igazolja a „törődést”: az idén azt tűzték ki célként elé, hogy legalább öt nagyobb nemzetközi tornán jusson a főtáblára, és az eddigi hat alkalommal ez már háromszor sikerült is neki, sőt, ment is egy-egy kört, ami remek eredmény (és még öt viadal hátravan - tollasban egyébként a selejtező kegyetlen műfaj: egy nap alatt kell öt meccset megvívni).
Ha Tóth jövőre is ilyen kiválóan üt, odaérhet az olimpiára - tőle már ez is nagy bravúr lenne, minthogy a tollas az idősebbek sportja (a világbajnokok általában 25-30 esztendősek), a kínaiak közül sem szoktak 19-20 évesen berobbanni az élvonalba, azaz Tóth Londonban ér majd az ideális korba.
További pozitívum, hogy a májustól bevezetett új pontszámítás (nincs forgás, minden menet pontot ér) felgyorsította, agresszívebbé tette a játékot, ami - mint Mátyus Tibor szövetségi kapitány magyarázta - Tóth stílusának kifejezetten kedvez.
Az pedig a jövőbeni érvényesülésének, hogy a szövetség vezérkara továbbra is köti magát a régi elhatározásához: ellentétben más európai nációkkal, itt nincs az a pénz, amiért kínaiakat honosítanának egy eredményesebb szereplés érdekében, inkább várnak és dolgoznak még 20-30 évet, hogy egyszer egy magyar pontszerzési eséllyel induljon az olimpián.
Igaz, amint Englert István elnök kifejtette, Tóth esetében kizárólag az egyéni ambíció játszik szerepet a kőkemény edzések elvégzésénél, elvégre azt mindenki tudja: ha ki is jut az olimpiára, tollaslabdázásból Magyarországon aligha fog meggazdagodni…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik