Az újdonsült világbajnok, Ronnie Alcano a trófeával
Az újdonsült világbajnok, Ronnie Alcano a trófeával
Ronnie Alcano egyike volt azon két játékosnak a legjobb 64 mezőnyében, aki a saját négy fős csoportjából mindössze egy győzelemmel tovább tudott jutni. A gyenge kezdése után minden helyi szurkoló inkább Francisco Bustamante-ben, vagy az idén verhetetlennek tűnő veterán ’mágusban’, Efren Reyes-ben bízott a végső győzelmet tekintve.
Az egyenes kieséses szakaszban azonban a ’második vonalból’ előretört Alcano, és a helyi ’bukik’ legnagyobb meglepetésére előbb személyesen a mágus-t verte ki a 32 között (10-7), majd a negyeddöntőben megakadályozta, hogy a ’legfiatalabb vb-címet megvédő’ titulus elnyerésére pályázó tajvani Wu (17) elérhesse célját (11-6).
Ralf Souquet az élénk csillaghullás közepette a maga csendes, magába forduló módján haladt előre. A nagy nevek mellett neki talán kevesebb ’sztár’ jutott ellenfélül, de a biliárdvilág elitjében már nem csak az elért ’név’, hanem a golyók elnyert jóindulata is számít. 11-10 –es elődöntőbeli győzelmével, az öt évvel ezelőtt elvesztett döntő után, ismét a cím közelében találta magát. Bár 1996-ban egy vb döntőt már megnyert, látszott a mérkőzés alatt, hogy ezt a címet most nagyon akarja.
Ralf Souquet könnyekkel, és az ezüstéremmel
Aki figyelemmel kíséri a pool biliárd történéseit, az tudja, hogy Ralf Souquet a megtestesült német precizitás. Talán ezért is változott meg hosszú ideig viselt beceneve ’császárról’ a ’sebészre’. A rossznyelvek szerint őt nézni játék közben olyan, mintha az ember a fű növését kísérné figyelemmel. Az Európa-bajnokságon egy alkalommal két asztalt kísértem bíróként figyelemmel. Mindkettőn egyszerre kezdték a partit. Az egyiken Tony Drago, a ’máltai tornádó’ egyesével, szám szerinti sorrendben elpakolta a 9 golyót. A másik asztalon ugyanekkor Souquet még mindig a kezdés utáni helyzetet elemezte magában, csendesen krétázgatva.
Nos, a vasárnapi vb döntőben ennek nyoma sem volt. Megtett mindent, amit csak lehetett, emberfeletti koncentrációval szinte hibátlanul játszott. Alcano viszont még nála is kevesebbet hibázott.
Ezen a szinten már nem csak a sikeres játék, hanem leginkább a minél kevesebb ki nem kényszerített hiba dönt. A felgyülemlett feszültségnek tudható be, hogy a rezzenéstelen, szoborszerű Souquet bizony elpityeregte magát az ezüstérem átvételekor. Számunkra ez egy kiváló sportember igazi emberi arcát mutatta meg. ---- & ---- A