TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A rúdugrás ama bizonyos fizikai pont megtalálásának és a „röppálya” erővel, akrobatikával, lélektannal való uralásának egyedülálló tudománya is.

ALAPVONAL. Az egyik nagy bajom az egész xG-vel, hogy egy kalap alá vesz mindenkit. Pedig egyértelmű, hogy mindenkinek más a gólhelyzet.

ALAPVONAL. A jelenkorban nem a legendás magyar futballfellegvárak klubjai harcolnak a dicsőséget jelentő helyezésekért. A Ferencvároson kívül nincs olyan, az élmezőnyhöz tartozó csapat, amelynek kedvéért tíz- vagy netán húszezer fanatikus beállna a sorba a jegyért.

ALAPVONAL. Nyolcvan esztendeje (1943) utasították a játékvezetőket, hogy a feltűnően színlelő játékost minden további nélkül állítsák ki. Már csak azért is – így az indoklás –, mert megesett, hogy azért kellett a kierőszakolt ápolás, hogy pihenjen a játékos, esetleg húzzon egyet a gyúró konyakos (!) kulacsából.

ALAPOVONAL. Az atlétika ugyanis a sportok királynője, alattvalói kétszáznál is több országból hódolnak neki, és a tízmilliós Magyarországnak e tény önmagában kijelöli a helyét a nap alatt.

A négy szereplő közül csupán a Vasas játékosai emelhették fel korábban a díszes trófeát (1955, 1973, 1981, 1986), a zalaegerszegiek 2010-ben, a felcsútiak 2018-ban döntőztek, a budafokiak „szüzek” ebből a szempontból.

ALAPVONAL. Chamberlain addigra már sztárrá vált a ligában, a pontrekord is az övé volt 78-cal, ahogyan már mögötte volt az a megismételhetetlennek tűnő sorozat is, hogy egymást követő öt (!) estén pályára lépve, összesen 250 játékperc alatt sorrendben 62, 54, 53, 44 és 62 pontot termeljen.

ALAPVONAL. Femke Bol csúcsdöntése mindenképpen vastapsot érdemel, személy szerint azonban elsősorban azért örülök neki, mert hozzájárul Jarmila Kratochvílová „rehabilitálásához”. Azt üzeni, hogy minden emberi produkció túlszárnyalható.

ALAPVONAL. Van remény, hogy elsősorban az utánpótlására építő MAFC-ban és a Honvédban valamikor beérik a munka.

ALAPVONAL. Kénytelenek leszünk elfelejteni a kettős meccseket. Nem csupán a klubok miatt. Bár az MLSZ megteremti, azaz inkább csak megteremtgeti a lehetőséget, többet nem tesz, pedig „versenyrendezőként” van rá módja.

ALAPVONAL. Kremljovról gyorsan kiderült, hogy a vezetési módszerei finoman fogalmazva sem kompatibilisek a nagyvilágban elfogadottakkal, és a bunyó a NOB-nál továbbra is bűzös problémahalmaz maradt.

ALAPVONAL. A szurkolói, sportkedvelői lét időben és térben meghatározott, korlátozott. Hiszen az emberi lét is az. A bélyeggyűjtő akkor boldog, akkor hódol szenvedéllyel és elégedetten a hobbijának, ha amellett, hogy általában szereti a bélyegeket, elsősorban a saját, az aktuálisan meglévő albumait szereti. Érvényes ez a futballdrukkerre is.

ALAPVONAL. Az, ami az utóbbi ötven-hatvan, majd – felgyorsulva – harminc év futballjával történt (a szakmai, edzéselméleti, kiválasztási föltételek fejlesztésén túl persze), a posztmodern kor individualista világának a leképeződése. A személyes, végső soron mindig pénzben, hatalomban, befolyásban, érdekérvényesítési képességben mért siker mint mérce és parancs került az élre, s ez mindent megváltoztatott.

ALAPVONAL. Egyre többen kerülnek be egyre korábban a ligákba, hiába épül például az egyetemi sportra a legtöbb amerikai sorozat, már nem szempont, hogy az onnan a profi sport világába átlépőknek legyen diplomájuk, csak az, hogy teljesítsenek. Az addig amatőr státuszban lévő sportolóknak pedig már az aláírási pénz is olyan, mintha megütötték volna a jackpotot.

ALAPVONAL. Nyilván a Barca–MU rangadó továbbjutója jelentené a legnagyobb durranást, egyben a legnagyobb kihívást is, ránézésre pedig a Sahtar Doneck–Rennes küzdelemé a leginkább kedvező riválist.

ALAPVONAL. Hová tűntek a patinás, faszerkezetes lelátók, az ódon lépcsősorokkal? Azok a sajátos, meghitt hangulatú sportépítmények, amelyeknek drukkerhadai Mándy Iván szavai szerint saját világot hordanak magukban?

ALAPVONAL. Némi kritikát csak a státusa és anyagi helyzete alapján bármit kimondó Ion Țiriac fogalmazott meg, aki Simona Halep ügyvédeinek lassúságát kárhoztatta, illetve a teniszező szerinte vétkes leeresztését.

ALAPVONAL. A háború után a Szabad Száj közlései voltak a legszellemesebbek. A legendás kabarészínész, Salamon Béla például 1948-ban abban látta a futball és a házasság közötti különbséget, hogy a futballnál a saját pálya előnyt jelent… Két évvel később kiderült, hogy a szurkoló is szorgalmasan készül az őszi szezonra, hiszen munkába indulva a villamosmegállónál jól helyezkedik, a peronra csellel jut fel, nem riad vissza a közelharctól és a leszállásnál remekül kiugrik.

ALAPVONAL. Olykor megütközve tapasztalom, hogy a hervatag felhozatalért elsősorban felelős, pénzt, paripát, fegyvert megkapó szakemberek képesek a kívülálló hűvös tárgyilagosságával minősíteni az egyes csatavesztéseket. Miközben gyakran már az első lépést elvétik, amiért jórészt persze a felbolydult világ okolható.

ALAPVONAL. Talán még most sem gondolja senki, hogy a válogatottakkal teletűzdelt Fehérvár kieshet a tavasz végén – én sem –, de tény, hogy bármi is történik a piros-kékekkel, ennek az idénynek sorsfordítónak kell lennie, mert a fehérvári klub, tekintve a lehetőségeit, nem szerepelhet így a magyar élvonalban, nem lehet nevetség tárgya, és legfőképpen nem haragíthatja magára, veszítheti el újra a szurkolóit.