A Ms. Olympia aranykora és ami utána jött

Nyolcvanas évek, az aranykor

Vélhetően aranybetűs dátumként vonul be a női testépítés történelemkönyvébe 1980, akkor rendezték meg ugyanis az első Ms. Olympiát. A korábbi női testépítőversenyekkel ellentétben a résztvevők nem viselhettek magas sarkú cipőt, és pózolással egybekötve kellett megmutatniuk izmaikat a pontozóbíróknak és a közönségnek.

A kor szelleméről, illetve a hölgyek erőfeszítéseiről sokat elárul, hogy kezdetben Miss Olympiának hívták az eseményt, leginkább azért, mert sokan még mindig egyfajta szépségversenyként tekintettek rá. Az első győztesnek, az amerikai Rachel McLishnek még vékonyabb, kifejezetten atletikus testalkata volt, ám amint látni fogjuk, a későbbiekben a Ms. Olympián induló hölgyek is egyre inkább a maszkulin izomzat mellett tették le a garast.

Noha 1981-es verségét követően McLish egyszer (1982) visszahódította címét, egy évvel később azonban a szintén amerikai Carla Dunlap ült fel a világ trónjára. A vékony izomzatú McLish nem nyert több Ms. Olympiát, és sokak szerint nem véletlenül. Ekkor már ugyanis új szelek fújtak a női testépítésben, aminek köszönhetően a domináns izomzat került előtérbe. Erre a legjobb bizonyíték az amerikai Cory Everson, aki 1984 és 1989 között sorozatban hatszor nyert, elsősorban kimondottan férfias testalkatának köszönhetően.

 

 

John Romano szerint – ebben az időben ő tudott a legtöbbet a testépítés és a fitnesz világáról – a nyolcvanas évek második fele volt a női testépítés aranykora. Nemcsak azért, mert rengetegen látogatták a női testépítőversenyeket, hanem mert a sportolók jelentősen befolyásolták a közvéleményt is.

Sikerei után Cory Everson abbahagyta az aktív versenyzést, a kilencvenes évek elején pedig számos akciófilmben és televíziós show-műsorban is szerepelt, és ő volt az első női testépítő, aki Hollywoodban is szerencsét próbált.

Persze nem mindenki volt oda a férfias női izmokért: sokan továbbra is úgy vélték, a hölgyek acélteste fenyegetést jelent az emberek nőkről alkotott képére. Emiatt aztán sokan hagyták abba a versenyzést, és vonultak vissza a civil életbe, pedig a 21. századi női testépítő felsőtestekhez képest az ő izomzatuk jóval kecsesebb volt.

 

A 20. század utolsó évtizede: férfiasan vagy nőiesen?

A kilencvenes években két hölgy osztozott meg testvériesen a Ms. Olympia trónján: az amerikai Lenda Murray és Kim Chizevsky-Nicholls. Előbbi 1990 és 1995 között nyert hat címet, utóbbi – 1996 és 1999 között – kénytelen volt beérni néggyel.

Mindezeket azért is fontos megemlítenünk, mert az évezred utolsó évtizedében a női testépítést is elérték a szteroidok – főként Chizevsky-Nichollst érte ez a vád –, s ennek a Profi Liga sem tudott gátat szabni. Így nem maradt más lehetősége, mint hogy különböző, máig is létező kategóriákat hozott létre a hölgyeknek: a bikinit, a figure-t, a női testépítést (women’s bodybuilding), a fitneszt és 2019-től a wellnesst.

Mindennek tetejébe az esemény promótere, Jim Manion levelet küldött minden női versenyzőnek, hogy a jövőben a zsűri különösen az egészséges megjelenést, az arcot, a sminket és a bőr színének tónusát értékeli.

De ez már egy másik történet kezdete.

A Ms. Olympia eddigi győzteseinek nevét ide kattintva olvashatják el, és szintén itt találják a 2021-es eseményre kvalifikált testépítők nevét.

Címlapfotó: Cory Everson/Getty Images

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!