A magyar férfiválogatott minden gondja-baja ellenére az egyértelmű győzelemért utazott el Luxemburgba. Már csak a múlt is erre kötelezte, hiszen a kis ország együttesével szemben eddigi mindkét meccsét megnyerte a magyar csapat: 1981-ben és 1988-ban.
Az első játszmában válogatottunk igazolta tudásbeli fölényét, legalábbis egy ideig. Utána megingás következett, ami nem veszélyeztette a részsikert, de a második szettre fellelkesedtek a hazaiak. A felvonás derekáig vezettek is, de a végjátékra helyreállt a rend, mint ahogy a harmadik játszmában is a magyarok akarata érvényesült.
A két feladó, Koch Róbert és Tóth I Gábor előkészítő munkájával lehetett elégedett Kántor Sándor, nem úgy a nyitásfogadással és a sáncmunkával.
Utóbbi játékelemben nehezen szokták meg játékosaink, hogy a hazaiak termetüknél fogva alacsonyabban ütöttek. A lényeg persze a győzelem, s május 16-án, a szombathelyi visszavágón nem kérdéses, hogy továbbjut a Kántor-csapat a második körbe.
EB-SELEJTEZŐ, ELSŐ KÖR, ELSŐ MÉRKŐZÉS LUXEMBURG–MAGYARORSZÁG 0:3 (–19, –22, –17)
Luxembourg, 200 néző. V: Nederhoed (holland), Frigne (belga) MAGYARORSZÁG: Kovács I Z. 8, Koch R. 1, Szalai 3, Nagy J. 6, Nagy P. 13, Németh Sz. 5 Cs: Molnár D. (liberó), Tóth I G., Nacsa 6, Németh F. 2, Bagics 1, Somodi 2. Szövetségi kapitány: Kántor Sándor
MESTERMÉRLEG Kántor Sándor: – Örülök, hogy nyertünk, de sok hibát követtünk el. Az is jó, hogy folyamatosan cserélhettem, de lesz min javítanunk az előttünk álló héten. |