TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Nála nagyobb csibészt a vízben aligha lehetett találni kortársai között. Mindez persze tehetséggel párosult. (...) Klubedzőként is maradandót alkotott, az Ú. Dózsával 1967-ben bajnok lett, s az ifiválogatott kapitányaként is letette a névjegyét.

ALAPVONAL. A különféle sportágak közreműködőire szokás magától értetődően rendelkezésre álló kellékekként tekinteni. Akikre, ha fúj, ha esik, mindig lehet számítani.

ALAPVONAL. Az erőseknek az erőtlenek gyengeségeit kell hordozniuk. A havas lejtőkön, a sport-csarnokokban, a -pályákon, s remélhetőleg a futball Eb-meccsein a Puskás Arénában, Tokió olimpiai helyszínein is. Leginkább azonban a szívünkben.

ALAPVONAL. Hol nagyon is földközeli, hol éteri valóságban éltük meg, amit azóta százszor is leírtam: napjainkban a szívbéli nemzetegyesítés, a »haza a magasban« emelkedett eszméjének leghatékonyabb és legtisztább eszköze a sport.

ALAPVONAL. A Formula–1 jövője és a következő generáció miatt fontos, hogy legyenek olyan nevek, amelyek felkeltik a nézők érdeklődését. Márpedig a Schumacher név ilyen, függetlenül attól, hogy érdekli őket az F1 vagy sem.

ALAPVONAL. Eddig a fantázia beszámolója. Azt pedig bevallom, hogy aggódom Tokió miatt, ám nem az ördögöt akartam a falra festeni az 1940-es írás felelevenítésével.

ALAPVONAL. Szoboszlait megszédíthették volna a tinédzserként megkeresett tízmilliók, a márkás autók és ruhák, a csinos lányok csábító mosolya, de még mindig az érdekli legjobban, ami nyolcévesen is a Gombócleső utcai csarnokban: a futball-labda.

ALAPVONAL. Bocsánatot kérni, beismerni nem a gyengeség, hanem az erő jele. Ezért is régi vágyam egy sorozat indítása, amelyben a magyar sport emblematikus alakjai beszélnének arról, amit nem mondhatnak el senkinek, elmondják hát mindenkinek.

ALAPVONAL. Ez a Dream Team nem marad úgy meg a kollektív emlékezetünkben, mint mondjuk az NBA-ből verbuvált, 1992-es barcelonai aranyérmes amerikai kosárlabdacsapat.

ALAPVONAL. Látszik, mit akar játszani a válogatott – négy-öt kényszerű „cserét” is elvisel! –, s azt is talán, hogy nemcsak önnön arcáért, de így vagy úgy, a magyar futball tradíciójáért és sokak öröméért lesz felelős ezután.

ALAPVONAL. A stadionok népe az idők kezdete óta igyekszik megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel megzavarhatja az ellenfél játékosait vagy a játékvezetőt, előszeretettel használva a külső személyi jegyekre, előéletre és hasonlókra való utalásokat.

ALAPVONAL. A hajdan Európában középcsapatokban, illetve kiesőjelöltekben szereplő amerikai játékosok köztes állomásokon keresztül mára eljutottak odáig, hogy nagy klubok meghatározó szereplői, de legalábbis potenciális sztárjelöltjei legyenek.

ALAPVONAL. A sportban a tanítvány, főleg pályafutása első éveiben, gyerekként az edzőjét helyezi a legmagasabbra, hiszen az ő jóvoltából sajátítja el sportága alapjait. És a mester magatartási mintáit is – nem mindegy tehát, hogy a szakember milyen pedagógus.

ALAPVONAL. Márpedig az ilyesféle példakövetés a mai világban meglehetősen szokatlan, egyáltalán az önerősítő sportolás is mintha kezdene kimenni a divatból, és mégis, ez az önsanyargató, szinte lehetetlen küldetést ígérő ultrafutás egyre többeket vonz.

ALAPVONAL. Ez a pokolian nehéz, mégis felemelően szép a csapatsportokban. Hogy itt, mint a csatában, már nemcsak magunkért és fennkölt eszmékért, hanem a tőlem balra és jobbra állóért is küzdünk.

ALAPVONAL. Minden korszak lezárul egyszer, és ma már ritka a happy end. A mostani szituáció úgy érhet véget mindkét félnek a lehető legkellemesebben, ha Messi talál magának olyan kihívást, amely által megint a világ legjobbja szeretne lenni a világ legjobb csapatában.

ALAPVONAL. A Fradi jövőbeni bravúrjához (pontszerzés sztárgárdától és/vagy tavaszi folytatás) igazából az szükséges a mindig kalkulálhatatlan szerencsefaktoron felül, hogy folytatódjon a Rebrovval tapasztalható szakmai fejlődés, valamint az UEFA-tól most kapott eurómilliókkal, azaz forintmilliárdokkal jól sáfárkodjon a klub.

ALAPVONAL. Már semmi sem lesz olyan, mint korábban volt. A sportban sem. A játékokon sem. Egyre illuzórikusabbnak tetszik például az olimpiai falu hangulatának, világának a képe is, amelyről csakis örök emlékként hallottam beszélni azt, akinek megadatott ilyenbe belecsöppenni.

ALAPVONAL. A „löbbölős” tizenegyes az 1976-os Eb döntője, Antonín Panenka vakmerősége óta az életünk része, akkor most ez is legyen semmis, csak mert XXI. századi mércével mérve az már tiszteletlen, ami XX. századival még szemet gyönyörködtető volt?

ALAPVONAL. A háttér ugyanis jóval több annál, ami egy-egy stábtag saját szakmájában kimagasló tudásának összegzése, nagyobb összefüggésekben is illendő lépést tartani a korral. Csak remélni tudom, hogy vannak kimagasló ifjú sporttudósaink.