Megnyerhetjük ezt a bajnokságot?

Nem tudom. A legkevésbé sem kellene másra mutogatnunk, le kellene fociznunk ezt a lepukkant alsóházi mezőnyt, de úgy tűnik, hogynem lehet hétről hétre szembeszéllel vizelni. Nem tudom. A legkevésbé sem kellene másra mutogatnunk, le kellene fociznunk ezt a lepukkant alsóházi mezőnyt, de úgy tűnik, hogynem lehet hétről hétre szembeszéllel vizelni.

Tegnap például elvesztettük a csodafegyvernek beküldött Aimart 17 perc játék után, és mivel egyből pirossal történt mindez, így azt sem tudhatjuk, hogy mikor látjuk őt újra. Nyilván kedden, a Chelsea ellen... Az biztos, hogy a Braga ellen nélküle kell kiállnunk, de ha olyan rossz a a lobbink, mint a tegnapi játékvezetés volt, akkor a Sporting ellen is pihen a Bohóc. Íme a vitatott eset:

Csoda lenne, ha pont én értenék egyet az ítélettel, de ebben az esetben talán a sárga is sok lett volna. Jól látható, hogy Pablito elrúgja a labdát szabályosan, lába pedig csak az őt ért elkésett szerelési kísérlet miatt változtatja meg pályáját. Érthetetlenül állok az eset előtt, bár tegyük hozzá: a játékvezetőnek másodperc törtrésze alatt kell döntenie ilyenkor.

A másik, számomra abszolút értelmezhetetlen eleme a mérkőzésnek az volt, hogy most valójában ki is az Olhanense edzője? Bevallom, nem igazán tudott érdekelni a hajráig, hogy nincs két pontos passzunk, hiszen minden információm szerint Sergio Conceicao az olhaoiak edzője, mégis ezt az álruhás Schmitt Pált mutogatta folyamatosan a kamera:

Osztottam, szoroztam, gondolkoztam, gúgliztam, de valahogy mindig az jött ki, hogy ez nem Conceicao, hiszen nemrég, a bemutató ceremóniáján még úgy nézett ki, mint fénykorában:Igazi rejtélynek vélem az esetet, aminek minden bizonnyal valami banális megoldása van, így kérem, hogy aki olthatatlan vágyat érez arra, hogy kielégítse tudásszomjamat, vagy csak porba kíván alázni, az a megfelelő hangnemben világosítson fel egy kommenttel. Köszönöm!

Most azonban nem kerülhetem el, hogy beszéljünk egy kicsit a meccsről is. Szégyen, nem szégyen, de nem tudtuk lebirkózni ezt a színészkedő, vagy fizikailag gyenge Olhanensét. Oké, hogy a középmezőnyben tanyáznak, és a Porto, meg a Sporting sem tudott nekik betalálni, ráadásul minket megszívattak egy emberhátránnyal is, de azért egy gólt illett volna bevermelni nekik.

Sajnos az olhaoiak fő taktikája, hogy használhatatlan pályájuk van, ami egy betömörült védelem ellen egyet jelent az elképzeléstelen ívelgetéssel esetünkben. Hozzá kell tenni, hogy a fiúk sem voltak a helyzet magaslatán, fáradnak elég szépen, így most nagyon fog kelleni ez a kis pihenő a Chelsea előtt. Az élet furcsa játéka, hogy legjobban ez Emersonon volt érezhető, aki előtte kétszer is pihenőt kapott.

Túllépve a talajon, ami olyan volt, mint egy meccs végi statisztikákban megrajzolt hőtérkép, mi azért próbáltunk ezt-azt működni, és emberhátrányban is beszorítottuk idegenben az egyébként jól romboló Olhanensét. Aki látta a meccset, annak nem kell magyaráznom, hogy csak egy kis szerencse kellett volna, hiszen ezek összesen egyszer lőttek veszélyesen kapura, de aki nem látta, annak jól érzékeltetheti a játék képét az a tény, hogy a végén már három védővel, és négy csatárral rohamoztunk, ugyanis Nélson Oliveira, Cardozo, Rodrigo, és Saviola is a pályán volt. A négyesből külön ki kell emelnem Nélson Oliveirát, aki ismét nagyon agilisen játszott, bár narancssárga Nike Vaporja nagyon csúnyán fog mutatni a piros szereléssel...

Vigyázz, ezzel a cipővel falun kiröhögnek!

A passzjátékunk édes kevés volt a bajnoki címhez, de az az elkötelezettség a győzelem iránt, amit ilyen ellenszélben megvalósítottunk, arra nagyon büszke vagyok. Érdekes módon abszolút nem volt nézhető a játék, de a küzdelem, az érzelmek most sokkal többet adtak ehhez a meccshez, mint pár szép keresztlabda. Valahol itt van az a határ, hogy miért nézünk inkább külföldi focit, mintsem a magyar alibit...

Hosszútávon nem mentség, hogy küzdöttünk, de egy-egy ilyen helyzetben, amikor szorít az idő, és nekünk masírozni kell tovább, akkor belefér egy ilyen is. Sokat elárul a meccsről, hogy a hazaiak többet voltak a földön, mint lábon, Capela pedig kénytelen volt 7 percet hosszabbítani. Az egyetlen sérülés mégis abból adódott, hogy két Olhanense játékos egymást szerelte a félpályánál, és egyiküket hordágyon vitték le.

Végül gyönyörű végkimenetel lehetett volna, ha pont a sok színészkedés miatti hosszabbításban nyertük volna meg a meccset, és a percenkénti egy helyzet meg is volt. Az, hogy a 97. percben Saviola elé került a labda ziccerben, aki betojt, az igazán jól jellemezte a tegnapi pechünket.

Néha egy-egy rosszabb eredmény is megerősíthet a csapatban. Most a papírforma szerint hat fordulóval a vége előtt kettő pont hátrányunk lesz a Bragával szemben, és hárommal fog menni a Porto(ami valójában négy, az egymás elleni eredmény miatt). Ugyan rányomja a szereplésünkre a nemzetközi menetelés a bélyegét, amivel a két riválisnak nem kell foglalkoznia, mégis most látok valami kis esélyt, hogy begyúrjuk magunkat a végén az első helyre.

Mert azt azért már kijelenthetjük, hogy jelenleg mi vagyunk Portugália legjobb, legerősebb csapata!