TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Egy idő után mindenféle fórumon megpróbáltam rálelni: valóban élt-e hasonló nevű dán játékos, de nem bukkantam a nyomára. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján persze az ilyesmi még nehezebben volt kideríthető – ha akadt rá egyáltalán igény –, valaki a Népsportból vagy a Képes Sportból, esetleg a rádióból érthette félre, tény, hogy mindenkinek nagyon tetszett a sohasem hallott név, a mi családunkban pedig lassan szinte mindennapos vendég lett.

ALAPVONAL. A futballba általa szerettem bele, de nagy ajándék volt az is, hogy mint „ismert fagazdálkodási szakember” a Hárosi Falemezművekben leszabatott nekem egy gombfocipályának megfelelő méretű, aminoplaszttal, tehát műanyaggal borított darabot – ő fényezett furnérnak hívta.

ALAPVONAL. Írásunk célja az elődök előtti tisztelgés mellett karácsonyi üzenet az újabb, a jövő évi, párizsi olimpiára készülő magyar sportolóknak, (szak)vezetőknek. A szent cél még igenis a régi, a sport közösségformáló ereje csorbítatlan, ezt naponta tapasztaljuk.

ALAPVONAL. A futballvilágban tapasztalható, általában véve is rengeteg sérülés okait csak találgatni lehet, egyvalamiben azonban nagyjából mindenki egyetért: a profi játékosoknak az emberi teljesítőképesség határait erősen feszegető követelményeknek, meccsmennyiségnek kell megfelelniük. Aki pedig nem bírja, a fizikai alapok megteremtésének hiányosságaitól a helyes étkezésig sok mindenben keresgélheti a pechsorozat miértjét.

ALAPVONAL. Lehet, a labdarúgásban is csak idő kérdése, mikor bújnak ki a felettes szerv égisze alól a legjobbak, hogy saját zsebre, a szövetséggel való osztozás minden szándéka nélkül létrehozzák a saját exkluzív bulijukat, ahogyan a kosarasok csinálták az Euroligával.

ALAPVONAL. A nemrégiben életének 76. évében elhunyt Balogh János, miközben korszakos kapusa volt mifelénk a jégkorongnak, sokkal kevésbé lehetett prófétája, mint amennyire mesterségbeli tudása alapján megérdemelte volna.

ALAPVONAL. Az ember belefeledkezik régóta elolvasni vágyott sportkönyveibe, amelyek hónapok, évek óta sorakoznak ágya mellett, várva a soha el nem érkező ráérős nyugalmat. A képzelt harmóniáról álmodozni persze nyikorgó hintaszék és ropogó kandalló nélkül is lehetséges, és talán már az is ad némi placebo élményt, ha legalább számba vesszük, mi mindent olvasnánk el a kizökkent idő végtelenjében.

ALAPVONAL. Az akarat egyértelműen szellemi tevékenység, a fejekbe viszont képtelenség belelátni, ehhez még egy kapitányi kinevezés is kevés. A lényeg mindig a döntésekben rejlik, s persze előtte a választási lehetőségekben, a végeredmény lesz, ami látható.

ALAPVONAL. Az UEFA-együtthatót az európai sorozatokban szereplő együttesek teljesítménye is meghatározza. Az Újpest megnyerheti az MK-t, a bajnokság végén kupaindulásra jogosító helyen állhat az NB I-ben, a lila-fehér drukkereknek már csak azért is kutya kötelességük lett volna a Fradi mellett kiállniuk a Fiorentinával szemben, mint ahogy a zöld-fehér szurkolóknak a Debrecennek szorítaniuk a Rapid ellen.

Veretlenül megvívott csoportkörről nem is álmodhattak a magyar klubok, amikor még az augusztust sem érték meg…

ALAPVONAL. Egyelőre azonban esetében négyéves eltiltás van érvényben, amelyről a teniszezők doppingügyeivel foglalkozó ITIA idén szeptember 12-én határozott – az első értesítés időpontja óta tizenöt hónap már el is telt belőle. A nem jogerős ítéletet támadta meg a CAS-nál Halep és jogászcsapata, amelyben immár ott van a műfajban sztárügyvédnek számító Howard Jacobs is, aki eddig négy ügyben igyekezett – váltakozó sikerrel – érvényesíteni tilosba tévedt teniszezők érdekeit.

