TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Fiúk! Felelős viselkedéssel felelősséget „nyertetek”. Nem kell még egy elveszett generáció. A fiataloknak hitet adtatok, nekem visszaadtátok a hitemet.

ALAPVONAL. A különböző korszakok összevetésének közös nevezője a sikeresség, továbbá, hogy az eredményességhez – mondjuk úgy – szükséges létfontosságú győzelemre nem kellett az utolsó körig várni. Ez még úgy is kijelenthető, hogy a 2016-os, illetve a 2020-as Eb-részvételhez nem volt szabad kikapni Norvégiától a budapesti visszavágón, továbbá Bulgária után Izlandot is el kellett intézni.

ALAPVONAL.Bennem viszont máig visszatérő az érzés, valahányszor háború – akár az előszele – keresztezi a sport útját. A Cicero Pro Milone című beszédéből idézett »Inter arma silent leges« (Háborúban hallgatnak a törvények) részletet ma már csak az »Inter arma Musae silent« (Háborúban hallgatnak a múzsák) formában idézi a világ, de az átértelmezés csak keveset módosít a lényegen.

ALAPVONAL. Vajon mi mozgatta meg azok fantáziáját, akik hittel hisznek abban, hogy a labdarúgó-világbajnokság az Uruguay, Argentína, Paraguay, Spanyolország, Portugália, Marokkó »vonzáskörzetben« megadhatja a játék katartikus, teljes életre szóló élményét (idézve a FIFA-elnököt: összehozza az embereket)?

ALAPVONAL. Leszögezem, hogy az ember a zsebkendőjét veszíti el, esetleg a kulcsait, az öltözőt nehezebb, lévén ingatlan, jó néhány négyzetméteres, legfeljebb kártyán teheti fel akárki, de az különleges eset. Fontosabb, hogy az edzőké volt-e egyáltalán az öltöző? Pontosabban a játékosoké, mert alapvetően persze, hogy erről van szó. Az öltöző lakóiról.

ALAPVONAL. Az egész Muszbek-interjút hitelesíteni hivatott adat sem stimmel: 4500-hoz közelít az átlagnézőszám, ami 80 százalékos javulás.

ALAPVONAL. Vannak edzők továbbá, és a legtöbben, akik közegtől, feltételektől, „kémiától” függően egyszer bravúrt érnek el, másszor simán fejre állnak. Ők adják az igazi merítési lehetőséget. Tudás, információ és intuíció, ember- és szakismeret kérdése közülük jól választani.

ALAPVONAL. Bőven él még a köztudatban a tézis, mely szerint a sportban a tudománynál könnyebben, de főleg gyorsabban, no meg kevesebb erőkifejtéssel lehet a csúcs közelébe jutni. Olimpiai bajnokaink természetesen tételesen meg tudnák cáfolni e képzet tévességét.

ALAPVONAL. Dominik a 2017–2018-as sorozatban a nyolcaddöntőig jutott a Salzburggal, »útközben« egy gólt és hat gólpasszt könyvelhetett el (a Sporting elleni, 5–2-es győzelmet hozó playoffmeccsen 1+3 volt a mérlege!), a következő idényben pedig már a felnőtt »bikák« között is bemutatkozhatott. És ha majd a Liverpoolban összeáll a Szoboszlai, Stefan Bajcetic, Harvey Elliott középpályássor, elmondható, ez színtiszta UYL-es egység.

ALAPVONAL. Mire jutott Szoboszlai eddig, láthattam; mit ér el, az a jövő titkai közé tartozik, valamit azonban kijelenthetek: reá emlékezhetünk, s emlékezhet a futballvilág is bizonyára. Lehet, nem nyer BL-t, nem lesz Aranylabdája, lehet, nem vezérli válogatottunkat a mából nézve fantáziálásnak tetsző sikerekig, de hogy a csoda hírnökének nőtt fel ő, számomra bizonyos.

ALAPVONAL. Még közelebb jőve a jelenhez, mostanság leginkább az edzők válnak bűnbakká. Nincs eredmény, és máris szevasz, függetlenül attól, hogy azért mindenhol vannak elöljárók, akik a szerződtetéskor úgy nyilatkoznak a mesterekről, hogy nincs náluk jobb. Aztán ők maradnak.

