Giuseppe Favalli

Giuseppe Favalli
nemzetisége:
olasz
10/0
születési helye:
Orzinuovi
ideje:
1972.01.08.
pozíció:
balhátvéd
magassága: 181 cm
súlya: 77 kg
korábbi klubjai:
Cremonese, Lazio, Inter
sikerei:
U-21-es Európa-bajnok (1992), a Serie B bajnoka (1989, 1991), KEK-győztes (1999), Európai Szuperkupa-győztes (1999), olasz Szuperkupa-győztes (1999, 2001, 2005), olasz bajnok (2000, 2006), Olasz Kupa-győztes (1998, 2000, 2004, 2005, 2006), EB-résztvevő (2004)

Az Inter 2004 nyarán kivételesen nem rengeteg csatárt és sok középpályást, hanem végre megfelelő képességű hátvédeket is vásárolt. A Pasquale formahanyatlása és Coco sérülékenysége miatti hiányposztra, a balhátvéd szerepkörére ideális megoldást választottak: a Lazio tapasztalt, kilencszeres válogatott hátvédjét, Favallit szerezték meg, ráadásul ingyen.

Giuseppe még az ősidőkben, 1998-ban kezdte karrierjét a Serie B-s Cremonesében. Négy évet húzott le Cremonában (játékostársa volt az Inter mai pályaedzője, Corrado Verdelli is), amikor a Lazio figyelt fel a fiatal tehetségre, aki még abban az évben U-21-es Európa-bajnok lett a squadra azurrával. A fővárosban azonnal alapember lett hősies védekezőmunkájának, keménységének és kiváló erőnlétének köszönhetően. Akkoriban a Lazio stabilan a 2-5. hely körül állt a tabellán a hazai és külföldi sztárhadnak hála: olyan klasszisok szaladgáltak körülötte mint Signori, Rambaudi, Chamot, Venturin, Winter, Fuser, Casiraghi, Di Vaio, Venturin - legnagyobb sikerük az 1995-ös bajnoki ezüst majd az azt követő bronz volt. 1998-ban mutatkozhatott be a válogatottban, s ebben az évben vette meg a Cragnotti-csoport a Laziót, s vásároltak több százmillió dollárért világsztárokat. A válogatottból hamar kimaradt, de a klubban kárpótolta magát: háromszor nyert Olasz Kupát, majd KEK-et, olasz és európai Szuperkupát is. Összeállt a kékek legendás, bajnoki címig jutó hátvédsora: (Marchiegani) Pancaro, Nesta, Mihajlovics, Favalli, akik közül előbbi kettő a Milan, utóbbi kettő ma az Inter alkalmazottja! Az 1998-as VB-t ki kellett hagynia, majd az ázsiai VB-ről is lemaradt, pedig mindkét alkalommal a selejtezőkön jó pár mérkőzésen is a keret tagja volt - de hát akkoriban a világ legjobb balhátvédjét Maldininek hívták...

Mikor már mindenki azt hitte hogy a Lazióból fog visszavonulni anélkül, hogy egyetlen nagy tornán ott lett volna, az Élet különvéleménnyel jelentkezett: 2004 májusában lejátszotta 400. meccsét a fővárosiaknál a kupadöntő visszavágóján, majd nyáron ő lett Trapattoni utolsó, 23. embere az EB-keretben (de legalább ott volt). Fővárosi szerződését nem újította meg, hanem az Interbe igazolt, követve egykori/jelenlegi edzőjét/csapattársát, Roberto Mancinit. A kék-feketék nagyon jól jártak vele: még legalább két jó éve van a Serie A-ban, s nagyon fegyelmezett, megbízható, önfeláldozó játékos - aki természetesen alapember volt római mestere keze alatt, egy VB-selejtezőre Lippi is meginvitálta, bár a bajnokságban nyújtott 5.83-as átlaga nem éppen egetverő. "Ha Coco végre meggyógyul és visszanyeri barcelonai formáját (ráadásul Womé kimondottan az ő posztjukra érkezett a Bolognából), Favalli minden bizonnyal ülhet jó barátja, Roberto mellé a kispadra" - jósoltuk 2005 nyarán. Mindezek ellenére - no meg Coco kölcsönadásának, Womé szakbarbárságának is köszönhetően - a bajnokik több mint felén lehetőséget kapott, s Manciónak nem is kellett csalódnia benne. Bár Favalli szerződése 2007 nyaráig szólt, egy esztendővel korábban mégis elhagyta a klubot - miután 2004 és 2006 között zsinórban három Olasz Kupát is nyert! -, hiszen óriási meglepetésre a Milan kínált számára kétéves szerződést.

Az Inter ingyen lemondott Favalliról "társbérlőjük" javára (a két milánói klubnak ugyebár közös stadionja van), de hát nem ez volt az első fura bennfentes kereskedelem a két egyesület között, lásd Seedorf, Pirlo, West, Simic, Sammarco, Guly, Coco, Helveg és Vieri ügyét.

Egyébként Favalli nem kapkodja el a dolgokat a Squadra Azzurrával: első és tizedik válogatottsága között 11 év telt el!