Ott is voltak, ahol a sólyom se jár

Borzalmasan rozoga motorokon érkeztek. Csak a szentlélek tartotta össze őket, de úgy kaptattak fel velük a legmagasabb dűnére, mintha az a világ legegyszerűbb dolga volna. Ennyit számít a tapasztalat. Tulajdonképpen azért jöttek, hogy sólyomra vadásszanak, de ha már itt voltak, megnézték, miként kelnek át a dűnesoron a Fáraó-rali indulói.

Vigyorogva, és legfőképp nagy hangon tárgyalták meg a dűnemászási technikákat (ennyit a békés, csendes, sivatagi napfelkeltéről...), meg azt, milyen jó lenne, ha ezen a napon végre sikerülne sólymot fogni. Nem vadásznak a madarakra, csak foglyul akarják ejteni őket, hogy eladják. Elképesztő, egyes országokban mennyit fizetnek értük: a helyiek 250 ezer pound körüli összegről beszélnek, ami hihetetlenül magas (tízmillió forint körüli) – abból az egész oázis elélne egy évig, vagy még tovább is.

Csakhogy a sólymok nem adják könnyen magukat. Hiába fáradtak a sok repüléstől, hiába tűnnek ígéretesnek a pálmalevelekből épített csapdák, amelyek árnyéka nagyon vonzó a sivatagban, s hiába a hurok, amely egy óvatlan pillanatban rabul ejti a madarat, a két hónap alatt (amíg erre repülnek), jó, ha egyet sikerül elfogni.

De azért persze próbálkoznak.

Hozzák a fiaikat, a sivatagot járja a falu férfilakossága. Kevés erre a megélhetési lehetőség (datolyapálmák, olajfák), bár speciel éppen Farafrában van egy szép nagy farm, ahol burgonyát, kukoricát, zöldségeket termesztenek. Könnyű nekik, van vizük, körös-körül azonban a gyönyörű (de borzalmasan száraz és forró) sivatag.

Ezen a napon azonban az oázis minden figyelme a versenyre irányult, magasról tettek a sólymokra – legalábbis néhány óra erejéig.

Kissé irigykedve nézték az érces hangú terepjárókat – talán végigfutott az agyukon, mennyi lehetőséget rejtene számukra egy ilyen autó. Persze, ha elárultuk volna, mennyit fogyasztanak (amúgy alapesetben 40-70 litert 100 kilométeren) a turbánjuk alá szökött volna fel a szemöldökük. Így hát megtartjuk a „titkot", s nézzük, amint a magyar licenccel versenyző Miroslav Zapletal megszerzi első sivatagi szakaszgyőzelmét. A cseh eltéved, defektet cserél, ennek ellenére megnyeri a szakaszt, és feljön a harmadik helyre az összetettben. („Azt hittem, nagyon lassúak vagyunk, úgyhogy el sem hittem, amikor azt mondták, megnyertük a szakaszt" – mondta, és az első őszinte mosollyal megvárta a hivatalos eredménylistát.)

Az összetett éllovas persze (Jean-Louis Schlesser előző napi kizárása után) továbbra is Kalifa al-Mutajvej, aki nagy léptekkel halad a vk-győzelem felé, de közben megmarad embernek – pénteken például megállt, hogy kihúzza a homokból bajba jutott ellenfelét, az összetett második Regis Delahaye-t, akinek eltört a féltengelye. Szép gesztus, bár az akció nem túl sikeres, végül egy Toyota (és Nicolas Gibon) a megoldás a bajra.

Egy bukás is történik: a hazánkban jól ismert román Costel Casuneanu (aki eddig élen állt a Dakar Challenge-ben –vagyis ingyen indulhatott volna a sivatagi show-n) nagyot esett egy dűne tetejéről. Azt mondja, a nap teljesen elvakította, így 140 km/órás tempóval repült le a dűnéről, majd orral érkezett a földre, és átpördült. A Mitsubishi alaposan összetört – az anyagi kár jelentős. A navigátor rendben van, a pilóta a nyakát fájlalta (kapott egy csinos merevítőt), úgyhogy őt megvizsgálják majd a kórházban.

A motorosoknál az éllovasok közül egyedül a lengyel Jakub Przygonski nem tévedt el (utóbb nagyon büszke volt magára emiatt), úgyhogy övé lett a szakaszsiker.