Horváth Renáta: jó hosszú verseny legyen!

Az 1987-es születésű Horváth Renáta mindössze öt év alatt fejlődött olyan szintre, hogy a Korinthosz 162 kilométeres távján elért idejével (16:24:48) a 2019-es világranglista második helyére ugrott! A Csupasportnak mesélt a kezdetekről, a terveiről, álmairól.

Jól emlékszem, hogy a babakocsis futók között bukkant fel először a neve? Szülés utáni regenerációból hogyan lesz ultrafutás?
Igen, babakocsival kezdtem, alvásidőben készültem a félmaratonimra... Ezek nagyon jó emlékek, főleg azért, mert egy elég nehéz időszakon segített át. Három éve futottam, amikor az első maratonim után úgy éreztem, hogy érdekelne, mi van a negyvenkét kilométeren túl, így tavaly január óta már edzővel készülök. Múlt augusztusban is voltam a Korinthoszon, a nyolcvanegy kilométeres távon, az volt az első ultrám.

Hogyan oldja meg az edzést egy ötéves gyerek mellett?
Szerencsére már rugalmas a munkám. Szoktam oviba és oviból is futni, hajnalban is. Segítségem van, szabadnapok is akadnak. A lényeg, hogy a lehető legkevesebb idő menjen el az együttlétből, úgyhogy leginkább hajnali futó vagyok. Sőt, tíz kilométerig már a kisfiam is szívesen kísér biciklivel.

Említette, hogy edzővel készül. Mennyit fut egy héten?
Igen, 2018 óta dolgozunk közösen Csécsei Zolival. Heti öt edzés, jellemzően két-három könnyű, feladatos és hosszú tréningek. Mellette elkezdtem jógázni és erősíteni is. Hetente nagyjából hetven-száz kilométer közöttiek az edzéseim.

Ami Korinthosz-győzelmet eredményezett. Hogyan élte meg a versenyt?
Még mindig nem dolgoztam fel egészen. Próbáltam arra koncentrálni, hogy beérjek, semmit sem néztem a pulzusomon kívül. Az elején kicsit tartottam a melegtől, de szerencsére ez hamar változott. Elindultunk, és megszűnt a világ.

Voltak nehézségek?
Egy igazi holtpontom volt, tizennégy óránál, de nem azért, mert fájt futni, inkább lelkileg volt nehéz. Ilyenkor bármikor előtörhet valami az emberből, ha akarja, ha nem. Azt viszont imádtam, amikor leszakadt az ég, és nem láttam az esőtől semmit. Az egyik kedvenc szakaszom volt.

Az is jó volt, amikor találkozhattam a barátaimmal a pontokon, mert mindig tudták, mikor mivel lehet motiválni. A legszebb természetesen az a pillanat, amikor megkaptam a szalagot a nevemmel.

Mi a következő nagy terv?
November végén szeretnék kilenc órán belüli száz kilométert futni, meglátjuk, hogyan sikerül. Ez jó kis zárása lenne ennek az évnek – ha ez még sikerülne, nagyon örülnék, mert ez alapján lehetne tovább folytatni a felkészülést a tavaszi száz kilométeres országos bajnokságra. A felkészülést persze teljesen rábízom az edzőmre, eddig csak jó származott abból, hogy mindent úgy csináltam, ahogy kérte. Amit biztosan tudok, lesz majd néhány edzőverseny, és elindulnak a résztávos edzések is.

A Korinthosz mellett melyek a kedvenc versenyei?
Az Ultra Trail Hungary, az Ultra Tisza-tó, és szerettem a hatórás körözést is áprilisban Sárváron. Te jó ég, ezek szerint minden a kedvencem, csak hosszú legyen. Minél hosszabb!

A DUV szerint tavaly óta ultrázik, nagyon erősen, jó eredményekkel kezdett. Mi az álma?
Jövőre szeretném jó idővel teljesíteni az Ultrabalatont, két év múlva pedig szeretnék ott állni a rajtnál Athénban a Spartathlonon. Közben a cél egy jó idő száz kilométeren, majd később a huszonnégy órás versenyek. Elméletileg szépen fokozatosan felépítve az egyikből következik a másik… Nagyon motivált vagyok, meglátjuk, ez mire lesz elég.