Sabri Lamouchi nemzetisége: francia 14/1 születési hely: Lyon ideje: 1976.09.16. pozíció: irányító magassága: 178 cm súlya: 78 kg korábbi klubjai: AS Duchere, Cascol Oullins, Alés, Auxerre, Monaco, Genoa, Inter sikerei: francia bajnok (1996, 2000) francia kupagyőztes (1996) Olasz Kupa-győztes (2002) EB-résztvevő (1996) 91-92 Ales (D2) 32 7 - - 92-93 Ales (D2) 34 7 - - 93-94 Ales (D2) 40 12 - - 94-95 Auxerre 35 5 KEK 6 3 95-96 Auxerre 36 6 UEFA 4 0 96-97 Auxerre 27 3 BL 5 1 97-98 Auxerre 31 5 UEFA 7 0 98-99 Monaco 24 1 UEFA 2 0 99-00 Monaco 32 3 UEFA 8 1 00-01 AC Parma 29 3 UEFA 7 0 01-02 AC Parma 31 2 BL+UEFA 2+5 0+1 02-03 AC Parma 30 2 UEFA 4 0 03-04 Inter Milan 16 0 BL+UEFA 4+3 0+0 04-05 Genoa (Serie B) (kölcsönben) 20 1 05-06 Marseille (kölcsönben) 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
A szupertechnikás irányítót 2003 nyarán azért vették meg a Parmától, hogy végre legyen egy igazi karmestere a csapatnak, aki jobbnál-jobb labdákkal futtatja a szintén frissen igazolt szélsőket és Vierit. Bár a BL-ben zseniálisan mutatkozott be, a bajnokságban már messze nem tudta ezt a formát hozni, igaz, kisebb sérülések is gyötörték.
A kis Sabri egy ötgyermekes családban az egyetlen fiú volt, így ha unta a sok csacsogást, muszáj volt kimennie focizni iskolatársaival. Olyan jól belejött, hogy már 6 évesen igazolt játékosnak számított a Duschesere kölyökcsapatban, majd később a Cascol Oullins-ben. Iskolái befejezése után, 18 évesen profiszerződést kapott a másodosztályú kiscsapattól, az Arlés-től, 124 meccsen 26 gólt ért el, amire a francia tehetségek apostola, az Auxerre-t vezető Roux mester is felfigyelt. A kék-fehéreknél a kezdőben kapott helyet, s nem okozott csalódást: első évében több mint 10 gólpasszt és 5 gólt véstek neve mellé a statisztikusok, amit a következő szezonban még megtoldott eggyel. Akkoriban olyan játékosok szaladgáltak a Deschamps abbéról elnevezett stadionban, mint Cool, Dioméde, Danjou, Marlet, Violeau, Rabarivony, West, Zelics, Frank Silvestre, a villámgyors szélső, Corentin Martins, a háromszoros francia gólkirály, Stephan Guivarc'h; a csapatkapitány pedig Laurent Blanc vala! Legnagyobb sikerük egy bajnoki cím és egy kupagyőzelem volt, s a BL-ben sem vallottak szégyent. Természetesen francia módi szerint gyorsan szétszedték a gazdagabb klubok a csapatot, ő az akkoriban nagybevásárlást tartó Monacóhoz került.
Itt Giuly és Legwiski mellett ő igazgatta a Prso-Trezeguet-Ikpeba-csatársort, s a munkáját dicséri a 2000-es francia bajnoki és kupagyőztesi cím. 1996 januárjában mutatkozhatott be a válogatottban a portugálok elleni 3:2-es győzelem alkalmából, ott volt az angliai EB-n is, de ezután kikerült a keretből, éppen akkor, amikor a francia foci a csúcsra került... Ahogy az lenni szokott, az aktuális francia bajnokcsapatot szétszedték a nyugati nagy klubok: ő az akkoriban még stabil anyagi állapotban lévő Parmába igazolt. Itt sem maradt kupagyőzelem nélkül, ám már korántsem játszott olyan meggyőzően, mint odahaza, igaz, így is alapembernek számított Micoud és Nakata ellenére is. 2003 nyarán váltott: ingyen az Interbe került Dominic Morfeóért cserébe az anyagi csőd felé száguldó sajtosoktól, s kétéves szerződést kötöttek vele, bár jogilag csak kölcsönjátékos - egy kevéssé sikerült szezon és Verón, Davids és Cambiasso érkezése után immáron Genovában majd Marseille-ben...
