TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A tanáraink edzők, sőt, mesterek voltak, akik sohasem sajnálták az időt arra, hogy valóban tanítsanak is bennünket. Ugrani, szerválni, lőni, fejelni, dobni, de ebben az örökös mozgásszimbiózisban a legfontosabb mégis az volt, kedvet teremtettek ahhoz, hogy – megfordítva a sportos játék tartalmát – a játékból sport legyen. Az addig a téren játszó gyerekből pedig (lehetőleg) sportoló.

ALAPVONAL. Minél fontosabb a győzelem, minél több forog kockán pénzből és hírnévből, a hivatásosok között annál nehezebb tartani a fair play íratlan szabályait. Ma már lehetetlen olyat várni, mint a labdarúgás hőskorában, a bírók megjelenése előtt, amikor is a két csapatkapitány vezette a meccset, és aki a sajátjainál szabálytalanságot észlelt, megállította a játékot, majd átadta a labdát a vetélytársnak.

ALAPVONAL. Enyhe túlzással a NOB most ott áll, ahol a part szakad. Ha sikerül érvényre juttatnia a sport világpolitikán felüli státusának elvét, újabb hosszú periódusra megerősítheti pozícióját – és a sport tekintélyét is.

ALAPVONAL. Ha a magyar élvonal következő három idényét a Kecskemét, a Kisvárda és a Mezőkövesd nyerné meg, a ferencvárosi mellett alighanem még az újpesti és kispesti tábor is a stadionok helyett a szinkronúszóversenyekre járna.

ALAPVONAL. Ilyenkor szoktam mondani, hogy a büntetőt be kell, sőt muszáj belőni, de most eszembe sem jutott. Az ok kézenfekvő. A gyerekek becsülettel, mindent bevetve küzdöttek, ráadásul látszott, hogy mit játszanak, tehát a tudatosság. Emiatt lehetett drukkolni nekik, amihez ugyebár együttérzés kell – a fiúk kiérdemelték.

ALAPVONAL. Hogy akkor kit, mit szeretek? Szeretem a kritikát, ha az a szubjektivitás, a tévedés lehetőségének fel- és elismerésével párosul. Szeretem a valódi szakvéleményt, ha az nem megfellebbezhetetlen, nem tudományoskodó, hanem közérthető. Szeretem, ha egy sportág avatott, felkent tudora tisztában van azzal: attól még, hogy e szakterülethez mindenki másnál jobban ért, egyáltalán nem biztos, hogy bármi máshoz is jobban értene az átlag földi halandóknál.

ALAPVONAL. Jelenleg a Ferencváros és a válogatott sikerei tartják az ernyőt az egyébként még messze nem hatékony magyar modell fölé. A győzelmet nyilván nem kell megmagyarázni, s minket, szurkolókat ez érdekel igazán, de ha hosszabb távon nem szilárdul meg az alap, akkor prognosztizálható a ciklikusság: egyszer fent, egyszer lent.

ALAPVONAL. A csapat legmagasabbra nőtt játékosa Lóránt Gyula volt. Szálfatermetet mutatott a kor mércéje szerint, s dús szőke hajával, izmos testével férfiidolnak számíthatott. Érdemes megnézni a csapatról készült fölvételeket, hogy állt ő a Himnuszt hallgatva például.

ALAPVONAL. Valamiben azonban LeBron James tart előrébb mindenkinél. Nála nagyobb odaadással kevesen szolgálták a kosárlabdát. Felgyorsult tempójú, a kiégettséget mint népi betegséget magában hordozó világban két évtizede van a csúcson. Úgy, hogy az indulástól cipelte magával a terhet, hogy mindenki azt várta tőle, mindent csináljon legalább olyan jól, mint Michael Jordan.

