TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Frank Lampard: »Mindig képes voltam reagálni az általa támasztott kihívásokra, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogyan ő szerette volna. Azt viszont nagyon tudta, hogyan hozza ki belőlem a legjobbat. Sohasem lettem volna labdarúgó, ha nincs apám ambíciója, kemény munkája és elképzelése.«

ALAPVONAL. Leginkább szurkolók ők, kellő fanatizmussal, óriási lelkesedéssel, némileg azért fejleszthető énektudással, és kifejezetten előnyös lesz mindenkinek, amikor azt a néhány tucatnyi problémásabb egyént végre kihajítják maguk közül. Ötven ember miatt kitiltani ötvenezret, legalábbis szemétség.

ALAPVONAL. Arról, hogy lesz-e majd valamikor még itthon újra ugrógála, ma még csak annyit tudni, hogy sokan szeretnék, és egyfajta lobbizás is indult az érdekében.

ALAPVONAL. Dárdai Pál esete azért eltér a fent leírtaktól, bár néha kísértetiesen hasonló a magyar edző és a német klub hosszú évekre visszanyúló viszonya. (...) A magyar szakembernek sikerült kihúznia a gödörből a Hertha szekerét, csapata egymás után két bajnoki mérkőzést nyert meg.

ALAPVONAL. Minden rosszban van valami jó, most például, hogy a névcsere jóvoltából rábukkantam, néhány hete volt Katona József születésének 80. évfordulója. Kiváló gyorsúszó volt, ám nem csupán a klasszisa, a szerepe is figyelemre méltó a magyar úszósportban.

ALAPVONAL. A kétévente rendezendő, 48 csapatos labdarúgó-vb sikeréhez a világfutball egészének és szinte minden apró részének zökkenőmentes és folyamatos együttműködése szükségeltetne. Amiben sajnos azért nem igazán hiszek, mert a világfutball természetéből adódóan a világ része.

ALAPVONAL. Olyankor általában a társaság legharsányabb tagja, mintha csak várta volna már a magas labdát, lélegzetvételnyi hatásszünet után beböfögi a kocsmaasztal fölött, a szurkolói lélek kéjes kíméletlenségével: „Hát a dagadt!”

ALAPVONAL. Nem győzöm hangsúlyozni, két nyugdíjas bokszoló bohóckodásáról beszélünk. Ringbeli mozgásuk sokszor jobban hasonlított családi lakodalmon táncoló nagybácsikéra, mint profi bunyósokéra – hiába, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Összesen százöt év állt a szorítóban.

ALAPVONAL. A bűnözőknél az a baj, ha nyomot hagynak maguk után, mert akkor elkapják őket a rendőrök, az emberiség igazán nagy alakjai viszont akaratlanul megteszik ezt.

ALAPVONAL. Volt idő, amikor szinte naponta együtt utaztunk a metrón a ma nyolcvan esztendeje született Albert Flóriánnal. Ő a Fradi-pályára ment, én a szerkesztőségbe. Beszélgettünk sok mindenről, de hiába éreztem, hogy elfogad, éppen olyan elfogódottság volt bennem, mint amikor egy kisgyerek találkozik az ideáljával.

ALAPVONAL. Raducanu hovatartozásának egyébként is inkább marketingszempontból lehet jelentősége, miután a szakemberek máris a jövő egyik legfelkapottabb reklámsportolóját látják az új sportcsillagban.

ALAPVONAL. Szalai Ádám csapatkapitány a rá jellemző őszinteséggel élt, amikor a »borzalmas« kifejezés szerepelt a mondandójában. Marco Rossi szövetségi kapitány sem mentegette a játékosokat.

ALAPVONAL. A kötelező gratuláción túl egyetlen szót sem ejtett a legyőzőjéről, saját magáról ellenben kijelentette: bár eredetileg úgy tervezte, visszavonul, de ezt vesztesen nem teheti meg, folytatja az atlantai olimpiáig.

ALAPVONAL. 2023-ban egy World Series of Darts-viadal szerepel a célkeresztben, egy évvel később pedig talán utolsó nagy álomként a Premier League teheti tiszteletét Budapesten.

ALAPVONAL. Éppen az veszett ki a játékunkból, amiben az Eb-n a legerősebbek voltunk: az egymásért küzdés, az, hogy szinte mindig jött valaki, aki ki tudta javítani a társa hibáját

ALAPVONAL. Van-e objektív értéke az efféle személyes kincseknek, vagy nem is érdemes küszködni a megmentésükért, hadd vigyék a költöztetők, tegyék ki, ahová akarják, az Ecserire, a vaterára vagy a kukába?

ALAPVONAL. Az emberi butaságot talán elfogadjuk a sörmeccseken, netán a harmadosztályban, de nehéz megérteni egy-egy csúcsmérkőzésen kirakatcsapatoktól, amelyek játékosai annak szentelték életük tizenöt-húsz évét, hogy ne kövessenek el ilyen fegyelmezetlenségeket.

ALAPVONAL. Ez a vérre menő rivalizálás a legnagyobb román-magyar sportbarátságot szülte. A legendás Wichmann Tamás, Ivan Patzaichin duettet, olyan kapcsolatot, amelynek hőfoka az aktív pályafutás befejezése után sem csökkent.

ALAPVONAL. Sohasem tett jót a sportnak, ha beleszólt a politika. A jelenség persze örök, de jó szájízt nem hagy maga után, már csak azért sem, mert alapvetően nem a sportról van szó. Csorbát is szenved a lényeg, a verseny, a játék, a balhét mindig a játékosok, a versenyzők viszik el.

ALAPVONAL. Idézzük Thomas Hobbes tizenhetedik századi filozófust, aki azt vallja, a természeti állapot mindenki harca mindenki ellen; már az ősember a kőbaltája után nyúlt, ha a szomszédos hegygerincen ismeretlen füstöt, tüzet fedezett fel, mert zsigerileg úgy érezte, nem jelent jót neki. Attól tartok, ezzel a kódoltsággal egyszer és mindenkorra nem 2021-ben és nem is a futballpályákon sikerül leszámolni.