Szalay Balázsék újra indulnak a Dakaron

Mindenki ismeri a figyelmeztetést: „Mély víz, csak úszóknak!"

A Dakar-rali szervezői a 2013-as viadal startkapujára azt a táblát tehetnék ki: „Veszélyes dűnék, csak sivatagi rókáknak!”

A 2013-as Dakar második napján ugyanis az Atacama-sivatag legtrükkösebb homokdombjai közé küldik be a versenyzőket, s hasonló még nem fordult elő a viadal történetében. Általában hagyták, hogy bemelegedjenek az erdőkben, pampákon, szavannákon, s csak azután jön a sivatag. Most nem így lesz, a viadal legnehezebb szakaszát rögtön a második napon a „nyakukba kapják” a versenyzők, akik között – s ez a nap fő híre – immár biztosan ott lesz a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős!

Az Opel Dakar Team pilótájának a januári lesz a 12. Dakar-ralija, a párosnak közösen pedig a hetedik. Úgyhogy rutinban nem lesz hiány, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Szalay az eddigi 11 verseny közül hét alkalommal célba ért (Bunkoczival pedig kivétel nélkül mindig – vagyis hatszor). A páros tavaly érte el eddigi legjobb eredményét, huszadikként végzett a világ leghosszabb és legnehezebb terepversenyén, de a pilóta és a navigátor is egyetért abban, ha nincsenek a bosszantó technikai gondok, lehetett volna ez sokkal jobb, sőt lesz is.

Ebben bíznak mindketten.

„Az újoncok dolgát nagyon megnehezíti az új forgatókönyv, a mi helyzetünk talán annyiból könnyebb, hogy pontosan tudjuk, mire számíthatunk. Bár tény, szemből egyik pálya sem ugyanolyan, márpedig most a legutóbbihoz képest fordított irányban teljesítjük őket. Persze ettől még nem lesz könnyebb végigmenni a pokoli szakaszokon. Minden Dakar nehéz és mindig az a legnehezebb, ami éppen előtted áll, de bízom benne, hogy leküzdünk minden akadályt. Alapot ad az önbizalmamnak, hogy 2004 óta minden viadalon sikeresen célba értünk, remélem, nem szakad meg ez a jó széria” – mondta Szalay, aki hozzátette, a januári Dakaron az volt a legnehezebb, hogy folyamatosan túlmelegedett az autó. Igazi türelemjáték volt, mert olyankor csak tehetetlenül álltak és várták, hogy újra elinduljon az Antara.

Apropó, Opel!

A páros az idén új autóval vág neki a több mint nyolcezer kilométeres száguldásnak, ez sorrendben már a harmadik Opel, amelyet Szalay bevet a sivatagban: 2004-ben ő mutatta be a Fronterát, 2007 óta az Antarával száguldott, 2013-ban pedig a páros egy új típussal vág neki az Atacama-sivatagnak, de ez egyelőre maradjon titok. Legyen elég annyi, a versenygép már javában készül az Opel Dakar Team műhelyében.

„Az idei legnehezebb szakasz most a második napon vár ránk, emiatt másként kell hozzáállni ehhez a versenyhez, mint a korábbiakhoz. Az autót úgy kell itthonról elindítani, hogy a verseny elejétől kezdve a topon legyen, nekünk pedig mentálisan tökéletes állapotban kell odamennünk, mert nem lesz idő a ráhangolódásra. Nagyon nehéznek ígérkezik a verseny. Nyolc-tízévente a rendezők koncepciót váltanak, ami mindig eléggé megrostálja a mezőnyt, úgy gondolom, most jött el ez a pillanat – 2004-ben pokoli versenyünk volt, alig aludtunk, rendszeresen éjszaka vagy hajnalban értünk célba, ez most megint valami olyasmi lesz az útvonalterv alapján” – mondta Bunkoczi, aki ennek ellenére vagy talán éppen a tapasztalatok okán bízik benne, hogy meg tudják javítani legjobbjukat, sőt a top tíz közelébe kerülnek, és egyetért vagy legalábbis együtt reménykedik vele Szalay Balázs is.

Ilyenkor ugyanis kikerülhetetlen a kérdés, milyen eredményre számít a páros.

Szalay Balázs: „Szeretnénk megjavítani az eddigi legjobbunkat, vagyis húszon belülre kerülni. De álmaimban a tizedik hely szerepel!”

Bunkoczi László: „Nem szeretnénk ostoba hibákat elkövetni, nem akarunk órákat kapni a gyári versenyzőktől, és jó lenne, ha kiderülne, alkalmas-e arra egy kicsi magyar csapat, hogy a világ élmezőnyét megközelítse. A Selyemút-ralin megszerzett második hely azt mutatja, valameddig eljutottunk, de a Dakar mégiscsak a Dakar. A Selyemút második helyét amúgy simán becserélném a Dakar tizedikre.”

A négy autó és a két szervizkamion nevezési díja összesen 390 ezer euró volt.