TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Kim Rasmussen edzői pályája rendkívül ígéretesen indult, hozzánk érkezésekor rokonszenves, nyitott embernek tűnt. Hogy mikor, miért és mi siklott ki, talány. Mindenesetre kár lenne érte, ha innen az ötvenen máris csatlakozna a megélhetési trénerek népes és csupán látszólag elégedett táborához.

ALAPVONAL. Minden elismerésem az öttusázóké, hiszem, sőt akarom, hogy a tiltakozásuk elsöpörje az UIPM vezérkarát, hiszen általánosan elfogadott, hogy mi jár – az árulóknak. Kissé sokat foglalkoztam a szervezetekkel. Nem érdemelnek ennyit, csak hát ugyebár a tények… Mert lehet, hogy az öttusa a jövőben nem lesz öttusa, de az öttusázó mindig öttusázó marad.

ALAPVONAL. Bűn, hogy ezek a szörnyű esetek csak most derülnek ki. Az elmúlt évtizedekben a sportolónak hallgass volt a neve, némán, megfeszülve kellett dolgoznia a sikerekért, mert azt hitették el vele, vagy azt látta korábbi példákon, hogy így, illetve csak így lehet győztes.

ALAPVONAL. „Ha négy játékost igazolsz, de kettő nem válik be, az nem a világvége. Viszont menedzserből csak egyet szerződtethetsz, és ha ő nem jön be, az katasztrófa. Majd jön a kérdés: mikor harapjak bele a citromba, hogy elismerjem, ez bizony rosszul sült el?”

ALAPVONAL. Persze Antoniusszal ellentétben mi nem temetni jöttünk Cézárt, hanem dicsérni, de legalábbis elismerni az érdemeit. Mint ahogy Medvegyev sem fukarkodott a Djokovicsnak címzett dicséretekkel a döntőt követően – persze könnyű neki, az idő érte, sőt, neki dolgozik.

ALAPVONAL. Dicséret és éljenzés még soha egyetlen focistát sem ért váratlanul, ahogy ezt, az ellenkezőjét is el kell viselnie annak, aki a hivatásos labdarúgásra adta a fejét. A legjobb pedig a pályán bizonyítani, hogy nemtelen a kritika.

ALAPVONAL. Ha ugyanis választhatnék egy kirobbanóan vidám, csapatát a vb-selejtezősorozat negyedik helyére navigáló és egy borongós, tüskés, de világbajnoki kvalifikációt szerző szövetségi kapitány között, gondolkodás nélkül utóbbira voksolnék.

ALAPVONAL. A Klaus Schormann vezette testület gazsulálhat világszínvonalon az ötkarikás urak előtt, ők visszatérően vétóval fenyegetik a sportágat. Nem kell nagy ész a megállapításhoz, hogy az öttusázók érdekérvényesítő képessége a nullával egyenlő. A NOB egyet sóhajt, s ők máris inognak, mint a gyertyaláng, ahelyett, hogy érvelnének.

ALAPVONAL. Az irányító-átlövő a hírek szerint legalább 40 ezer eurót keresett havonta a »zebráknál«, ha ennél többért sem sikerült maradásra bírni, ott azért a Kolstadnak nem csupán a családi környezetet kellett felajánlania Sagosennek...

ALAPVONAL. Egyáltalán nem lehet könnyű vele, mert önfejű és makacs, ha valami nincs az ínyére, nem úgy történik, ahogy ő gondolja, gyorsan továbbáll. Ellenben minden bizonnyal ettől marad minden pillanatban hiteles a játékosai előtt, hiszen csak a csapata érdekeit, eredményességét tartja szem előtt.

ALAPVONAL. »A NAC a Közép-Európában meghonosodott magyar eredetű szellemességgel és ötletességgel telített támadó stílusban játszott és bűvölte el a közönséget. (…) A NAC-ot látnia kellene Budapestnek addig, amíg nem tör be közéjük is az angol rendszert erőltetők magyaros stílust emésztő rosszindulata.«

ALAPVONAL. Virtuális világban élik mindennapjaik jó részét, ahol az azonnali visszacsatolás alap, az instant sikerélmény lájkok, emojik és megosztások formájában érkezik. Mindez a legteljesebb mértékben ellentétben áll azzal, ami a sport lényege.

ALAPVONAL. Mindezt Albert Flórián egy személyben testesítette meg. Puskás Öcsi után, illetve mellett ő volt az, akinek a megjelenése megváltoztatta legalább az adott mikrokörnyezetben labdarúgásunk aktuális, általános megítélését, hangulatát is; hiszen bárhová lépett be, vele együtt betoppant oda a dicső magyar futballmúlt is.

ALAPVONAL. A sportban már más a helyzet, ott nem mindegy a testsúly. Persze itt is változik a mérce. A múlt század húszas éveiben az újpesti futballdrukkerek szerint a jó bírók soványak, a rosszak kövérek, az pedig teljesen hétköznapi, hogy a kövér és kopasz szurkoló szidja a kövér és kopasz bírót.

ALAPVONAL. Jó lett volna, ha a gyerekek játékát látják azok is, akik a futballt »csinálják«, merthogy innentől kezdve el nem hiszem, hogy a mai ifjakat minden más érdekli a labdán kívül – hiszen egyetlen aprócska betonudvaron láttam tizenhat kölyköt, akik alig várták, hogy fejelhessenek, belsőzhessenek vagy éppen a pillanat varázsának engedve csálét okszizzanak a lasztiba.

ALAPVONAL. S mert e válogatott volt nagyságunk emlékezetét mozgósítva rég átélt örömöt adott másfél esztendeig, a reményt meg a csillagos égig srófolta szinte, majd egyik pillanatról a másikra összeomlott, földolgozhatatlan traumát hagyva reánk, mindez racionális, lehetőség szerint egy okra visszavezethető magyarázatért kiált a szurkolói lélekben azóta is.

ALAPVONAL. »Egész pályafutásom során a tanulási iránti vágy segített rajtam a legtöbbet.« Ahogyan Cristiano Ronaldo vagy Robert Lewandowski, Mohamed Szalah is felmérte, miben, milyen sorrendben kell előrelépnie, és haladt becsülettel.

ALAPVONAL. Azt tartják, igazán nagyot csak nagyon magasról lehet zuhanni. Az állítás a maga tényleges értelmében is igaz lehet – aki átélt ilyet, tanúskodhat –, átvitt értelemben pedig még inkább, hiszen van, akinek a kisszék magassága is szédítő. Nos, az MU járt már a legmagasabb platókon is, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindig oda igyekezzen visszajutni.

ALAPVONAL. Azt mondják a hozzáértők, hogy a versenyzőnek négyféle célja lehet. Az első, hogy megfeleljen saját magának, a második, hogy másokat legyőzzön, a harmadik, hogy elismerje őt a nyilvánosság, a negyedik pedig, hogy sok pénzt keressen. Egyik jobb, mint a másik, ám mindegyikben benne van a bukás lehetősége.

ALAPVONAL. Ennek következtében a Newcastle, a világ leggazdagabb futballklubja holnap még nem lesz egyben a legjobb is. Sőt, jövőre sem. Vagy talán soha. Tisztelt szurkolói ezért talán kissé korán ünnepeltek.