Tollaslabda: egyben bíznak, de benne nagyon

Ám a húszesztendős fiatalember az egymás elleni eredmények alapján jobb a vetélytársánál, ráadásul továbbra is részese az európai szövetség támogatási programjának, azaz külföldi edzőtáborokban pallérozódhat.

És egyelőre vissza is igazolja a „törődést”: az idén azt tűzték ki célként elé, hogy legalább öt nagyobb nemzetközi tornán jusson a főtáblára, és az eddigi hat alkalommal ez már háromszor sikerült is neki, sőt, ment is egy-egy kört, ami remek eredmény (és még öt viadal hátravan - tollasban egyébként a selejtező kegyetlen műfaj: egy nap alatt kell öt meccset megvívni).

Ha Tóth jövőre is ilyen kiválóan üt, odaérhet az olimpiára - tőle már ez is nagy bravúr lenne, minthogy a tollas az idősebbek sportja (a világbajnokok általában 25-30 esztendősek), a kínaiak közül sem szoktak 19-20 évesen berobbanni az élvonalba, azaz Tóth Londonban ér majd az ideális korba.

További pozitívum, hogy a májustól bevezetett új pontszámítás (nincs forgás, minden menet pontot ér) felgyorsította, agresszívebbé tette a játékot, ami - mint Mátyus Tibor szövetségi kapitány magyarázta - Tóth stílusának kifejezetten kedvez.

Az pedig a jövőbeni érvényesülésének, hogy a szövetség vezérkara továbbra is köti magát a régi elhatározásához: ellentétben más európai nációkkal, itt nincs az a pénz, amiért kínaiakat honosítanának egy eredményesebb szereplés érdekében, inkább várnak és dolgoznak még 20-30 évet, hogy egyszer egy magyar pontszerzési eséllyel induljon az olimpián.

Igaz, amint Englert István elnök kifejtette, Tóth esetében kizárólag az egyéni ambíció játszik szerepet a kőkemény edzések elvégzésénél, elvégre azt mindenki tudja: ha ki is jut az olimpiára, tollaslabdázásból Magyarországon aligha fog meggazdagodni…