ALAPVONAL. Megértem, hogy az üzleti világban nehéz központilag érdekeket érvényesíteni, mert nyilván minden klubvezetőnek megvan a saját elgondolása, hogyan, milyen szereplőkkel viheti sikerre csapatát, és mindezzel nem is lenne baj egyébként, ha kizárólag a saját forintjait pakolná az utánpótlás-nevelésbe.

ALAPVONAL. A nézőtéri magyargyalázás tűrhetetlenségét talán kevésbé vitatják, a mérkőzésmegszakítás mint megoldás viszont valószínűleg rövidesen a süllyesztőbe kerül, felülírják bizonyos anyagi érdekek. Konkrétan a találkozók tévéközvetítésének kérdése, a jogdíjtulajdonos ugyanis egyértelműen károsultnak nyilvánította magát, és alig burkoltan megfenyegette az érintetteket: a gyakorlat folytatása esetén újratárgyalják a feltételeket.

ALAPVONAL. A mismásolás tehát tort ül, így aztán természetes, hogy csak kevesen mondják, hogy hibáztam. Ott a tévedésük, hogy semmivel sem lesznek kevesebbek, ha a baklövéseikről beszélnek, ettől, úgymond, emberibb a történet, igaz, napjaink sportjában ez már nem­igen szempont.

ALAPVONAL. Érdeklődéssel olvasnék egy listát arról, kik alkotják a FARE tagságát, hányan vannak. Mert bizonyságot szeretnék kapni arról, hogy a hevület és a küldetéstudat önmagában nem elegendő ahhoz, hogy több tízezres szurkolótáborokról és áttételesen országokról véleményt, ítéletet alkothassanak, amely súlyos következményekkel járhat.

ALAPVONAL. „A foci segít visszaidézni a szabadon töltött időt, kicsit kinti embernek érezhetjük magunkat. A szürke zárkából kilépve felszabadultságot ad.” Miután megjelent a cikk, egy online hozzászóló megjegyezte: „Inkább mezítláb, vasgolyóval a bokájukon kéne nyomniuk...”

ALAPVONAL. Magam nem csupán róla vélem ezt, valamennyi olimpiai bajnokunkat a nemzet sportolójának gondolom, sőt, továbbmegyek, némi túlzással mindenkit, aki részt vett ötkarikás játékokon.

ALAPVONAL. A világbajnokságot követően minden német válogatott futballista megkapta a kellően hosszú szabadságát, illetve a feltöltődésre szolgáló időt, januártól viszont illik profin teljesíteni. Az pedig minősít, hogy a Bayern 2023-ban a háromból egy bajnokiját sem nyerte meg.

ALAPVONAL. A lehetséges válaszadók vajon látják-e a saját felelősségüket? Sajnos akadnak sportáganként olyan megmondóemberek, akik hosszú évek óta a rendszer döntéshozói, iránymutatói, véleményalkotói, mégsem látszódik a területükön zajló munkában vagy legalábbis a végeredményén az előrelépés.

ALAPVONAL. E tendenciát leghívebben, leglátványosabban és – sajnos, mondom – legvonzóbb módon CR7 alakja, pályaíve s maga a jelenség példázza, láttatja velünk. Aki arra kíváncsi, világunk merre tart, elég reá – pályafutására – néznie, s ha képes kilépni annak bűvköréből, mindent meg fog érteni.

ALAPVONAL. A sporteseményekre beülő nézők, szurkolók bizonyos mértékig mindig is lázadóknak számítottak, mert bár a sport sokáig hatékony eszköznek tetszett a mindennapok feszültségének oldásában, arra is alkalmasnak bizonyult, hogy nemzeti vagy klubszínek alapján egységbe kovácsolja a drukkereket.

ALAPVONAL. Ha aztán e traumákat feldolgozzuk, ha a leginkább érintettek megfogadják, hogy ilyet többé soha, akkor vegyünk egy nagy levegőt, emeljük fel a fejünket, és rögzítsük: hé, megint ott vagyunk a vb-n a világ nyolc legjobbja között!