Lencséék előtt a Manchester United példája lebeg

Nincs az a brüsszeli rémálom, amely fojtogatóbb volna azoknál a két évvel ezelőtti pillanatoknál, amikor az Anderlecht futballistái a Partizan elleni BL-rájátszás tizenegyespárbajában a belgrádi kapu helyett a belga madarakat lőtték halomra. Az akkor kisebb földindulást eredményező kiesés persze biztosan kísért majd szerdán is a Vanden Stock-stadionban, elvégre a ciprusi AEL-t egygólos idegenbeli vereség (2–1) után fogadja az Anderlecht, remélhetőleg Juhász Rolanddal a soraiban.

A „remélhetőleg” helyett évekig a „bizonyosan” kifejezést használhattuk, ám a nyári „sérülés, új edző” párosítás nem különösebben szolgálta a magyar védő javát. Azonban a „türelem meccset terem” híres futballistamondás ezúttal is érvényesült, a hét végén már Juhász Roland szerepelt a brüsszeli védelem közepén, ami nyilván a lelkének sem tett rosszat.

„Persze, hogy nem, de mondhatom, profin közelítettem meg a helyzetemet, egy pillanatig sem duzzogva, hogy márpedig nekem alapból jár a kezdőstátus, inkább próbáltam a lehető legtöbbet kisajtolni magamból, mindent beleadtam. Szerintem ezt látta rajtam az edzőm, ezért is kaptam lehetőséget – foglalta össze a visszatérés előzményeit a 29 éves hátvéd. – A Leuven ellen jól éreztem magam a pályán: noha először játszhattam végig a kilencven percet, csupa pozitív visszajelzés érkezett. Egy egy lett, és bár csak az első harminc percben futballoztunk igazán jól, győznünk kellett volna. Hogy kedd este a BL-visszavágón is kezdek-e, abban egyelőre csak reménykedem – John van den Bromnak kellemes gondjai vannak, harminc emberre számíthat, a két belső védő posztjára is vagyunk úgy öten. Mindenesetre nagy nyomás lesz rajtunk, a kispadunk a ciprusi első meccsen is feszült volt.”

Azért bármennyire is óvatosságra intő az APOEL elmúlt szezonbeli sikertörténete, az egygólos hátrány nem tűnik ledolgozhatatlannak, pláne nem egy Anderlecht-kaliberű együttesnek.

„Nem az, de roppant erősek a limassoliak – jelezte Juhász Roland, hogy mindenre számít, csak gyerekjátékra nem. – Mi játékban jobbak vagyunk, ők fizikailag nagyon jók, kellemetlen a stílusuk, és hogy ennyire szervezettek, azt annak ellenére sem gondoltam, hogy a Cipruson védő Kovács Zoltán felkészített arra, mi várható. Nagy meccs lesz a kedd esti, hihetetlenül fontos összecsapás, ennek szellemében veselkedünk neki.”

Az Anderlechthez hasonlóan Lencse László és az Ironi Kirjat Smona is hátrányból várja a visszavágót. Az izraeli csapat az első mérkőzésen 2–0-ra kikapott a – Debrecent is kiejtő – BATE Boriszov otthonában.

„Sajnos rosszul alakult az első mérkőzés, ziccereket hibáztunk el, a kiállítás pedig megpecsételte a sorsunkat – kezdte a 24 éves magyar csatár. – Jó lett volna gólt szerezni, de így sem reménytelen a helyzetünk, van esélyünk. Ugyanakkor nem szabad sietni, idegeskedni, elég csak az 1999-es BL-döntőre gondolni, amelyen a Manchester United a rendes játékidő hosszabbításban szerzett két góllal nyerte meg a kupát. A saját, rövid passzos futballunkat kell nyújtanunk, akkor nem lehet baj. A legszebb, hogy nem kell görcsölnünk, ugyanis a szezon előtt nem volt cél, hogy bejussunk a Bajnokok Ligájába, s ha kikapunk, akkor is biztos helyünk lesz az Európa-liga csoportkörében, vagyis nyugodtan, felszabadultan játszhatunk. Nincs vesztenivalónk!”

Ellenben óriási siker lenne a továbbjutás, amiben rendkívül fontos szerepe lehet Lencse Lászlónak, aki a hétvégén is remekelt, mivel az első bajnoki mérkőzésén hazai pályán gólt szerzett a Beitar Jeruzsálem ellen (3–2).

„Most azzal is elégedett lennék, ha csak gólpasszig vagy egy tizenegyes kiharcolásáig jutnék, viszont cserébe jussunk tovább – mutatta meg önzetlen oldalát Lencse László. – Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert sok a sérültünk, de mindent megteszünk a győzelemért. A hétvégén is sikerült nyernünk a rangadón. A meccs előtt mondták is nekem, hogy a Beitar nagy klub, sok kiváló magyar futballistával a múltjában, úgyhogy szívjam fel magam rendesen. Jól is ment a játék, rúgtam egy szép gólt, csak megsérült közben az oldalam, amikor a hátvéddel ütköztem. Szerencsére már jobban vagyok, a BL-visszavágón ott a helyem a csapatban.”

Lencse László eddig hét mérkőzésen négyszer volt eredményes az Ironi Kirjat Smonában, vagyis remekül kezdődött számára az izraeli kaland, nemhiába bánnak vele sztárként – a minap épp egy taxisofőr ismerte fel, és gratulált a góljához. Ha a csatár vezérletével még a BL-be is bejutna a gárda, a kalandból igazi tündérmese válhatna.