ALAPVONAL. Igen, tényleg érdemes lenne elemezni, hogy az elmúlt öt évben a jelenleg a magyar futballban domináló Ferencváros hogyan távolodhatott el ennyire a vele akkor még legalább azonos szinten lévő Viditől, és mi talán adhatunk is rá válaszokat, de most Fehérváron is csak egyetlen kívánság fogalmazódhat meg, hogy Sóstó felett újra ragyogjon fel az ég.

ALAPVONAL. A minap egyszer az jutott eszembe, milyen csodálatos lenne, ha egyszer csak betoppannál a »mackós«-ra, hogy újra itt vagy, csak egy félreértés volt ez az egész. Elképzeltem, hogy odaszaladok, és újra megölellek és megölelsz. Micsoda boldogság lenne. Aztán arra gondoltam, hogy de hiszen éppen ez vár ránk egyszer.

ALAPVONAL. Az hamisítatlan angol humor, ez hamisított magyar valóság. Amelynek részeként már azt is pedzegetik, hogy a magyar válogatottnak sincs semmi köze a magyar labdarúgáshoz. A sportközgazdász (amúgy hol vannak a »kultúraközgazdászok«?) nemzeti érzéssel felheccelt, megvezetett tömegekről beszél; ez a hétköznapi ember totális lenézésének régen ismert formája, innen már csak egy lépés, hogy a meccsre járók törött szemüveget hordanak, fogatlanok és alkoholisták is.

ALAPVONAL. A sok kiváló Kovács Istvánról eszünkbe jutott régi mániánk, a »legsportosabb« magyar vezetéknevek ranglistájának összeállítása. Az egyszerűség kedvéért az olimpiai bajnoki cím lett a siker mértékegysége.

ALAPVONAL. Meggyőződésem, hogy egy csapatot úgy lehet fejleszteni, ha az egyénekből kihozzuk a legjobbat, de úgy, hogy ez nem vezet önzőséghez és önzéshez. Változtathatsz, csinálhatsz mást, módosíthatsz a meglévő játékosaidtól függően, de a DNS-ed ugyanaz marad. Az én vagyok a karakterem, a történetem, a családom, a múltam, a játékos-pályafutásom.

ALAPVONAL. Az angolok például az egyik világbajnokságon odáig mentek a tradicionális maori harci tánc, a haka »tompító célzatú megelőzésében«, hogy nyitott V-alakban sorakoztak fel – mintegy elnyelendő a fekete mezeseket –, vállalva a több ezer font sterlinges bírságot is, amelyet a félpálya átlépéséért rótt ki rájuk a nemzetközi szövetség.

ALAPVONAL. Az Illés együttes először az 1968-as táncdalfesztiválon hallott dalával – Amikor én még kissrác voltam – megidézem az ifjúságomat, már ami a labdarúgás szeretetét illeti. Ezt azért írom le, mert noha Lionel Messit és Cristiano Ronaldót kiváló futballistának tartom, mindig feszengtem, amikor gyerekek tucatjait láttam a mezükbe bújva. Miért nem lehet honi játékoshoz kötődni? A válasz korszakoktól függően más és más volt.

ALAPVONAL. Különleges az edzői lét. Leginkább azért, mert hiába csapatjáték a futball, a kispad embere egyéni versenyző. Mostanság főként, hiszen – kimondjuk vagy sem – hatalmas a kenyérharc a szakma mesterei között, nem mindegy, hogy a havi bevételem annyi, amennyi (sok), vagy a tartalékaimból kell élnem, ami szintén annyi, amennyi (nem kevés, de fogy), függően a »közös megegyezéssel« fordulattal kitüntetett pénzügyi tranzakciótól.

ALAPVONAL. Lehet, a jelenlegi Nationalelfben valóban nincsenek jó hátvédek, nincs jó befejező csatár, nincsenek vezérlő klasszisok, s kizárólag ennyi a lényegi ok. De mi van, ha egy ország azt veszítette el időközben, amire ’54 táján rátalált? Mi van, ha nem is csak a 2014-ben még diadalittas német futball, hanem egy – önmagát vezető nemzetnek tudó – ország keresi egyre görcsösebben a helyét, s e tétovaságnak a gyarlóbb eredmények a visszfényei csupán?