Mennyi kalóriát égethetünk el síeléssel?

Néhány napja ugyan arról írhattunk, hogy a meglepően nagy meleg miatt nehézkessé vált a síelés Magyarországon is, az előrejelzések szerint hamarosan hidegebbre fordulhat az idő, hó is érkezik, nem árt megnézni, mennyit is fogyhatunk kedvenc téli sportunkkal.

Az ember bármilyen mozgást végez, azzal kalóriát éget. A kalóriaégetés intenzitása azzal növelhető, ha maga a mozgás intenzitása is nagyobb, plusz, ha a szervezet még nem szokott hozzá az adott mozgáshoz. A kalóriaégetésből pedig akkor lesz zsírvesztés, ha a kalóriabevitelt – vagyis az étkezést – okosan igazítjuk a sportoláshoz, esetünkben a síeléshez.

A síelés – pontosabban a lesiklás – megítélése fogyás, illetve zsírégetés ügyében vitatott, ugyanis a kutatások azt mutatják, hogy valamelyest kevesebb kalória égethető vele, mint például a futással, ellenben a sífutás kőkemény zsírégető hatású mozgásforma.

A lesiklással az a legnagyobb baj, hogy ugyan a mozdulatai nagyon igénybe veszik az izomzatot, ezzel együtt sok kalóriát éget a szervezet, a síliften eltöltött hosszú percek azonban csökkentik ezt a hatást.

Zsírt égetni többféleképpen lehet. Ismerjük a régi, hagyományos kardiomozgásokat, amelyek a zsírégető pulzuszónában zajlanak, vagyis általában 120–140-es pulzus között, itt az energianyerés először szénhidrátból történik, majd 30–40 perc után a zsírraktárakból. Az egyenletes pulzuson történő mozgás nem a leghatékonyabb módja a zsírégetésnek, sokaknak unalmas is, ráadásul a havas lejtőkön – lesiklás esetén – nem is valósítható meg, hiszen nincs végtelenített lesiklópálya.

A sífutás viszont ebből a szempontból tökéletes megoldás: nemcsak azért, mert a hosszú távú edzés is megoldható, hanem azért is, mert nagyon sok izomcsoportot megdolgoztat a sífutás helyes végrehajtása – a lábakat és a farizmot, illetve a karokat, a vállat és a törzs teljes izomzatát is. Arról nem is beszélve, hogy a hidegben végzett tartós keringésfokozó mozgás pluszterhet – vagyis kalóriaégetést – ró a szervezetre, hiszen úgy kell az izomzatot oxigénnel dús vérrel ellátni, hogy közben a külső, alacsony hőmérséklet miatt eleve hőkiegyenlítésre törekszik a szervezet.

De visszatérve a lesikláshoz, ez esetben amolyan intervalledzés valósul meg, vagyis a magas pulzust alacsonyabb pulzus váltja, olykor öt-hat órán keresztül. Ilyenkor egy átlagos testalkatú sportolónál akár 2500–3000 kalória is eléghet.

Akkor jó, ha a súlyvesztés nemcsak folyadékvesztésből – amit azért síelés közben muszáj pótolni – áll, hanem valóban a zsírraktárakhoz nyúl a szervezet.

Ez akkor valósítható meg, ha a sok és intenzív mozgást okos étkezéssel kombináljuk. Az nem elég, ha elégetünk 3000 kalóriát a lesiklópályán, de közben több ezer kalóriát tömünk magunkba a hüttében és a vacsoránál, plusz még egy kis alkohollal is leöblítjük. A megoldás az, ha a terhelés mértékéhez igazítjuk az étkezésünket, és az élelmiszerek tápanyagban és nem energiában gazdagok.

A lesiklásra a fentieken túl az is igaz, hogy nemcsak a mozgás időtartama a mérvadó, hanem az is, hogy mennyire intenzív, mennyire veszi igénybe az izomzatot és az idegrendszert. Mivel az egyik legnagyobb izom, a combfeszítő dolgozik a legtöbbet lesiklás során, eleve brutálisan ég a kalória, arról nem beszélve, hogy az izom-ideg kapcsolat intenzitása – a koncentráció – is égeti a kalóriát rendesen. Vagyis összefoglalva kijelenthető, hogy sok és kimerítő síeléssel, plusz mértéktartó, tápértékben, de nem kalóriában gazdag étkezéssel kiváló alakformáló mozgás a lesiklás.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!