Francesco Coco

Francesco Coco - Internazionale

nemzetisége:
olasz
17/0
születési helye:
Paternó
ideje:
1977.01.08.
pozíció:
balhátvéd, bal oldali középpályás
magassága: 179 cm
súlya: 68 kg
korábbi klubjai:
AC Milan, Vicenza, Torino, Barcelona, Livornó
sikerei:
U-18-as Eb-résztvevő (1995), U-21-es Eb-résztvevő (1996, 1998), U-21-es Európa-bajnok (2000), olasz bajnok (1996, 1999), vb-résztvevő (2002), Olasz Kupa-győztes (2005), Olasz Szuperkupa-győztes (2005) A szimpatikus, fizikálisan hihetetlenül erős bal oldali mindenes kiválóan védekezik és támad - ha térdei éppen engedik. Az Inter azért igazolta le, hogy le s fel futkározva bejátssza az egész bal oldalt, s Coco nem is okozott csalódást. Tulajdonképpen ugyanazt várják el tőle a túloldalon, mint a jobbon Zanettitől -csak éppen arra nem gondoltak, hogy 2002-ben gyakorlatilag véget ér pályafutása...

A Milan-nevelés Coco először az olasz EB-győztes U-21-es csapatban hívta fel magára a figyelmet, s a felnőttek között 18 évesen mutatkozhatott be a Padova ellen a Serie A-ban, s abban a szezonban még további négy mérkőzésen is pályára lépett. A következő szezonban a meccsek felén játszott, de Maldini miatt (aki akkor még balbekk volt), kiszorult a csapatból, ezért 1997-ben kölcsönadták a Vicenzának, később a Torinónak is - de mindkét helyen gyakran gyötörték térdsérülései. 2002 októberében a románok ellen a válogatottban is bemutatkozhatott - köszönhetően annak, hogy némi meglepetésre a Barcelonánál, a klub első olasz játékosaként töltött el egy idényt kölcsönben. Hispániában nagyon jól játszott, bár megsérült, benne volt az olaszok VB-keretében is, sőt, kétszer pályára is léphetett Ázsiában. Japán után hazahúzta a szíve, de némi meglepetésre 22.5 millió euró értékben elcserélték Clarence Seedorfra az Interrel - Coco egyébként nem is a Milanba visszatérni, pedig Maldini már behúzódott középre...

A kék-feketéknél sem vallott szégyent, bár a válogatottból kiszorult - mert az Interben sem volt mindig biztos helyre, sérülése miatt 2003-ban a fiatal Pasquale kiszorította - de Coco a szezon végére visszanyerte önbizalmát s visszavette helyét is a csapatban. Ám immáron hagyományosnak mondható balszerencséje nem hagyta el, a 2003-as szezonban mindössze négy mérkőzést kapott. A 2004-es őszi rajtra az orvosok szerint már 100 %-osan egészséges lett - de csak három bajnokin láthattuk őt a szezonban, esélye sem volt kiszorítani Mancio egyik kedvencét, Favallit; ráadásul az Inter megvásárolta a kameruni Womét is és mindent elkövet a brazil César megszerzéséért, akiért őt kínálták fel cserébe... A holland Ajax kis híján le is igazolta Francescót, azonban térdsérülése miatt végül is nem mertek kockáztatni; majd a görög Olympiaikos kérte őt kölcsön a következő bajnokság erejéig.

Mindezek ellenére nagyon szeretik Cocót az Internél s ő is ragaszkodik a klubhoz, 2004 végén meg is hosszabbította 2008-ig szóló szerződését plusz egy esztendővel: "A ráadás egy évben ingyen, fizetés nélkül fogok játszani. Így döntöttem, mert a klub mindig nagyon közel állt hozzám és mindig is éreztem, hogy hisznek bennem. Igazán jó a kapcsolatunk" - majd azzal a lendülettel kölcsönadták a Livornónak... A kiscsapatban Cocót elkerülték a sérülések, s egy meglehetősen kellemes szezont produkált, főleg annak tekintetében, hogy ennyi mérkőzésen utoljára a 2000-01-es szezonban lépett pályára! Nyáron visszatért az Interhez, azonban Roberto Mancini nem tartott rá igényt; hívta őt Spanyolországból a Celta és az Espanol, ottholról a Brescia, az Udinese és a Genoa illetve a francia Bordeaux is, ám Coco csak nagyon nehezen szánja rá magát a döntésre.

Amikor a Livorno az Inter ellen lépett pályára, Cocóban igencsak dúlt a bizonyítási vágy, ennek köszönhetően a 47. percben kiállították, hiszen utolsó emberként ledarálta az egyedül kiugró brazil Zé Mariát...