Kiss László: Ügyelnünk kell arra, hogy ne égessük ki a legjobbjainkat

És a magyar mezőny is egyre erősebb. A versenyszellemet kiválóan szolgálta, hogy az Eb-n az összes indulási lehetőséget kihasználja a magyar csapat, így a tartalékokkal együtt 56 úszót fognak nevezni – igaz, az olimpiai keret az Eb-t követően szűkülni fog. A spektrum elég széles, hiszen az összes vidéki úszófellegvárból kerültek be versenyzők, igaz, a válogatott vázát a Kőbánya és a Jövő SC adja (előbbieknél rossz hír, hogy Rácz Ákos tegnap részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, így a tavalyi ifi Eb-n aranyérmet szerzett mellúszó szereplése kérdésessé vált).

Kiss László szövetségi kapitány ettől függetlenül jelezte, hiába a sok tehetség, még mindig nem vagyunk akkora úszónáció, hogy folyamatosan szem előtt legyenek a magyarok.

„Egy amerikai, orosz vagy német szövetség megteheti, hogy az összes Világkupán indítson embereket, mert akkora a felhozatal, hogy tudja rotálni az embereket. Nekünk ügyelnünk kell arra, hogy ne égessük ki a legjobbjainkat: nem véletlenül voltak és vannak olyan úszóink, akik három olimpián is szerepeltek. Mások megtehetik, hogy kizsigereljék az aktuális klasszist, mert úgyis lesz más – nálunk takarékoskodni kell, mert a nagy versenyek azért megmaradnak egy versenyző szervezetében, mint évgyűrű a fában.”

A magyar úszósport erejét egyébként is jelzi, hogy a relatíve mostoha körülmények ellenére is sikerül eredményeket produkálni. A Kőbánya úszói idejük nagy részét 33-as medencében töltve érik el világraszóló eredményeiket, miközben Kausz István, a válogatott orvosa finoman jelezte, még mindig nincs megbízható pulzusmérés a különböző egyesületek edzésein, mert az ő mérései azt bizonyítják: még jobban is meg lehetne terhelni a fiatalokat (egyelőre nincs vízben jól működő pulzusmérő – legalábbis nálunk, mert az ausztrálok már a sydneyi olimpián ezzel ellenőrizték versenyzőiket a levezetésnél).

Jó hír viszont, hogy a NUPI (Nemzeti Utánpótlásnevelési Intézet) jóvoltából Kiss László szövetségi kapitány nyolc szövetségi edzőt fizethet. Igaz, a „körbe” tartozásnak kíméletlen kritériumai vannak. Amennyiben az edző versenyzői nem hozzák a kitűzött eredményt a négyhónapos makrociklus végén, a tréner elesik az aktuális juttatástól.

„Ez az egyik legfontosabb kérdés: a magyar sport csak akkor maradhat eredményes, ha megbecsülik az edzőket – jelezte Ruza József főtitkár. – Ha nálunk valakinek a hat és fél órás tréning mellett még az úszóoktató maszek órái után kell szaladgálnia, az egyértelműen az eredményesség rovására megy, ezért rendkívül fontos, hogy megfelelően fizessük meg a szakembereket.”

Végül szó esett arról, hogy az átadása óta komolyabb renoválást „nem látott” Komjádi harminc év óta szinte teljesen erodálódott, kész csoda, hogy még mindig képes fogadni az úszókat és a pólósokat – ez azonban nem maradhat így sokáig.

„Kész trauma, hogyha nyaranként kinyitják a tetőt, vissza lehet-e húzni utána” – érzékeltette a helyzetet Ruza József, bár rögtön hozzátette, bíznak abban, hogy a pekingi olimpiáig még bírja a jó öreg uszoda, mert a Jövő SC komplett szakosztályának elköltöztetése akár az ötkarikás felkészülést is hátráltatná.

E tekintetben a szinkonúszóknál aligha lehet nagy izgalmakról beszámolni: a kis sportág a budapesti Eb-től remél némi felfutást, anyagi helyzete, versenyzői létszáma azonban nem olyan, hogy egyelőre merészebb terveket szövögethetnének. A hazai szakma egyelőre nem kért egy nálunk készülő, s az elitbe valamelyest nagyobb eséllyel pályázó orosz páros magyarosításából, azaz a remény továbbra is az: talán Londonra lesz egy olyan duónk, amely kijuthat a játékokra. Minthogy az Eb ürügyén elkészül az első, műúszásra alkalmas versenymedence is, az első mérföldkövet már elérte a sportág: van hol készülni a nagyobb kihívásokra.