ALAPVONAL. A most hetvenesztendős Magyar Zoltán a világ valaha élt (no, jó: egyik) legnagyobb tornásza volt. Több szeren eredményes, több medáliát gyűjtők akadtak nála, de e sportág lélektani sűrítettségét, fegyelemkényszerét éveken át bravúrosabban példázók aligha. Mert reményeinket mindig, de mindig beteljesítette, s nyilvánvaló volt, hogy vele szemben bármely pontozói sandaság tehetetlen.

ALAPVONAL. Nem a vb-teljesítmény egészének és önmagában a tizedik helynek szól a hozsánna, ott még nem tartunk, nem is fogunk. Hanem a tizenöt percnyi tündérmesének, a horvátok elleni fordításnak mínusz hatról, az egyszeri vezetésnek, annak, hogy részben az eredménytől függetlenül minden olyan volt, mint régen: valódi, élettel teli üvöltések, nevetések, sírások, ölelések.

ALAPVONAL. Nagyon sok esetben azt látni, hogy a túlzott jólét elégedetté teszi a fiatalokat, minden természetessé válik, amit meg kellene szerezniük, és amikor tényleg olyan versenyhelyzetbe kerülnek, amikor szinte a lét a tét, leblokkolnak, és nem tudják kihozni magukból, amit addig elsajátítottak, megtanultak.

ALAPVONAL. A magyar élvonalban a központi támogatás sem kínál elég szakmai motivációt ahhoz, hogy a csapatoknál a fiatalok kifogáskeresés nélkül beférjenek az öltözőbe – lám, néhol már a harmadosztályúba sem… Szóval, igaza van Csank Jánosnak: őt már hiába küldik be a szórakozóhelyre, hogy ő a világ legjobb palija…

ALAPVONAL. Salamon Béla, a kor kiváló komikusa egyenesen szembedicsérte a ma 130 éve született Pluhár Istvánt: »Te egy temetésről is tudnál közvetíteni, ha ezt a mérkőzést ilyen szépen, sírás nélkül tudtad elbeszélni«.

ALAPVONAL. Elődeink elképesztő érzelmi és gondolati gazdagsággal, a szavakkal is művészien bánva, de azokkal öncélúan – a valós tartalom hiánya elfedésének szándékával – sohasem bűvészkedve írtak. Tudtak emelkedettek lenni, de bizony földbe döngölni is. Manapság elképzelhetetlen éllel, iróniával metsző kritikákat fogalmaztak meg. Olykor eltűnődöm azon, hogyan merészelték? Ilyen hatalmasak, erősek, bátrak voltak? Aztán arra jutok, nem, hanem ilyen hitelesek.

ALAPVONAL. Nem érdemes összevetni a nyugati és a magyar szurkolói kultúrát, más volt a szocializáció folyamata, a sokkal érzelmesebb emberek szeretnek sokkal szélesebb skálán mozogni – teljes joggal. Csak a skála végpontjait érdemes közösen meghatározni, ha tényleg mindenki a klub érdekeit tartja szem előtt. Mert a klubnál a játékos, a vezető és a szurkoló sem lehet több.

ALAPVONAL. A játszótér köré húzott futópályán szuszogva-lihegve araszoló kocasportoló is legfeljebb csak érti, mintsem a tulajdon bőrén érzi, mennyi lemondásból és nevetséges kompromisszumból áll össze egy olimpiai részvétel kiharcolása – főleg a saját mindennapi kínszenvedéseivel összehasonlítva. És akkor még csak egyetlen olimpiai szereplésről beszéltünk, nem a nyolcadikról. Merthogy a tőrvívó Mohamed Aida történetesen erre készül, a nyolcadik ötkarikás részvételre.

ALAPVONAL. Nemcsak ezért, de erre is hivatkozva bocsátom közvitára: miért ne kaphatna helyet a cipőmúzeum a világbajnokságra épült, de hosszú távon annál sokkal többre hivatott Nemzeti Atlétikai Központban? A közvitát persze csak divatos fordulatnak szántam, meggyőződésem, hogy aligha vitatott egy ilyen ereklyekollekció jobb sorsra érdemesültsége.